Öröm volt visszatérni Krakkóba két hónap után, hogy újabb félévet tanulhassak a híres-neves Jagelló Egyetemen (Uniwersytet Jagielloński). Az előző félév szép emlékeit és kellemes tapasztalatait azonban gyorsan elhomályosították az érkezésem óta eltelt néhány hét eseményei.
Mindig is úgy voltam vele, hogy a lengyel egy barátságos, segítőkész nép, tegyük most félre a magyar-lengyel két jó barát agyonismételt szlogent, ettől függetlenül jó véleménnyel vagyok (voltam?) a lengyelekről. Február óta (akkor mentem ki az első félévre) szinte csak jó tapasztalataim voltak, ha nehézkesen is, de mindent megoldottunk a szállástól kezdve a tanulmányokon keresztül, tényleg alig volt problémánk. Szeptember végén is úgy érkeztem Krakkóba, hogy nagy baj nem lehet, voltam itt már, kiismerem magam, meg amúgy is, lengyelekkel csak megérteti magát az ember, ha már polonyisztikát tanul az egyetemen. Aztán sorra jöttek a nem várt meglepetések, bár remélem ezek csak azért voltak ennyire megdöbbentőek, mert az előző félévben mindent sikerült könnyen 
elintézni. Még a nyáron derült ki többek között, hogy a félig lengyel, polonyisztikát tanuló egyetemi hallgató nem kap szállást a kollégiumban, hogy aztán felajánlják neki havi 1400 złotyért (majdnem 100 ezer forint) a lakásbérlést, amit a német, francia erasmusos kollégáknak biztos kifizeti anya-apa, de egy magyar diáknak már nem nagyon telik rá. A szállás még hagyján, egy ennyire diákközpontú városban nem ritka, ha nincs hely a kollégiumban, de az, hogy az iskolában még kifizettetnék a tanulmányainkat, már tényleg ledöbbentett minket. Az alap intenzív kurzus 1200 € (igen, euro), de az erasmusosoknak szánt kevésbe intenzív tanfolyam (értsd: kevesebb óra) is fizetős (800złoty). Ezt persze kifizettetik a félig lengyel diákokkal is (akik ezek szerint csak pénzért tanulhatják az anyanyelvüket, ha nem Lengyelországban élnek?).
Az, hogy az erasmusos koordinátor hetekig nem válaszol a levelünkre (kb. egy eldöntendő kérdésre kéne egyszavas, igent vagy nemet írnia), már nem is idegesít, hozzászokik az ember, az, hogy a hozzám rendelt ,,Opiekunkát,, (egy tanár a szakodon aki segít kiigazodni a tanulmányi ügyekben) nem lehet elérni, és még a tanár kollegái sem tudják, hogy melyik szobában dolgozik szinte már röhejes. Az USOS rendszerben (ez a lengyel Neptun, vagy ETR) még a lengyelek sem tudnak órákat felvenni, akkora az összevisszaság, órák vannak meghirdetve egy tanár neve alatt ugyanabban az időben, de több helyen (ez ismerős, igaz?), szintén elárul valamit a lengyel oktatási rendszerről.
Végül, megkoronázandó az eddigi kintlétet, szombat este bementünk a városba, hogy néhány sörrel feledtessük a mérgelődésünket. Néhány ismerőssel egy közeli bulihelyre indultunk (még nem voltunk ott előtte), de gyorsan elment a kedvünk: a bejáratnál - ki tudja miért - két 120 kilós vadállat (mármint a beengedő,,fiúk,,) úgy megcibált, hogy hirtelen azt se tudtam hol vagyok (ide írom a hely nevét, hogy még véletlenül se tévedjetek be erre a helyre, ha Krakkóban jártok: AFERA). Igaz, a bejárat előtti földön lévő vérfoltok intő jelek lehettek volna, hogy nem a legkedvesebb emberek fogadnak majd minket. Így korai véget ért a krakkói szombat esténk, lévén hogy nem sok kedvünk maradt a további vendéglátó ipari egységek látogatására… Tudom, hogy Pesten is vannak kopasz ostoba vadállatok egyes bulihelyeken, de itt, Lengyelországban tényleg átlagon felül agresszívak és kötözködősek – legtöbbször tényleg ok nélkül. Ahhoz persze már hozzászoktunk, hogy a krakkói szórakozóhelyeken minimum 8 złoty egy sör (kb 560 forint), de inkább 9-10 (ez már 700 fölött van forintban). Ez megbocsátható lenne, ha arra gondolunk, hogy Krakkó kifejezetten turista város, de az, hogy az egyetemistáknak is ennyiért csapolják a sört, azért már nem semmi.
Mindezek ellenére örülök, hogy kint vagyok, ritkán adatik meg az embernek, hogy ilyen sok időt tölthet külföldön. Igyekszik az ember persze nem panaszkodni, de csak azért mert külföldön vagyok, még nem muszáj szemet hunyni az ilyen dolgok felett. Ahogy egy régi lengyel tanárom sokszor mondta: Nie martw się, jutro będzie gorzej! (Ne aggódj, holnap talán még rosszabb lesz!) Hát, fő a pozitív hozzáállás.
