Az 1830-40-es éveket a nemzeti mozgalom egészét tekintve inkább mennyiségi, mint minőségi változás jellemzi. Növekszik a „nemzetébresztők” száma, szaporodnak a kulturális események, 1840-ben J. K. Tyl szervezésében megtartják az első cseh bált, 1842-től sorra nyílnak a polgári társaskörök („besedák”), ahol hazafias vagy egyéb témájú cseh verseket („deklamovánkákat”) és énekeket adnak elő.

 Božena Němcová (1820-1862) a negyvenes években egy cseh vámhivatalnok fiatal feleségeként kapcsolódott be a nemzeti mozgalomba és az irodalmi életbe. Folklórgyűjtő munkája és szociográfiai jellegű publicisztikája, valamint népmesék egyéni hangvételű átírása után Babička (1855. Nagymama) c. regényével egycsapásra a cseh próza élvonalába kerül. A témát és az alakokat az írónő saját gyermekkorából és annak idillikus falusi környezetéből merítette. Az évszakok váltakozását követő, életképeken alapuló regény, mely a nagymama alakjában egy dolgos, viszontagságokkal és szenvedésekkel, de csendes, apró örömökkel is teljes emberi életet mesél el, az emberi utak és választások általános kérdéseit is megszólaltatja. Němcová prózája a faluregény, a szociális tematika és a lírai próza irányába számos kezdeményezést tartalmaz. Életútja a korabeli írói pálya általános bizonytalansága mellett a hagyományos női szerepből kilépni vágyó kimagasló egyéniség keserves küszködését is példázza.

Itt látható a híres Babička könyv, persze rengeteg módon megjelent már, ez csak az egyik borító, amit találtam, de az tény, hogy a mű értéke kimagasló, hiszen megteremtette a cseh irodalmi nyelvet, legalábbis sokan azt vették alapul a korban. Nemzedékek nőttek fel a Babička történetein, és nőnek fel mind a mai napig...

A magyar címe egyébként a Nagyanyó.