A nagy múltú, gazdag, sokszínű cseh irodalom egyik legjelentékenyebb és leginkább sokoldalú írója volt. Verset alig-alig írt, de biztos kezű verselő lévén bravúrosan tudta fordítani a francia költészet világhatású modernjeit. Talán Swift óta senki se tudta pesszimizmusát olyan humoros cikkekben és regényekben kifejezni, mint ő. De a tudományos-fantasztikus irodalom (a sci-fi) divatjának is egyik fontos előkészítője volt.

Kulturált otthonból indult. Apja művelt, vidéki orvos, aki idővel családjával együtt Prágába költözött, s ott írók, tudósok, művészek megbecsült barátja volt. Idősebbik fia - Karel bátyja - Josef Čapek szintén megbecsült író is volt, de főleg festőként lett jelentékeny alakja a cseh képzőművészetnek. A már kamasz korában humoreszkekkel, olykor versekkel feltűnő Karel egyetemi éveit Prágában töltötte, ott szerzett 25 éves korában bölcsészdoktorátust. Közben azonban Párizsban is eltölthetett egy tanulmányi évet. Ott ismerkedett meg azzal az akkor legmodernebb költészettel, amely „avantgárd"-nak nevezte magát, egyszerre meghökkenést és lelkesedést keltve olvasókban és kritikusokban. Egy egész antológiányit gyűjtött össze tőlük és csehre fordítva „Almanach 1914" címmel kiadta, ezzel az ösztönző példával indult el a cseh avantgárd művészi csoportosulás költészeti forradalma. A következő évben, 1915-ben Čapek a filozófia doktora. Ekkor már javában tartott az első világháború. Csehország pedig a XVII. század óta előbb a német-római császár birodalmába olvasztott legyőzött ország volt, majd amikor pedig Ausztria a XIX. század elején kivált a birodalomból és Osztrák Császársággá alakult, ennek tartománya - pontosabban két tartománya: Csehország és Morvaország - lett.

Európa már-már meg is feledkezett, hogy valaha volt egy tekintélyes középkori állam, a Cseh Királyság. Holott a lassan polgárosodó Ausztriában a cseh polgárság jelentékeny ipart és kereskedelmet teremtett. Azután 1867-ben következett a nagy sérelem. Vesztes háborúk után a politikai hatalom megerősítésére és biztosítására az osztrák császár és vele az osztrák uralmi rend, ha kelletlenül is, kiegyezett az 1849-ben legyőzött és önállóságától megfosztott magyarokkal, kialakítva az „Osztrák-Magyar Monarchiá"-t, élén az egy személyben uralkodó osztrák császárral és magyar királlyal. A csehek, akik nyelvileg is különböztek mind a németül beszélő osztrákoktól, mind a mindkettőjüktől idegen magyaroktól, ugyanakkor az egész állam-csoportosulás legfejlettebben polgárosult iparos-kereskedő társadalmát alkották, indokoltan elvárták, hogy az újjáalakított állami rend ne „dualizmus", hanem „trializmus" legyen, vagyis ne Osztrák-Magyar, hanem Osztrák-Magyar-Cseh Monarchia.

Ez nem következett be, mert az osztrák ipar és kereskedelem jó kiegészítésnek ismerte fel a magyar mezőgazdaságot, de veszedelmes vetélytársát látta a cseh iparban. Ettől kezdve azonban a cseh nép nagy része a Monarchia belső ellenségének tudta magát. És mire kitört az első világháború, az osztrák katonának besorozott cseh férfiak nemcsak drukkoltak az ellenségnek, hanem ahol lehetett, ott az ütközetek kellős közepén feltartott kézzel átmentek a túloldalra, leggyakrabban a cári orosz hadseregbe. Ott nem is tartották őket hadifoglyoknak, hanem segítettek nekik, hogy megalakítsanak egy „cseh légió"-t, amely az antant szövetségeseként harcolt az osztrák-magyar hadsereg ellen. Nyugaton pedig emigráns cseh értelmiségiek készültek, hogy - amint lehet - Csehország kiszakadjon a Monarchiából, és végre újjászülessék a nagy múltú, de régóta nem létező Csehország. Ennek az emigráns szervezkedésnek legtekintélyesebb vezéralakja Tomaš Garrigue Masaryk, a tudományos körökben világszerte ismert és tisztelt cseh filozófus volt. Ő már a háború előszelére emigrált, hol Angliában, hol Amerikában készítette elő az eljövendő szabad hazát, amelynek - mint köztudomású - ő lett a köztársasági elnöke.

Čapek pedig egyetemista kora óta baráti és egyben tanítványi viszonyban volt a nála 40 évvel idősebb mesterrel. Masaryk hamar felismerte a tevékeny fiatalember tehetségét. Az pedig szeretett szellemi atyjának tudta a tekintélyes professzort. Ez a barátság a háború után is döntő volt Čapek politikai-társadalmi szemléletére. A húszas évektől Masaryk haláláig (1928 és 1935 között) Čapeknek négy könyve jelent meg „Beszélgetések T. G. Masarykkal" címen. Bár a professzor-elnöknek fontos filozófiai és politikai tanulmányai vannak, gondolatait legjobban ezekből a hiteles feljegyzésekből lehet megismerni.

