Lengyelország számára május 3. a mi augusztus 20-hoz hasonlítható. Minden nemzetnek megvan a maga ünnepe, a lengyelek minden évben megünneplik Alkotmányuk évfordulóját, mely a világon második, Európában pedig az első írott alkotmány volt.
Lengyelország májusi alkotmánya: II. Poniatowski Szaniszló Ágost (Stanisław August Poniatowski) lengyel király és a szejm tagjai esküt tesznek az új alkotmányra a varsói Szent János katedrálisban - Jan Matejko festménye, 1891
Az 1788-ban kiadott Egyesült Államok alkotmánya után 1791. május 3-án Európában először a lengyel-litván unió szejmje elfogadta az írott alkotmányt. Az alkotmány elfogadása azonban kiváltotta a szomszédok ellenszenvét: az oroszok újra megtámadták Lengyelországot, mely végül az ország második felosztásához vezetett (1793).
A XX. század előtt a ,,Szejm,, kifejezést a teljes háromkamarás parlamentre használták Lengyelországban: a király, az alsóház és a felsőház alkotta a szejmet. Ma a lengyel országgyűlés két kamarás: alsóház (szejm), felsőház (Szenátus).
Az orosz engedély nélküli reformok meghozása kiváltotta II.Katalin orosz cárnő ellenzését. Ennek hatása alatt néhány áruló főnemes a letűnt rendszer védelmében Targowicában konföderációt hozott létre. Lengyelországba behatoltak az orosz seregek. Az 1792-es háború a hősies lengyel védekezés ellenére (a hadvezérek között volt Józef Poniatowski herceg és Tadeusz Kościuszko) vereséggel, a május 3-i alkotmány megdöntésével és Lengyelország második felosztásával (1793) ért véget, amelyben Oroszország (250 ezer km2, 3 millió lakos) és Poroszország (57 ezer km2, 1 millió lakos) vett részt. Ausztria ez alkalommal nem vett részt az osztozkodásban, ebben az időszakban inkább a Rajna mentén terjeszkedett.
Az alkotmány két megalkotója, Ignacy Potocki és Hugo Kołłątaj szavai szerint a májusi alkotmány volt „az elmúló haza végakarata és testamentuma”.
1794-ben kitört a Lengyelország felosztásai ellen irányuló felkelés, amelynek élén Tadeusz Kościuszko állt. Felszabadították Krakkót, Varsót, Wilnót. A harcokban ekkor Oroszország mellett Poroszország is belépett, s ostromgyűrűbe fogta Varsót. A rendkívül nagy harci és anyagi erőfeszítés, a katonák, a polgári lakosság, s a nemzeti ügybe bevont parasztság hősi magatartása ellenére a felkelés elbukott. Sorsát megpecsételte a Maciejowice alatti csata elvesztése, majd az, hogy Szuvorov hatalmába kerítette Pragát, Varsó elővárosát és legyilkolta lakosait. A pragai mészárlástól megrettent Varsó letette a fegyvert. Lengyelország harmadik felosztásakor (1795) a poroszok megszerezték Mazóviát Varsóval és a Nyemenig terjedő földeket – 48 ezer km2, 1 millió lakos; Ausztria a Pilica, a Visztula és a Bug közé eső területeket – 47 ezer km2, 1,5 millió lakos; Oroszország pedig a Nyemen középső folyását és a Bugtól keletre eső területeket – 120 ezer km2, 1,2 milió lakos. A felosztást hivatalosan rögzítő dokumentum aláírására 1797. január 26-án került sor, s az alábbi mondat szerepelt benne: „A Lengyel Királyság nevét örök időre letörölték Európa térképéről”.
Lengyelország a felosztások után (rózsaszín: Oroszo., kék: Poroszo., zöld: Ausztria)
A lengyel állam éppen akkor semmisült meg, amikor a belső reformok, a művelődés és a gazdaság helyzete szilárd alapokat teremtett létezéséhez és fejlődéséhez.
