Az előzőekben beszámoltam nektek már sok mindenről, nem is igen maradt sok hátra, amit bemutathatnék. Lezáró fejezetemben még 2 városkát fogok bemutatni, de érdemes lesz elolvasni, hiszen tartogatok még itt látványosságokat;)

 

  

   A város a XII- sz. közepén létesült, köszönhetően jó fekvésének, a XII. sz.-ban Rožmberk (Rosenberg)-család kezébe került, amit a Schwarzenbergek (igen, megint ők, minden övék volt Dél-Csehországban) színre nem léptek. Rengeteg fejlesztést eszközöltek a város látképét illetően, valamint nekik köszönhető a reneszánsz kúria felhúzása is, ami a mai napig áll, és látogatható: megfelelő ellenérték fejében. A város a halászat köré épült főleg, de kereskedelem is virágzott, egészen az első világégésig, amikor a város hanyatlásnak indult, és jelentősge folyamatosan visszaszorult. Manapság a turizmusból él, mi is elősegítettük ezt a nézet fenntartását.

   

 

 

Érdekesség még, hogy a városnak több híres (nyilván már akinek) szülöttje is van: Itt született Karel Poborský, a cseh focista, a valaha élt legtöbbet játszott játékos a nemzeti csapatban, továbbá Josef Šusta, Juscelino Kubitschek (Kubíček) de Oliveria híres brazil miniszterelnök édesanyja.

 

   Természetesen a várban van idegennyelvű idegenvezetés is, de csak meghatározott időben, így előfordulhat, hogy egy órát is kell várni, de megéri. Akinek még sincs kedve egy reneszánsz vár megtekintéséhez, az sem fog csüggedni, hisz a városka tökéletes egy könnyed kis sétához. A Masaryk tér igen tágas és jól körbejárható. Kevés élet volt az utcákon, de ez érthető, hiszen vasárnap volt. Egy kávézót kerestünk, ahol kellően feltöltődhetünk és a torkunknak is jót tett egy kis melegség, ám előtte még kilátogattunk a legnagyobb mesterséges tóhoz, annak a partját sütkéreztünk a napfényben. A látkép: családok sétálgatnak a parton, kisgyermekek etetik a kacsákat, hattyúkat. Aki ilyesfajta nyugalomra vágyik, feltétlen keresse föl a települést. Ezután a jol megérdemelt kávénkat fogyasztottuk el, szerencsére nem kellett sokat keresgélni, mert vendéglátóipari egységekből jól ellátott településről van szó. Ezután továbbálltunk.

    A következő és egyben végső állomás Jindřichův Hradec. Fekvése már érdekes, hiszen a néhai Bohémia, Morávia és Ausztria (ezek léteznek persze ma is, de most tartományokra értem) hármashatárnál fekszik. Itt található a harmadik legnagyobb kúriakomplexum (reneszánsz), amelynek része egy gótikus kastély, gótikus festményekkel, valamint itt van a Rondel is, ahol rengeteg koncert zajlik le, köszönhetően kitűnő akusztikájának.

    A vársonak természetesen még ezen kívül is van sok látnivalója, ha esetleg az utazó már unja a kastélyokat, akkor bóklászhat a város különféle templomaiban. Sikerült megőrizni az utcácskák ódon hangulatát, némelyik elég szűk is ahhoz, hogy a letűnt korokba kalandozzon a fantáziánk. A főtér szép, de nem oda van koncentrálva minden, ami jó, mert így érdemes bejárni a város többi részét is. Kitűnő éttermek vannak, amit csak ajánlani tudok ebéd szempontjából.

   Remélem sikerül kedvet csinálnom a nagyérdeműnek az utazáshoz, úgy gondolom, hogy nagyjából leírtam, amit le lehet arról, hogy mit érdemes megnézni. Köszönöm, hogy velem tartottak, búcsúzásul még pár kép.

 

 

Szerző: I Empire  2009.11.30. 20:19 Szólj hozzá!

Címkék: cseh csehország templom rosenberg kastély reneszánsz gótikus české budějovice jindřichův hradec trebon schwarzenberg poborsky

A bejegyzés trackback címe:

https://szlawirtus.blog.hu/api/trackback/id/tr261564736

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.