Sorozatunkban egy újabb cseh klasszikust mutatunk be, akinek érdemei elvitathatatlanok a cseh irodalom fejlődésében. Borovský(1821 - 1856) neve sajnálatos módon az emberek többségének nem mond semmit Csehországon kívül, ám a csehek nagyon büszkék rá, és minden iskolában tananyag. Újságíró, politikus, író: széleskörű a munkássága, később várost neveztek el róla, ahová iskolába járt (Havlíčkův Brod).

    A kis Karel papnak tanult, de nem bírta a papi szeminárium atmoszféráját, így otthagyta (ezért igazán nem hibáztathatjuk). Házitanítóskodott, majd Oroszországba utazott, ahol kritizálta a cári despotizmust, és összehasonlította a Birodalommal, persze azért jó dolgokat is talált, amiket esszéiben rögzített. Karakán és igazságszerető ember volt, ezért sok pofont kapott élete során....

    Szerkesztői állást kapott egy kormányzati újságnál (Pražské Noviny), emellett írt is a lapba. Kiváló munkát végzett, határozott egyénisége megmutatkozott írásaiban. A szerkesztői állást mentorának, Palackýnak (a sorozatnak ő is tagja lesz később -a szerk.) köszönhette, aki egyengette a fiatal újságíró útjait.

    Megírja híres művét: Slovan a Čech. Havlíček ebben az esszéjében támadja meg a nagyravágyó Jan Kollár pánszláv elméletét. Magát elsősorban csehnek tartotta és csak utána szlávnak. Átlátta, hogy a szláv népek között nincs nagy barátság, hiszen a nemzeti céljaik is eltérőek voltak. Az oroszokat sokan egyenesen imperialistáknak bélyegezték.

    Rengeteg szatírát gyártott, aranykora 1848-ra testálható, hiszen ekkor a csehek is forradalmi lázban égtek. Elérkezettnek látta az időt saját újságjának megjelentetésére. A Národní noviny-ben nyomon követte kritikus szemmel a forradalom eseményeit. Főleg az alkotmány változását kísérte nagy figyelemmel. A szláv kongresszus (Slovenský Sjezd) is ülésezett, amelyről elemzést készített. Újságját egészen 1851-ig tudta megjelentetni, amikor eljött a Bach-rendszer, és megkötötte a kezét (így nem tudott írni....)

    Kutna Horába telepítette át a székhelyét, ahol megpróbálkozott egy újabb lappal: Slovan. A cenzúra minden apró tollvonását figyelte, de Borovský és cinkosai ügyesen megkerülték a rendszert, és még az éj leple alatt szétosztották az újság majdnem összes példányát. Ám egyszercsak csendőrök tették tiszteletét az otthonába, akik azonnal deportálták őt Tirolba. A várost már el sem hagyta haláláig, egy kivétellel (1855-ben visszaengedték Prágába, ahol konstatálta, hogy már semmi sem a régi). Tirolban tüdőbajos lett, amibe bele is halt (1856).

Híresebb munkái: -Tiroli elégiák: Életének itt töltött időszakát szedi elégiákba.

                                            -Král Lávra: Lávra KirálySzatíra. Egy ír monda feldolgozása.

                                            -Křest svatého Vladimira: Szent Vlagyimir megkeresztelése.