Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjetunió. A XX. század végére egyértelműen kiderült, hogy a szláv országok tömörülése kudarcot vallott, mind a déli-, nyugati-, keleti-régióban. De vajon volt-e alapja az egyes szláv országok egyesülésének? A pánszlávizmus ötlet eredetét kutatjuk egy kis "zászló-történettel" fűszerezve.

  Gyorsan vághatnánk rá a "milyen színek vannak Oroszország zászlajában" kérdésre a fehér-kék-piros trikolór választ, de az már korántsem olyan biztos, hogy a szlovák, a szerb, vagy a szlovén zászlók színeit is ugyanígy sorrendbe tudnánk állítani. Miért ennyire gyakori ez a három szín a szláv országok lobogóiban, és hogyan néztek ki korábban a nemzeti zászlóik?


Csehszlovákia

 Az 1918-ban létrejött állam zászlaja egészen a '93-es szétválásig a mai Csehország lobogója volt. A csehek korábbi (1918 előtti) zászlaja egyébként a lengyelekével teljesen ugyan olyan fehér-piros volt, ezért kellett változtatni rajta a Habsburg Birodalom szétesése után (másrészről a gyűlölt osztrákok nemzeti színei voltak a zászlóban szereplők). Így került a zászlóba a kék háromszög, mely a mai napig Morvaországot jelképezi. Csehszlovákia szétválásakor a felek megegyeztek, hogy a régi országra utaló jeleket eltűntetik, a csehek ennek ellenére végül mégis megtartották a ma is használatos lobogót.

 

A Szovjetunió
 A hatalmas államalakulat rengeteg országot tömörített magába, ezúttal csak a szláv országok nemzeti lobogóit vizsgáljuk meg. A vörös alapon sarlókalapács és ötágú csillag által díszített szovjet zászló valószínűleg senkinek sem ismeretlen: az általunk ismert zászlót 1923-ban vezették be, s egy apró változtatáson kívül (a sarlókalapács formáját változtatták meg 1955-ben) egészen 1991-ig, a Szovjetunió felbomlásáig megmaradt. Ettől kezdve az új, önálló államok saját zászlóval rendelkeztek.
 


Fehéroroszország



Ukrajna
 


Oroszország

 Fehéroroszországban a nemzeti lobogót 1995-ben egy népszavazás után vezették be, előtte rövid ideig egy fehér-piros-fehér trikolort használtak. A ma aktuális zászló bal oldalán látható díszítés a fehéroroszok népművészetét hivatott jelképezni. Az ukránok nemzeti színei (kék-sárga) már a tiszavirág életű Ukrán Népköztársaság zászlajában is feltűnnek (1917-1918), majd ugyanez lett a mai Ukrajna zászlaja.
 A mai orosz zászló története jóval régebbi múltra tekint vissza. A fehér-kék-piros trikolor tulajdonképpen a szlávság színeit testesíti meg. Eredetével kapcsolatban többféle feltételezéssel is találkozhatunk, legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a három szín az egykori Moszkvai Cárság címeréből származik (Szent György küzd a sárkány ellen). A címerből eredeztetett zászlót feltehetőleg a XVII. században használták először. Ekkor még a zászlóknak a háborúban volt a legnagyobb szerepe.

 A legenda szerint az orosz zászló keletkezésének története I. (Nagy) Péter uralkodásához köthető. Az orosz uralkodó Nyugat-Európába tett látogatása során (azelőtt orosz cár csak erőszak által tartózkodott az országon kívül) Hollandiába is eljutott, ahol a hajóépítés fortélya iránt érdeklődött a helyi szakemberektől. Állítólag többek között a hollandok nemzeti lobogója is elnyerte a tetszését, olyannyira, hogy ő maga is ilyet szeretett volna otthonra. A történet csupán annyiban hibádzik, hogy Hollandiában ekkor még nem a ma használatos piros-fehér-kék színű zászlót használták, akkoriban a piros helyett még narancssárga szerepelt a három szín között (ugyan ma már nincs ott a narancssárga, de tulajdonképpen most is ez a fapapucsosok nemzeti színe).

 

