Ez a "kurzus" arra hivatott, hogy egy kicsit visszanézzünk a régmúltba, és kiderítsük (legalábbis megpróbáljuk), hogy honnan is jöttek a szlávok, kifélék, mifélék. Persze, ez nem egy olyan dolog, amit egyértelműen meg lehet válaszolni, hiszen több teória is létezik. Egy biztos, hogy jóideje itt vannak Európában, körbevesznek minket. Ha már  5 szláv állam is a szomszédunk, jó tudni, hogy honnan is kerülhettek ide.

    A történet fonalát most Attila, hun vezér birodalmának felbomlása után veszem fel (V-VI. század), amikor a behódolt népek a hunok eltűnése végett felbuzdultak és mozgolódni kezdtek. Ezek között bizony olyan népek is voltak, akiket ma szlávoknak hívunk. A SZLÁV szó első megjelenése kr.e. I-II. századra tehető, ekkor Tacitus hívja őket venedusnak. Nem sokat tudunk erről, csak annyit, hogy a germánok szomszédai. Később antoknak nevezik őket, és  szarmaták szomszédságában éltek. Ptolemaiosz szaubenojokról ír, akikről igazi adataink csak kr. u.-ról vannak (feltehetőleg Uráltól keletre laktak). Ami biztos, hogy az első szláv szó nem más, mint a strava (=étkezés) még Attila idejéből.

    A VI. sz.-ban már viszont mindenhol ott voltak a szlávok, irgalmatlan nagy területen helyezkedtek el nagyon rövid idő alatt. Szlávok éltek az Elbától keletre, Bizánc legdélebbi területein, Itáliában. Mégis hogy lehet ez? Feltételezett őshazájuk (habár rengeteg teória van, az egyik legelfogadottabbat közlöm) a Pripjaty folyó vagy a Bug-Dnyeszter közti terület. Nehéz megmondani, mert a szlávságnak nem volt egységes temetkezése, de találtak pár régészeti leletet, ami alátámasztja az ötletet: korsó, ami tipikus szláv korsó.

    Életmódjuk igen termékenynek nevezhető. Barátságos viszonyt ápoltak a körülöttük lévőkkel, igyekeztek asszimilálódni. Nem harcoltak, letelepedtek és növénytermesztéssel foglalkoztak. Életigenlő vallást gyakoroltak. Keveréknyelvet beszéltek (indoeurópai), azaz a különböző dialektusok kevéssé különböznek. Vonzották a szomszédaikat (habár azok gyakran kirabolták őket, és asszonyaikat elhurcolták, hiszen a szláv nők már akkor is híresek voltak szépségükről). Kereskedtek, így kellett egy közvetítő nyelv, ezért a szlávság nem egységesen jött létre (ma már antropológiailag nem lehet megkülönböztetni őket). Tehát a szlávok 3féleképpen asszimilálódtak a körülöttök élő népekkel: 1. nyelvileg 2. életmódilag 3. harccal. Bizony harcoltak is ritkán. Gyakran döntöttek úgy, hogy rajtaütnek egy-két környékükön élő népeken, melyeket kiraboltak és a lakosságot elhajtották haza (ahol pár hét fogság után megkérdezték tőlük: menni akarnak vagy maradni? Legtöbbjük nyilván marardt, hiszen egyrészt nem volt hova menniük, másrészt a szlávok jól bántak velük). Ez egy erőszakos asszimiláció, amit főleg a folyók mentén lehet megfigyelni (ott laktak az emberek általában).

    Korábban már említettem az elnevezéseket, amik igen ellentmondásosak néhol. A Ny-i szlávokat vendeknek hívták, míg a K-i szlávokat antoknak. Ez, mint tudjuk, nem így van. Jordanes bizánci történetíró mesél a vendekről, számára az egész csoport VEND, amelyen belül vannak antok és szlávok. Egy másik történetíró, Prokopiusz viszont egyáltalán nem tesz említést a vendekről... Később a SZLÁV lett a közös gyűjtőnevük, fejtsük hát meg, honnan is eredeztethető ez az elnevezés: A X-XI. sz.-ban kerül be a slavus szó a latinba és a szlávokra használták, nem pedig fordítva. Rájuk találták ki a szót! (Túl sok szláv került rabszolgasorba ekkortájt, és kellett valamilyen titulus nekik) Habár a latinban nem létezik SL hangkapcsolat, ezért így nézhetett ki eredetileg a szó: sclavus, sklabenoi.

    A szlávok gyorsan szaporodtak és békében éltek. Nem volt igazi társadalmi hierarchia, mint Európa más részein. 3 elmélet maradt fönn, hogy a szlávok miért is szláv gyűjtőnevet kapták, egy kis etimológia:

-*slow (=mocsár): ->mocsárlakó. A szlávok magukat csak nem hívták így, nem túl dicsőséges megnevezés, így ez az elmélet elvethető.

-*slow: (=szó): ->magyarázó. Ez helytálló, hiszen a nem szlávokat (így a germánokat főleg) 'nemec'-eknek, azaz némának nevezik, hiszen a szlávokhoz képest a germánok igen hallgatag népnek számítottak.

-slaw, slawa: (=dicsőség) Ez sem valószínű megközelítés, habár ez a szókapcsolat fennmaradt a szláv férfinevekben, pl: Miroslav, Rostislav.

    A szétvándorlás időszakában olyan helyekre mennek a szlávok, ahol senki sincsen, mert így könnyű a területszerzés. A VII. sz.-ban nagyobb területet birtokoltak, mint ma birtokol, a szlávság Európában. Nem harccal foglalnak területet, hiszen annak biztos, hogy nyoma lenne a történetírásban (okosak...). De hogy honnan is jöhettek... csak feltételezések vannak, bár ezt már megszokhattuk. Voltak olyanok, akik az őshaza határait egészen az Urálig, Kaszpi-tengerig eltolták (orosz tudósok álláspontja). Német tudósok szerint a Kárpát-medence volt az őshaza, hiszen az a legideálisabb, és az úgynevezett Kijevi Évkönyvek is ezt támasztják alá. A lengyelek szerint a Visztula-Odera folyása közt van az igazság (lengyel őserő), Bíborbanszületett Konstantin szerint Szerbia első fejedelme is lengyel volt. A csehek is bejelentették igényüket az őshaza iránt, hiszen a Cseh-morva-medence földrajzilag a legmegfelelőbb. Voltak egészen vakmerőek is: Nagy-szláv őshaza, amely az Elba-Urál között húzódott (sőt, Odera-Dnyeper).

    Nem akarok igazságot tenni, nem is azért írtam, csak érdekességként. Elnézést, ha egy kicsit kusza az áttekinthetőség. Mindenki válassza ki a neki szimpatikus elképzelést, valószínű, hogy az igazság valahol a két szélső érték között van. Kommentbe szívesen várom az észrevételeket, kiegészítéseket.