Oroszország a világ legnagyobb országa, a maga több mint 17 millió négyzetkilométerével. Az oroszok büszkék is erre, megannyi más mellett ezt is hazájuk egyik sajátos, világon egyedülálló büszkeségüknek tekintik. A kontinensnyi ország valóban kuriózum több tekintetben is. Hatalmas területéből adódóan egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szomszédos államok, vagy akár a világ bármely országa. Mondhatni az óriásnak csak az óriás cipő illik a lábára. Így van ez az időzónákkal is, az Orosz Föderáció területén nem kevesebb, mint 11 időzónát számolhatunk össze, mellyel nem meglepő módon szintén egyedülálló a világon a hatalmas ország. Kis túlzással XIV. Lajos francia király juthatna eszünkbe, aki a legenda szerint olyan birodalomról álmodott, ahol a napkelte és a napnyugta is az ország határain belül történik (innen ered a „Napkirály” elnevezés). Ha ez a feltételezés nem is igaz napjaink Oroszországára, egy biztos: míg az ország legnyugatibb pontján (ez a Kalinyingrádi Terület) reggel van, akkor a messzi Kamcsatkában már a lefekvéshez készülődnek. De vajon milyen hatással van ez az ország gazdaságára és az orosz emberek mindennapi életére? És milyen hatással lenne az országra az időzónák csökkentése?
Tizenegy időzóna helyett négy lehet
Dmitrij Medvegyev orosz államfő novemberben tartott nyilvános beszédében hozta szóba az időzónák számának csökkentését. Mint az alvó oroszlánt, úgy ébresztette fel ezzel viták sokaságát az elnök. Megoszlanak a vélemények, mind a tudósok, mind a hétköznapi emberek körében. Sokak szerint a 11 időzóna az oroszok büszkesége, többek között Kínával és az USA-val szemben, ahol jóval kevesebb időzónát különböztetnek meg. Kínában meglepő módon mindössze egy időzóna létezik, ezt a kommunista kormány nem sokkal hatalomátvételük után, 1949-ben vezette be, az ország minden területének óráját a pekingi időhöz igazítva (beszédében az elnök többek között a kínaiakkal példálózott: „ha nekik működik, nálunk miért ne működhetne?”). Oroszországban szintén a szovjet vezetés ideje alatt változtatták meg az időzónákat (1919-ben), ám itt ellentétben a k
ínai kormánnyal növelték a számukat, méghozzá a ma is használatos tizenegyre (a téli-nyári időszámítást csak jóval később, 1989-ben vezették be). Az aktuális szovjet kormányzat valószínűleg az ország nagyságát (és ezzel erejét) igyekezett demonstrálni ezzel a lépéssel, hiszen más indokot jóformán alig találunk a mai napig tartó reform bevezetésére. Medvegyev persze nem a kínai mintát venné alapul, egészen abszurd lenne Oroszországban mindenhol azonos idő szerint élni. A megfelelő időzónák számáról még nem beszélt, bár egyes szakértők szerint akár héttel kevesebb is lehet, azaz négy időzónára osztanák az országot. Ez igen radikális változtatásnak tűnik, nem csak elsőre: ennél kevesebbre már értelmetlen lenne a zónákat redukálni, hiszen figyelembe kell venni az éjszakák, valamint a világos nappalok hosszát is (még a négy időzóna esetén is előfordulhat, hogy egyes területeken akár 5-6 órára „rövidülnének” az ébren töltött napos órák).
Azonban akadnak olyanok is, akik ellenzik az időzónák számának megváltoztatását: az ellenzék szerint az ország a tizenegy időzónával tökéletesen működik, és Medvegyev orosz elnök csak az aktuális gazdasági és politikai problémákról igyekszik elterelni a figyelmet egy ilyen nagyszabású akcióval – mely még sok ideig témát adhat mind a sajtónak mind az egész lakosságnak.
Mindenesetre az aktuális helyzetet sokan egyenesen tarthatatlannak vélik, ugyanis némely területek között valóban hatalmas az időbeli különbség, emellett ki tudná számon tartani, melyik városban hány órával van több vagy kevesebb? Egy belföldi utazás során az embert könnyen összezavarhatják az állandó óraátállítások. A Moszkva-Vlagyivosztok között közlekedő transzszibériai expresszen utazóknak például hétszer kell az órájukon tekerni a majd egyhetes út során, ha mindig a helyi időt szeretnék tudni. Az időzónák kavalkádja ezen kívül a gazdaságot is komolyan érinti. A mai gazdaság egyik alappillére a gyors kommunikáció: képzeljük csak el, milyen kellemetlen helyzeteket szülhet az időzónák torlódása, ha esetleg a moszkvai cégvezető egy távol-keleti irodának telefonálna, ahol azonban már nemhogy vége a munkaidőnek, de talán már a vacsorával is végeztek a helyiek. Egy moszkvai és egy távol-keleti cégnek gyakorlatilag alig van ideje a közös munkára (napi 1-2 óra esik a közös munkaidőbe). Pontosan ez az oka annak, hogy az ötletet a legtöbb kelet-oroszországi, szibériai városban támogatják. Az eltérő időt mutató órák miatt rengeteg időt, esetleg egy teljes napot is késhet egy-egy fontos beruházás vagy megbeszélés. Oroszország keleti részein amúgy is évek óta neheztelnek a fővárosiakra, hiányolják Moszkva segítségét csakúgy a gazdaságban, mint más szférákban is. A Moszkvától távol eső kisvárosokat gyakran valóban ellehetetlenítik a több ezer kilométeres távolságok. A keleti régiók vállalkozásai, üzemei ezzel természetesen nem csak Oroszország nyugati részétől, de egész Európától is elzárva érzik magukat az időkülönbségek miatt. Az időzónák redukálása valamelyest csökkenthetné a Moszkva-központú ország és a keleti régiók közti távolságot. De a hatalmas különbségek nem csak a gazdaságra vannak hatással.
