Tavaly áprilisban töltötte be a 70-et de továbbra is nagyon aktív a populista megnyilvánulásaival Európa figyelmét is magára irányító nacionalista, Nyugat-ellenes orosz politikus, Vlagyimir Zsirinovszkij. Az orosz politikai élet szókimondó „fenegyerekét” egyre gyakrabban emlegetik az „orosz Trump”-ként, megbotránkoztató kijelentései ellenére pedig többmilliós támogatottságot élvez.
Vlagyimir Zsirinovszkij (forrás: facebook.com)
Az 1946-ban, Almatiban (akkor Kazah SzSzSzR) született Vlagyimir Zsirinovszkij 1990 (a megalapítása) óta az orosz Liberál-demokrata párt (LDPR) vezetője. A párt elnevezése senkit ne tévesszen meg, tagjai deklaráltan szélsőjobboldali, nacionalista nézetek vallanak, amelyeknek természetesen a pártelnök a legnagyobb szószólója. Az LDPR papíron ellenzéki párt, ennek szellemében a választási kampányok során látszólag ellenzéki értékeket is képvisel, ugyanakkor gyakorlatilag a kormánypárt radikális szócsövének tekinthető. A valóságban ugyanis a kormány által túl radikálisnak vélt vonalat testesítik meg, gyakorlatilag ezzel tesztelve az orosz és a külföldi közvéleményt. Jó taktika: ha valami esetleg már túl durván sül el, akkor attól a kormány nyugodtan elhatárolódhat – és Zsirinovszkijék szeretik is túlfeszíteni a húrt. Ez egyáltalán nem új az oroszországi politikai rendszert ismerve, hiszen a parlamentben lévő más „ellenzéki” pártokat is hasonló céllal hozták létre (pl. Igazságos Oroszország): így már senki nem állíthatja, hogy ellenzék nélkül ülésezik az orosz duma, a fontos szavazásokon ugyanakkor minden képviselő pontosan tudja, melyik gombot kell megnyomnia.
Visszatérve Zsirinovszkijhoz: a Trumppal kapcsolatos párhuzamot valószínűleg az orosz politikus hasonló habitusa, a populista stílusa, a közéleti showman szerepében való megjelenése miatt kaphatta, aki nem fél kimondani semmit, pláne, ha azzal a szegény és védtelen, a napi politikából kiábrándult átlagpolgárokat képviselheti. Trumppal szemben ugyanakkor Zsirinovszkij valódi politikai túlélő: a Szovjetunió megszűnése óta a 2004-es évet leszámítva minden alkalommal indult az oroszországi elnökválasztásokon, s ha reális esélye ugyan nem is volt soha a győzelemre, olykor meglepően jól szerepelt. 2008-ban például Dmitrij Medvegyev (71,2%) és Gennagyij Zjuganov (18%, ő a kommunisták állandó jelöltje) mögött a szavazatok 9,5%-át gyűjtötte be, ami csaknem 7 millió szavazatot jelentett. Ez még a nagyjából 140 milliós Oroszországban is igen sok támogatónak számít – ez is arra mutat, hogy az elsőre nagyjából mindenki által lesajnált Trumphoz hasonlóan Zsirinovszkij nem mindennapi, polgárpukkasztó figurája sem teljesen idegen az átlag választóktól. A legfrissebb népszerűségi mutatóként talán a tavaly őszi duma választások szolgálhatnak (az oroszországi választási sajátosságokat ismerve persze fenntartásokkal kezelve), akkor az LDPR a kormányzó Egységes Oroszország (ER) és a Kommunista Párt (KPRF) mögött 13%-ot, így valamivel kevesebb, mint 7 millió szavazatot szerezve került be a parlamenti alsóházba, 39 képviselői mandátumot szerezve. A korábban említett elnökválasztáson elért eredmény gyakorlatilag megegyezik a parlamenti választásokon elért szavazatok számával, így érezhető, hogy valószínűleg Zsirinovszkij adja a párt arculatát.
Putyinnal meglehetősen jó a viszonya (forrás: wikimedia)
Zsirinovszkij híre a többséghez 2014-ben jutott el Magyarországra, a már rögtön akkor elhíresült kijelentéséről Ukrajna felosztásával kapcsolatban. A politikus akkor a Krím orosz elcsatolását követően Lengyelországnak, Magyarországnak és Romániának Ukrajna közös felosztását javasolta Oroszország közreműködésével (állítólag hivatalos levelet is küldött az érintett külügyminisztériumoknak). Az enyhén szólva radikális kijelentés azonban nem az első és nem is az utolsó ilyen jellegű ajánlata volt a „liberál-demokrata” politikusnak. Az orosz-expanzió megrögzött híve a Baltikumban nyíltan bátorította szeparatizmusra az orosz kisebbséget, Alaszkát visszavenné az USA-tól, hogy aztán odatelepíthesse az ukránokat, Románia pedig szerinte olasz cigányok által alapított mesterséges állam, orosz, magyar és bolgár területeken. Szülőhazáját, Kazahsztánt Oroszország hátsó kertjének nevezte, ahol ezt követően – Ukrajnához hasonlóan – persona non grata-nak nyilvánították, de Bulgáriából és Németországból is ki van tiltva, és persze az Európai Unióba való beutazást tiltó szankciós listán is szerepel. Legújabb botrányt keltő kommentárja pedig pont az amerikai elnökválasztásokhoz kapcsolódott még tavaly novemberben: a kampány idején a rendre Trump fanatikusként felszólaló Zsirinovszkij egy alkalommal azt nyilatkozta, „ha nem Donald Trump nyeri a választást, akkor atomháború lesz Hirosimákkal és Nagaszakikkal”. Azt persze Trumphoz hasonlóan Zsirinovszkijnál is nehéz megállapítani, hogy tényleg komolyan beszél-e, vagy csak túlpörgette a szavazat-maximalizáló trollkodást.
S hogy teljes legyen a kép, Trumphoz hasonlóan Zsirinovszkij is úgy gondolja, érdemes a családtagokat a bevált szakma körül tartani: fia, Igor szintén politikus, ráadásul parlamenti képviselő édesapja mellett az LDPR színeiben. Apja kétes megítélésű hírnevét ugyanakkor nem biztos, hogy tovább akarta vinni a fiú, hiszen édesanyja nevét vette fel, Igor Lebegyevként politizál. Ha a nevét nem is, a stílusát bizonyára apjától örökölte: a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság idején Marseille-ben történt komoly orosz szurkolói rendbontásokat és verekedéseket így kommentálta: „Semmi rosszat nem látok a szurkolók verekedésében. Ellenkezőleg: szép munka, így tovább!”.
Korábban már az is szóba került, hogy Lebegyev nemsokára átveheti apja szerepét a pártban, s ez valamikor a jövőben talán így is lesz (apja helyett például tavaly ősztől már ő a párt által delegált duma-alelnök). Jelenleg azonban úgy tűnik, még várnia kell: Vlagyimir Zsirinovszkij tavaly ősszel bejelentette, indul a 2018-as elnökválasztásokon. Lehet rá legyinteni.