A cseh fiatalembernek a háború végéig óvatos-rejtőzködő életet kellett élnie, hogy elkerülje a katonai besorozásokat. Igaz, Čapek világéletében betegségekkel bajlódó, gyönge testű férfi volt, emellett az apja gyakorló orvos, aki jól ismerte a sorozás alóli kibúvás módozatait. Tény, hogy az egyre ismertebb író-publicista hol mint könyvtáros, hol mint házitanító gazdag családoknál mindvégig mentesült a katonai szolgálat alól. Politikailag a humanizmus nevében és a liberalizmus tiszteletében idegenkedett minden szélsőségtől, főleg a militarizmustól. A háborús évek alatt egy konzervatív újságnak írt humoreszkeket. Talán azért, mert a konzervatívak kevésbé voltak gyanúsak az osztrák cenzúrának. De a háború utáni Csehországban egy liberális újságnak lett a munkatársa, egy ideig szerkesztője is. De mindvégig fennen hirdette, hogy „A kapitalista önzés materializmusa és a proletár-osztályharc filozófiai materializmusa: e két malomkerék között éppen középen őrlődik a humanista."

Amikor már a háború után, a megalakult Csehszlovákia írójaként egyre híresebb, majd világhíres lett, az avantgárd törekvéseken belül hol expresszionistának, hol szimbolistának tartják. Holott különbözik valamennyi modernnek mondott irodalmi iránytól stílusával, kifejezésmódjával. Tudniillik minden sora közérthető, holott a különböző „izmusok" általában alaposan elrejtették mondanivalójuk értelmét. Ő azonban az értelmet kereste, szövege könnyed, néha kifejezetten csevegő, jelképei azonnal érthetőek. Egyszerre felvilágosít, oktat és szórakoztat. Az orosz mintájú szocializmustól csak idegenkedik, de amint küzdőtérre lép a fasizmus, elkeseredett felvilágosító küzdelembe bocsátkozik.

Első igazán világhíres irodalmi műve egy különös színjáték, amelynek témáját idővel regényben is megírja. Ez a R. U. R. Fantasztikus téma, de világosan érthető, hogy az elgépiesedő jövőtől való rémületet fejezi ki. A R. U. R. egy gyár nevének a rövidítése. Ebben a gyárban gépembereket készítenek. Pontosan olyanok, mint a hús-vér emberek, kitűnő munkaerők, minden tevékenységre alkalmasak, csak éppen nem emberek: gépek. Robotok. Ezt a szót, amely azóta világszerte ismeretes és használatos, Čapek találta ki ebben a művében. - Humorral teljes szorongásos dráma, regényformában még szorongásosabb. De sikeres színdarab volt szerte a földön. Jó néhány érdekes színjátéka közt alighanem politikailag legfontosabb a „Fehér kór". A vérengző politikai eszmék járványszerű terjedésének szimbolikus játéka ez. Egy orvos és egy járvány küzdelmének drámája, de azonnal felismerhető, hogy a humanizmus harca a terjedő fasizmus ellen.

Olykor vitatták, hogy legbizarrabb, talán legpesszimistább és legmulatságosabb fantasztikus regénye, a „Harc a szalamandrákkal" vajon a kommunizmus vagy a fasizmus paródiája-e. A szalamandrák felettébb értelmes kétéltűek, tudnak írni olvasni, ismerik az egyszeregyet, olyan műveltek, mint „az átlagos cseh kispolgárok". - De ezek nem embernek való életet élnek. Kollektívek. És a kollektív mindig ijesztő Čapeknek, akár jobb-, akár baloldalon hirdetik. A szalamandra nem tehet róla, hogy szalamandra, de aki egyszer szalamandra, az nem ember. Ez a mulatságos regény a liberalizmus vészjele a mindent elárasztó, jóhiszemű elállatiasodás ellen. - Kitűnő regény ez is, de az utána következők még jobbak, még mélyebben filozofikusak. A „Hordubál" - talán legkitűnőbb regénye - egy ember többoldalú jellemzése: halála után hárman beszélik el, ki volt, milyen volt Hordubál. Három igazán közeli ismerős, három tárgyilagos kép ugyanarról az emberről. De ezek a képek nem is hasonlítanak egymásra. Talán az a mondanivalója, hogy az ember megismerhetetlen. A másik a „Meteor". Egy kigyulladt repülőgép - mint egy hullócsillag - lezuhan. A halott pilótát igyekeznek megismerni. Többen is jellemzik, mindenki másnak mutatja. Lehet, hogy mindegyik jellemzés igaz.

A német fasizmus (=nemzetszocializmus) pedig egyre veszedelmesebb volt Csehország és az egész világ számára. Čapek amúgy is gyönge szervezete egyre nehezebben bírta. - Amíg lehetett, lelkesen utazott a világ különböző tájaira, de a végső években már otthon gyötrődött a végveszély tudatában. A szörnyeteg pedig elnyelni készült a világot. Elhullott Ausztria, következett Csehország. A halál mindenképpen menekvés volt a számára. Hiszen kitűnő festő, író bátyját azonnal elfogták, koncentrációs táborba vitték, ahol el is hunyt. Karel Čapek azonban él: a XX. század egyik maradandó nagy írója.

Egy kis nyelvtanulás:

Jméno Karla Čapka je symbolem humanismu a demokracie. Jeho novinářská činnost je spojována s nejslavnějším obdobím Lidových novin. V povídkách, románech i divadelních hrách neskrýval obavy ze sílícího nacismu. Byl několikrát nominován na Nobelovu cenu za literaturu.

Přečtěte si záznam chatu s Andrejem Haladou advokátem Karla Čapka.