Jugoszlávia
 Esetünkben az egykori balkáni állam foglalta magába a legtöbb szláv nemzetet. Az első világháború utáni, 1918-as megalakulását követően a térség egyik legnagyobb országává vált az ekkor még Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. Napjainkban az egykori délszláv állam helyén 7 országot számolhatunk össze (amennyiben Koszovót elismert államnak tekintjük): Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Montenegró, Koszovó, Bosznia és Hercegovina valamint Macedónia (utóbbi ország vitatott megítéléséről itt olvashattok egy kiváló posztot).
  A csehek és az oroszok után a délszlávoknál is a kék-fehér-piros színösszetétellel találkozunk: e három szín a szlávság egységét jelzi, a XIX. században a pánszlávizmus egyik ismertetőjele volt. A pánszláv ideológia születését az 1800-as évek közepére datálhatjuk, ekkor fordult meg több romantikus nacionalista gondolkodó fejében a szláv népek, országok összekapcsolódásának lehetősége. Az új eszme leginkább a szlovákok lakta területen hódított; egy történelem és államiság nélküli nép könnyen feltüzelhető volt a nacionalista érzelmekkel (a XIX. században már láthatóan elkezdődött a cseh és a szlovák nyelv szétválása, főleg a szlovák íróknak, költőknek köszönhetően - így itt már beszélhetünk szlovákságról).
  A pánszlávizmus legaktívabb támogatói azonban nem a szlovákok  hanem az oroszok voltak, lévén, hogy egy orosz központú/irányítású szláv államot akartak létrehozni. A pánszláv eszmét erősítette a szláv népek elnyomottsága is: a XVIII. század fordulóján a szláv nemzetek közül mindössze az orosz volt szabad Európában. Így a pánszlávizmus egyúttal a függetlenedést is jelentette volna a szlávoknak, a délszláv népekre például már 500 éves török uralom nehezedett. Érthető módon a szerbek rokonszenveztek is az oroszokkal: a két állam összekapcsolódása az orosz-bizánci eszme megvalósíthatását jelenthette volna.  A legenda szerint a mai szerb zászló is az oroszoktól származtatható: az Oszmán Birodalom elleni első szerb felkelés (1804) során a szerbek orosz segítségért a cárhoz siettek, de ő nem tudott segíteni. A küldöttség ekkor azt kérte, hogy legalább az orosz zászlót használhassák a csatában, mint a pánszlávizmus jelképét. Innentől kétféle változat ismeretes: a cár megengedte a zászló használatát, ám a szerbek út közben elveszítették, majd mikor otthon megpróbálták elkészíteni, csak a színekre emlékeztek, a sorrendre nem. A másik verzió szerint a cár nem engedte az orosz zászló használatát, ezért ők tiltakozásképp mégis használták, szándékosan megcserélve a színek sorrendjét.
  A pánszláv gondolkodók első hivatalos találkozójának 1848 júniusában Prága adott otthont (Első Pánszláv Kongresszus), ám a javában dúló szabadságharc korán véget vetett a konferenciának.
  A pánszlávizmus a későbbiekben sem tud erőteljesen érvényesülni. Az első világháború után ugyan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, de a következő évtizedekben ezek az államok összetartozásuk helyett széthúzásukról tettek tanúbizonyságot. Az egyik legelismertebb pánszláv gondolkodó, Jan Kollár nézetei szerint a szláv népek egyesülése a "gyengébb állam csatlakozik az erősebbhez" alapelven működhetne. Talán éppen ezért nem működött a cseh-szlovák közös államiság, és talán ezért hullott elemeire napjainkra az egykori Jugoszlávia.
  Lengyelországban a pánszlávizmusnak ugyan akadtak hívei, de a legtöbben -érthető módon- hallani sem akartak egy orosz befolyású szláv államról, miután az oroszok háromszor is részt vettek az ország feldarabolásában (1772, 1793, 1795).
  Lényegében a pánszláv eszme a XX. század végére kudarcot vallott, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az első világháború óta eltelt több mint 90 év bebizonyította, hogy a szláv népek inkább saját autonómiájuk kivívására használták a pánszláv eszméket, mint a közös államiság megteremtésére.

Szerző: Zajka  2010.01.12. 23:13 11 komment · 1 trackback

Címkék: prága történelem horvátország szlovákia csehország ukrajna szlovénia oroszország pánszlávizmus szerbia moszkva szláv szovjetunió jugoszlávia nagy péter csehszlovákia macedón dél szláv nyugati szláv

A bejegyzés trackback címe:

http://szlawirtus.blog.hu/api/trackback/id/tr481666589

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pánszlávizmus: mítosz vagy valóság? - Bevezető gondolatok 2010.06.16. 16:29:01

Kedves Olvasóm!Egy többrészes bejegyzésen töröm már hónapok óta a fejem, melynek témája a pánszláv eszme bemutatása lenne, különös tekintettel annak kialakulására, jellegének meghatározására, változásaira, valamint hatására a  mai politikában. Viz...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.13. 08:58:46

"Az új eszme leginkább a szlovákok lakta területen hódított;"

"A pánszlávizmus legaktívabb támogatói azonban nem a szlovákok hanem az oroszok voltak,"

A "pánszlávizmus" Ján Kollár szerint szláv kölcsönösség eszméje a csehek között is hódított, csehszlovákizmus néven, ehhez csatlakoztak a szlovákok, de nekik kétségtelenül voltak szabad vegyértékeik az orosz opció írányában is.

"a XVIII. század fordulóján a szláv nemzetek közül mindössze az orosz volt szabad Európában."

Így igaz, de a nyugati, demokratikusabb nemzetek mégsem akarták az orosz vezetést, az oroszok is inkább a keleti, ortodox keresztény világ vezetői szerettek volna lenni, mint a szlávoké.

