Január 22-n lezajlott az EU csatlakozásról szóló népszavazás Horvátországban. A Dnevni Avaz című napilap szerint, a szavazati joggal bíró, horvát állampolgárok 66,26%-a támogatja a csatlakozást.
Ezzel a politikusok maximálisan elégedettek, hiszen a cél az volt, hogy a szavazók több, mint fele a csatlakozás mellett voksoljon, függetlenül attól, hogy hányan mentek el szavazni. Az eredmények alapján a Dalmácia területén élők a legnagyobb ‘euszkeptikusok’, itt a lakosság 40%-a a csatlakozás ellen voksolt. Ennek ellentéte a bosznia és hercegovinai eredmény, ahol a horvát lakosság 90%-a szeretné, hogy az ország belépjen az Unióba.
Az Európai Bizottság küldöttségének vezetője, Paul Vandoren, kijelentette, hogy Horvátországgal a tárgyalások befejeződtek, és már az összes dokumentumban szerepel a csatlakozás dátuma: 2013. Július 1-e. Addig is, az országnak minden Európai Uniós tanácsban van küldöttje, hogy megfigyeljék az Unió munkáját és az eljárásokat. Erre az időszakra úgy tekintenek, mint betanításra, hogy mire a tagság életbe lép a küldöttek már teljességében részt tudjanak venni az érdemi munkában.
A Večernji internetes portálja szerint, Horvátországnak a teljesjogú tagságig még fejlődnie kell az adminisztrációs munkákban és a projekt ötletek területén is, hogy minél több támogatáshoz juthasson az EUs pénzekből. Már így is elég jó helyzetben van ahhoz, hogy több juttatást kapjon, mint amennyit a tagságért fiizet, de érdemes magasabbra tenni lécet. Az első évben 275 millió eurót köteles kifizetni, ami 6 havi tagságnak az ára, 2014-ben pedig 550 millió eurót kell előteremtenie. Az eddig közzé tett számolások alapján, Horvátországnak alkalma nyilhat a kifizetettnél jóval nagyobb összegek megszerzésére (kb. 1,8 milliárd euró).
Röviddel a népszavazás részeredményeinek közzé tétele után a NE u EU (“nem az EUba”) elnevezésű horvát mozgalom kinyilvánította véleményét, mely szerint a népszavazás minőségileg kifogásolható, és antidemokratikus módon zajlott. Nem ők az egyetlenek, akik nem szívesen látnák Horvátországot a 27. tagállamként. Darko Grivičić, a Horvát Mezőgazdasági Kamara (Hrvatsak Poljoprivredna Komora) elnöke, az EU-t egy bankautomatához hasonlította, amelyhez a földműveseknek és gazdáknak nincs PIN kódja. Ezzel arra célzott, hogy a mezőgazdaságban érdekelt felek (minden megyében legkevesebb 120 dolgozó) nem tudják, hogyan állítsanak össze egy működő és versenyképes projektmunkát, és ezzel lehetőségektől és támogatásoktól esnek el.
Ugyanakkor az állampolgárok között is terjednek tévhitek és félelmek az EU csatlakozás következményeivel kapcsolatban. Legtöbbjük a kis- és családi vállalkozásokat érinti, melyek saját portékák készítésével, árusításával foglalkoznak. Ilyen például az a szájonforgó rémhír, hogy az uborkáknak majd szabványszerűen kell kinézniük (mindnek egyenesnek kell lennie), valamint hogy az otthon készített tejtermékeket nem lehet legálisan árulni. Másik nagy félelme a horvátoknak, hogy az EU-ba lépés után tömegével fognak beözönleni a külföldiek, és felvásárolják az eladó ingatlanokat.
Míg Horvátországban a lakosság és a politikusok már a népszavazás eredményeinek örülhetnek (vagy búslakodhatnak rajta), addig Szerbia EUs csatlakozásról szőtt álmai szertfoszlani látszanak. Albert Rohan, a rendkívüli ENSZ küldöttség elnökének volt helyettese, kijelentette, hogy Szerbiát csak akkor veszik fel az EU-ba jelentkező országok várólistájára, ha normalizálja a viszonyát Koszovóval. A terület önállóságának elismerése még nyílt kérdés, de amennyiben nem állnak elő elfogadható tárgyalási feltételekkel, még a jelölt státuszt sem kaphatják meg. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e Szerbia tagságát Koszovó autonómiájának elismerése nélkül, Rohan azt válaszolta, hogy “nem igazán”.
Források:
