Ahogyan ez várható volt, a Szerbiában megrendezett  férfi kézilabda EB nem maradt botrányoktól és szurkolói balhéktól mentes. Erre hatványozott esély volt már csak amiatt az egyszerű tény miatt is, hogy Horvátország nagyon felszívta magát a tavalyi elszalasztott medál miatt. De a sportfejlemények még ennél is jobban meglepték azokat, akik figyelemmel kísérték a bajnokságok – az elődöntőt pont a házigazda Szerbia játszotta, a tavaly hoppon maradt Horvátország ellen.

A horvát ‘kovbojok’ és a szerb ‘sasok’ összecsapása még a játokosok szerint is a legnagyobb valaha is játszott meccsnek ígérkezett. Nem beszélve a forró hangulatról, amit a tízezres nagyságú helyi szurkolótábor gerjesztett, a markényi horvát szurkolóval ellentétben, akik addig is hősiesen álltak ellen minden sértegetésnek és támadásnak.

Az első félidőben a szerb játékosok nem brillíroztak, lassan tudtak átlendülni védekezésből támadásba, amit a horvátok nem használtak ki kiellőképpen. Goluža játékosai keményen harcoltak, de még az emberhátránnyal sem tudtak akkora előnyre szert tenni, amekkorára illett volna. Így libikóka üzemmódban zajlott az első néhány perc – a horvátok megszerezték a vezetést, a szerbek egyenlítettek. Végül Vujin góljaival búcsúztatták az első félidőt, ami rányomta a bélyegét a következő félre is. A második félidőben ugyanis „szárnyakat kapott” a hazai csapat, amit a szerb sajtó oldalakon kerszetül elemzett a meccset követő napokban. A csapat annyira összejátszott, hogy a horvátok még észbe sem tudtak kapni, mire a házigazdák már egyedül játszották a meccset.

A meccs kapcsán két fő témáról cikkezett a sajtó: arról, hogy a szerb válogatott megérdemelten jutott el a döntőig, ahol a Dánok ellen játszottak és így lettek ezüstérmesek (19-21 (7-9)). A horvát reprezentáció ugyan megszerezte a harmadik helyet a Spanyolország ellen vívott meccsen (31-27 (13-12)), mégis elég rossz sajtóvisszhangot kapott. A híresztelések szerint edzőjük, Slavko Goluža, távozni készül a sport világából, és utoljára bravúrt szeretett volna véghez vinni csapatával. A búcsújáték sikertelenségét a játékosokra hárítják, de Goluža azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy veszteni is tudni kell, és egyébként sincs idő a szomorkodásra - a válogatott már az olimpiára kell, hogy készüljön.

A sokévtizedes történelmi és politikai éllentétek az EB-n sem hagyták nyugodni a kedélyeket. A feszült meccsek között az utcán is szították feszültséget a felturbózott rajongók. A horvát hírportálok szerint a néhányszáz embert kitevő kockás-mezes szurkolótábort (melyben gyerekek és nők is voltak szép számmal), több alkalommal is inzultálták Újvidéken, valamint támadás érte őket a BeoArena területén belül is. Ezt nem hagyták szó nélkül, hiszen az EB időtartalma alatt több feljelentés érkezett, hogy horvát szurkolók szerb rendszámú autókat rongáltak szerbellenes jelszavak skandálása közben.

Sajnálatos módon, a szurkolók vehemenciája nem csak a horvátok ellen bizonyult kártékonynak: a Szerbia – Horvátország elődöntőn szerb szurkolók pénzérmékkel és egyéb tárgyakkal dobálták a horvát játékosokat, de véletlenül saját emberüket taláták szemen. Žarko Šešumot (egykori KC Veszprém játékos), a szerb válogatott egyik nagy reménységét, egy üveggel találták el a jobb szemén, ami miatt homályos lett a látása, így sem a második félidőben, sem a döntőn nem tudott pályára lépni. Veselin Vuković, a szerb válogatott trénere így nyilatkozott az index.hr szerint: “Gratulálhatunk saját magunknak. (…) Egy szerb idióta miatt maradtunk aranyérem nélkül.”
 

Az utolsó 3 perc:

Forrás:

http://www.danas.rs 
http://www.index.hr 
http://www.nemzetisport.hu 
http://www.mondo.rs