A napóleoni háborúk lezárulta után a 19. század első fele az eseménytelen biedermeier korszaka volt Csehországban. A nemzeti mozgalomban a korábbi, jobbára németajkú és nemesi származású területi patriótákat fokozatosan felváltják az alsó-közép paraszti vagy polgári rétegekből származó, művelt cseh nemzeti hazafiak. A nemzeti múlt, a szláv népek közössége és a folklór iránti érdeklődés határozta meg kulturális tevékenységüket.

    Cseh nemzeti intézmények alakulnak: a még 1781-ben alapított Rendi Színházban (Stavovské divadlo) 1816-tól állandósulnak a cseh nyelvű előadások, megalapítják a Nemzeti Múzeumot (Národní muzeum, 1818), Cseh Maticát (Matice česká, 1831), a nemzeti művelődési intézményt és kiadót. Cseh nyelvű folyóiratok indulnak: Hlasatel český (1806–8, 1818/19), az első irodalmi folyóirat, Krok (1821–1840), az első cseh nyelvű tudományos folyóirat, Časopis českého muzea (1827-), tudományos és szépirodalmi periodikum.

 

   

    A korszak programadó egyénisége és kulturális szervezője Josef Jungmann (1773–1847), aki Rozmlouvání o jazyku českém (1806. Beszélgetések a cseh nyelvről) címen megjelent két írásában a nyelvi alapú hazafiság eszméjét fejti ki.

    Kasszicista irodalmi elveit a Slovesnost (1820. Irodalom) c. antológiája és cseh nyelvű irodalomtörténete a Historie české literatury (1825), valamint O klasičnosti v literatuře vůbec a zvláště české (1827. Az irodalmi klasszicizmusról általában, és különösen a csehről) tükrözi, irodalmi munkásságában azonban már preromantikus vonások találhatók.

    Nemzedékének tudatos nyelvújító tevékenységét fordításaival (főleg Chateaubriand: Atala, 1805 és Milton: Elveszett paradicsom, 1811) indította el. Korszakos jelentőségű öt kötetes Slovník česko-německý-je (1834-1839. Cseh-német szótár).

 

    1817, ill. 1818-ban jelent meg a Rukopis Královédvorský (Királynéudvari Kézirat) és a Rukopis zelenohorský (Zöldhegyi Kézirat), melyeket a kortársak hatalmas lelkesedéssel nagyon kora középkori, eredeti kéziratoknak tartottak, de a nyolcvanas években az ún. kéziratharcokban egyértelműen hamisaknak bizonyultak. A kéziratokban található hősi eposz-töredékek és lírai darabok hangulatukkal a kor preromantikus szemléletmódjával harmonizáltak. Josef Jungmannhoz csatlakozott tehetséges író-hazafiak csoportjából kiemelkedik két tudós, a szlovák származású Pavel Josef Šafařík (1795-1861) és František Palacký (1798-1976), az egyik legkimagaslóbb cseh történész és politikus.

 

    Az irodalmárok közül a szintén szlovák (tudom, kakukktojás, de érdemes itt megemlíteni) származású, Pesten évtizedekig evangélikus lelkészként működött Jan Kollár (1793-1852) híre az egész szláv közösségben elterjedt. Nagyhatású, szonettekben írt lírai-epikus művében, a Slávy dcera (1824. Sláva lánya) az intim szerelmi érzés és a hazafias szlávság eszméivel kapcsolódik össze. O literárnéj vzájemnosti mezi kmeny a nářečími slavskými (1836. A szláv törzsek és dialektusok közötti irodalmi kölcsönösségről) c. értekezésében a szlávok kulturális együttműködésének programját fogalmazta meg. A nyelvi kérdésben Kollár a (szlovák elemekkel finomított) cseh-szlovák nyelv egysége mellett foglalt állást. Kollár, mint kortársai közül sokan, fontos népdalgyűjtő tevékenységet is folytatott.

    František Ladislav Čelakovský (1799-1852) a népdalköltészetből kiinduló ún. „visszhang”-költészet elindítója és legjobb művelője volt. Népköltészeti gyűjteményei, valamint Ohlas písní ruských (1829. Az orosz énekek visszhangja) és az Ohlas písní českých (1939. A cseh énekek visszhangja) c. kötetei a kortársakra a felfedezés erejével hatottak

 

 

Szerző: I Empire  2010.03.29. 15:28 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szlawirtus.blog.hu/api/trackback/id/tr591877905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1sx 2010.04.04. 09:38:06

František Palacký (1798-1976) ?