Újévi köszöntő hajnalban – a televízió és az időzónák
Minekután az országban tizenegy időzónát tartanak számon, az egyes területek lakói külön-külön időpontban örülhetnek az újévnek. Medvegyev (vagy éppen Putyin) köszöntőjének gyakorlatilag csak a moszkvai idősávban van úgymond „aktualitása”: mikor az országtól izolált (exklávé területként is emlegetett) Kalinyingrádban még egy órát várat magára a szilveszteri pezsgő, Oroszország keleti részein a korán kelők már jóízűen fogyaszthatják az első falatokat reggelijükből – miközben a fővárosban éppen recsegnek-ropognak a tűzijátékok. 
Ha a kormány vagy államfő szilveszteri beszédét akarja megtekinteni a tisztes orosz polgár, akkor arra annál több órát szükséges várnia, minél messzebb lakik a fővárostól. De ez természetesen nem csak az újévi műsoroknál van így: az orosz tévécsatornák nagy problémája az ország időzónákra osztottsága, amely ezzel az ő nézettségüket is megosztja, hiszen az esti híreket nyilván többen néznék, ha mindenhol ugyanannyi idő lenne, vagy legalábbis nem lennének ennyire drasztikusak a különbségek. Oroszország lakosságának (körülbelül 142 millió fő) nagy része egyébként az ország európai részen lakik, így a média, tv, rádió üzenete viszonylag gyorsan eljut a legtöbb emberhez. Más kérdés, hogy az iparilag, gazdaságilag is elmaradottabb keleti területekre megint csak később jutnak el a hírek, információk (az esti hetes moszkvai, szentpétervári híradót nem valószínű, hogy megnézik éjjel kettőkor Szibériában). A tévések azért örülnének a minél gyorsabb változásnak – már ami az időzónák csökkentését illeti – mert a 2014-es orosz rendezésű Téli Olimpiai Játékok (Szocsi) vészesen közelednek, s az eseményekről beszámoló csatornák jelentős nézettségtől eshetnének el, amennyiben a tizenegy időzóna megmarad (abszurd is lenne, ha a hazai rendezésű olimpiát felvételről kellene néznie a keleti sportbarátoknak). Az oroszok bíznak a sikeres rendezésben, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy pályáztak a 2018-as labdarúgó világbajnokság lebonyolítására is: itt annyival oldanák meg az időzónák okozta problémát, hogy egyszerűen nem vinnének meccset az Urálon túlra (ez persze egyértelműen a kelet-oroszországi lakosok, főleg focirajongók Moszkva-ellenességét növelné).
Egyszerűbbé válhatnak a választások
A tizenegy időzóna a választások állandó megnehezítője: Moszkvában általában épphogy kinyitják a szavazófülkéket, mikor az ország keleti részén már a legtöbben leadták szavazataikat (minden alkalommal a már említett Kalinyingrádi Területen zárnak be a szavazóhelységek legutoljára). Nem ritka, hogy a szavazatok számlálása miatt gyakran majd egy hetet kell várni a hivatalos végeredményre (persze ekkor már nyílván megvan a végeredmény). A legutóbbi, 2008-as választások után idén népszámlálást tartanak az országban: Vlagyimir Putyin még decemberben írta alá a 2010. október 14. és 25. között tartandó népszámlálásról szóló rendeletet (a népszavazás időintervallumán – 11nap – is látszik a lebonyolítás nehézsége). Az országban legutoljára 2002-ben tartottak hivatalos népszámlálást, akkor hetekbe telt a végleges eredmények kiszámítása (ez nem is meglepő, hiszen Oroszországban –az akkori adatok szerint- 13 olyan város van, ahol a lakosság jóval több az egymilliónál).
Népszavazás dönthet
Medvegyev beszédében ugyan nem tért ki az időzónák megfelelő mennyiségére, de a szakmabeliek azonos állásponton vannak a kérdést illetően: ha az időzónák megváltoznak, négyre csökkenhet az addigi tizenegy. A választ ezúttal nem a politikusoktól kapjuk; a kormány a nép kezébe adja a döntést, hamarosan népszavazást írnak ki az időzónák számának megváltoztatásáról. Természetesen erre csak akkor kerülhet sor, ha az illetékesek megegyeznek a megfelelő megoldásról. Gennagyij Lazarev – a Vlagyivosztoki Közgazdasági Egyetem rektora – szerint az időzónákat lassan, akár évről-évre kell csökkenteni. A hirtelen, egyik napról a másikra való átállás a tudós szerint óriási hiba lenne. A fokozatos változtatás mellett ugyanakkor a lakosság reakciói is enyhébbek lennének. A népszavazást nagyban befolyásolhatja a moszkvaiak (és csakúgy az összes többi nyugat-oroszországi város szavazóinak) véleménye, és egyáltalán a hozzáállásuk a kérdéshez. Az ő életüket ugyanis nem sokban változtatná meg az időzónák csökkentése, csupán a keleten lakók megsegítése érdekében járulhatnak a szavazófülkékhez. A népszavazás –ha lesz- mindenképp tanúbizonyságot ad majd az orosz emberek egymás iránti szolidaritásáról; vagy épp ennek ellenkezőjéről. A válaszadók nem csak az „új időkről” fognak dönteni, hanem választ adnak arra a kérdésre is, hogy szeretnék-e Oroszország keleti részét egy kicsit közelebb hozni nem csupán Moszkvához, de egész Európához.
És egy jó hír: a cikk harmadik helyezést ért el az ELTE Ruszisztikai Központ által meghirdetett kispublicista pályázaton!
