Bem Apó, Józef Bem, Yusuf Paşa: három nemzet hadseregében is meghatározó szerepet vállalt a lengyel származású tábornok. Részt vett a Napóleon oroszok elleni hadjáratában (1812), az 1830-as lengyel felkelés során szintén az oroszok ellen vezette a seregeket, majd a szabadságharcban már magyar színekben vitézkedett az erdélyi felkelésben. Március 15-én Bem Józsefre is megemlékezünk, mint a szabadságharc kiemelkedő tábornokáról.


A lengyelországi Tarnówban született Józef Bem meghatározó alakja mind a lengyel, mind a magyar történelemnek. A példaértékű katonai pályát befutó tábornok állandó feladatának tekintette a lengyel függetlenségért való harcot, az orosz elnyomás ellen harcoló Lengyelország legnagyobb alakja volt.

Már az 1812-es, Napóleon által vezetett Oroszország elleni hadjáratban tüzérhadnagyként harcolt, itt csillogtatta meg először vezetői képességét. Gyorsan indult felfelé a katonai ranglétrán, az 1830-as (szintén oroszellenes) lengyel felkelés során ezredessé nevezték ki. 1848-1849 során több sikeres csatát vezetett az osztrák csapatok ellen. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált. Itt felvette az iszlám hitet – ami a záloga volt annak, hogy részt vehessen a szultán Oroszországgal vívott csatájában, ekkor kapta a Yusuf Paşa nevet.  A törökországi emigráció után a mai Szíriában, Aleppo városában halt meg maláriában.

Józef Bem a (régi) lengyel 10 złotys bankjegyen
 

Annak ellenére, hogy Bem József a kor egyik legjobb hadvezére volt, soha sem volt szerencséje: ha csatákat ugyan sokat nyert kiváló tehetségének köszönhetően, a háborúkban rendre a vesztes oldalon állt. A függetlenségét már évtizedek óta elveszítő Lengyelország hiába harcolt az elnyomó oroszok ellen, egészen a következő század elejéig (1918) kellett várniuk, hogy visszanyerjék azt. Bem József 1850-ben bekövetkezett halálakor állítólag a következő mondattal lehelte ki a lelkét: „Lengyelország, Lengyelország, én téged már nem szabadítalak fel!” (Polsko, Polsko! Ja Cię już nie zbawię.). 

Bem József maradványait 1929-ben szállították vissza Lengyelországba, útja során a budapesti Nemzeti Múzeum előtt is felravatalozták. Szülőhelyén, Tarnówban hat óriási oszlopon fekvő szarkofágban fekszik az egykori tábornok – az iszlám vallás szerint nem temethették keresztény földbe, ezért készítettek neki a lengyelek mauzóleumot.

Józef Bem szarkofágja Tarnówban
 

Máig a lengyel-magyar barátság egyik legjobban ismert alakja, aki alapjául szolgál a két ország töretlen kapcsolatának. Budapesten a II. kerületben rendszeresen koszorúzzák Bem szobrát, 1950-ben, halálának századik évfordulóján róla nevezték el a dunai rakpart egyik szakaszát.

A legenda szerint Bem egy osztrákok ellen vívott erdélyi csatában a hadsereg élén vágtatott, a következőt kiáltva: „Tűnjetek innen, kutyák, ez a mi földünk!” . A vakmerő hadvezértől úgy megijedtek az osztrák katonák, hogy Bem seregei pillanatok alatt szétverték őket. Egy osztrák ágyúgolyó közben eltalálta a tábornokot a kezén, de ő ahelyett, hogy kórházba vitette volna magát, egy késsel vágta le saját magának az elfertőződött ujját, hogy aztán visszatérjen a harctérre.