A nyugati szlávok inkább az ausztroszlávizmusban, a trializmusban voltak érdekeltek - a Habsburg Birodalom átalakítása egy szláv jellegű (is) nagyhatalommá.

Ennek egyik változata volt az illirizmus is a nyugati keresztény délszláv népek összefogása.

A pánszlávizmus amúgy szerintem egy sóvén szitokszó, amellyel az elmagyarosodni nem akaró, nemzetiségéhez ragaszkodó ruszin, szlovák értelmiséget illették, anno.

Korrektebb kifejezések:

- szláv kölcsönösség (irodalmi, politikai vetületekkel)
- ausztroszlávizmus
- illírizmus

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.13. 10:20:43

"A mai orosz zászló története jóval régebbi múltra tekint vissza. A fehér-kék-piros trikolor tulajdonképpen a szlávság színeit testesíti meg. Eredetével kapcsolatban többféle feltételezéssel is találkozhatunk, legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a három szín az egykori Moszkvai Cárság címeréből származik (Szent György küzd a sárkány ellen). A címerből eredeztetett zászlót feltehetőleg a XVII. században használták először."

Ez eléggé elképzelhetőnek hangzik. Bár a XVII. századi időzítést túl korainak tartom.

Jüzli 2010.01.13. 11:00:30

A "csehszlovákok" annyira "elvetemültek" voltak, hogy készen álltak a csehszlovák nyelv bevezetésére is (még egy nyelvészeti könyvet is kiadtak a csehszlovák nyelvről, inkább cseh nyelven, mint szlovákul). Izgalmas lenne csehszlovákul beszélni, bár egy ideig a szerb-horvát is működött...

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.13. 11:08:59

@Jüzli:

Miért volt ez elvetemültség?

Nyugat-Szlovákiában csehes szlovákot beszélnek.

A katolikus szlovákok ezt a nyelvjárást szerették volna irodalmi nyelvnek. Sőt az evangélikus Ján Kollár is a szlovákosított csehet ajánlotta közös - csehszlovák nyelvnek.

A hivatalos szlovák irodalmi nyelv a közép szlovákon alapuló nyelv lett, amely igazából nem sokaknak volt, akkor az anyanyelve, de élesen elvált mind a nyugati, mind a keleti nyelvváltozatoktól. Nesze neked pánszlávizmus! :-)

Bár később valószínűleg maga Ludevít Velislav Štúr is megbánta, hogy önállósította a szlovák nyelvet, mert utolsó (szlovákul sokáig ki sem adott) művében a teljes (nyelvi, vallási) eloroszosodást ajánlotta a szlovákoknak.

Jüzli 2010.01.13. 13:01:25

Azért a cseh és a szlovák külön nyelv, hiába állnak közel egymáshoz és szerintem ezzel mindkét nyelv (de főleg az elnyomott szlovák) sokat veszített volna.

Pánszlávizmus ide vagy oda, a hasonlóságok ellenére a különböző szláv országok, különböző kultúrával és nyelvvel bírnak, amit mindannyian védenek. Ezért nem működött a dolog, pedig az alapgondolat igen szép és nagyon romantikus! :D

Azért mi is büszkék lehetünk rá, hogy a szláv virtus ellenére, még nem olvadtunk bele a szláv tengerbe! ;)

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.13. 13:15:43

@Jüzli:

"Azért mi is büszkék lehetünk rá, hogy a szláv virtus ellenére, még nem olvadtunk bele a szláv tengerbe! ;)"

Szerintem beleolvadtunk, csak nyelvileg nem.

Pedig nyelvileg lett volna nagyon jó!
Képzeld egy óegyházi szláv-morva-szlovén-szerb-ukrán mix nyelvet. Mi lennénk a pánszlávizmus központja! :-)

I Empire · http://szlawirtus.blog.hu/ 2010.01.13. 14:57:51

@Jobb híján MDF-es:
,,Szerintem beleolvadtunk, csak nyelvileg nem."

Ezt magyarázd meg légyszíves.

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.13. 15:06:05

"a csehek ennek ellenére végül mégis megtartották a ma is használatos lobogót."

Apró eltéréssel: a kék világosabb lett, a háromszög meg rövidebb.

Amúgy a szlovákok eredeti zászlója is piros-fehér volt.

1848 évi liptószentmiklósi program:
a nemzeti szimbólumok használatával foglalkozó 8. pont a szlovák nemzet piros-fehér nemzeti színeinek és zászlóinak szabad használatát szorgalmazta, miközben elismerte a piros-fehér-zöldet magyar, a címerrel díszített trikolórt pedig magyarországi zászlónak.

fuad 2010.01.25. 23:05:49

Aaannyira különbözőek, hogy a szlovéneknek is sikerült (akarva-akaratlanul?) összekombinálni a szerb és a horvát zászlót:
www.jutarnji.hr/slovenci-stavili-hrvatski-grb-na-srpsku-zastavu-/494496/