Manapság a reformkonyha hívei esküsznek rá, hogy a sajt az egyik legegészségesebb és legtáplálóbb eledel. Az európai – és benne a szláv – sajtkultúrának persze sok-sok évszázados hagyománya van, és úgy tűnik a népszerűsége töretlen. A borivók régóta a sajtot tekintik a legkitűnőbb borkorcsolyának, és ehhez a nézethez újabban a sörivók is csatlakoztak. A sörivók főként a keményebb füstölt sajtokra esküsznek, amelyek állítólag jót tesznek a megterhelt gyomornak, sőt egyesek szerint a természetesen csak „véletlenszerű balesetként” bekövetkező másnaposság „elűzésére” is nagyon alkalmasak tudnak lenni, ráadásul a sörrel ellentétben még csak nem is hizlalnak.
A csehek, a morvák és a szlovákok sajtkultúrája is igen régi keletű. A korábbi századokban sajtjaik alapvetően juh-, kisebb mértékben kecsketejből készültek, a XX. század óta azonban más népekhez hasonlóan náluk is a tehéntejből előállított sajtok kerültek előtérbe. A hagyományos módon készített sajtok divatja azonban ismét fellendült, és némelyik sajtfajta a cseh és szlovák nemzeti identitás, büszkeség tárgya lett. Ezek közül következzék most néhány példa.
A parenyica sajtot először a Magyarország peremvidékén élő, Balkán felől végigvonuló, majd megtelepedő lakossága készítette. Később a Felvidék magashegyi pásztorkodásának jellegzetes terméke lett. Ez egy kis (körülbelül harminc deka) tömegű, hat-hét centiméter széles, gyúrt sajtszalagból feltekercseléssel készült, hét-nyolc centiméter átmérőjű sajttekercs, amelyet szintén gyúrt, zsineg vastagságú sajtfonállal kötnek össze. Kéreg nélküli, felülete a füstöléstől aranysárga-aranybarna, az étolajjal történő bekenéstől kissé olajos tapintású és fényes. A sajttészta színe sárgás-zöldes fehér. Állománya rostos, szálas szerkezetű, kissé rágós, de szájban könnyen elomló. Szaga és íze sonkára emlékeztető, enyhén füstölt, zamatos, telt és kellemesen sós. Ez a sajt gomolya alapanyagból készül, aminek nyersanyaga régen a nyers juhtej volt, manapság viszont döntően a tehéntej.
Szláv és román szomszédjainknál a sajtok közül külön kiemelhetőek az úgynevezett ordasajtok, amelyek mostanában rendkívül alacsony zsír- és kalóriatartalmuk miatt, kifejezetten könnyű, diétás termékeknek számítanak. Fehérjeállományát a szervezet könnyen és gyorsan képes feldolgozni. A benne található úgynevezett esszenciális aminosavakat a szervezet nem képes előállítani, ezért azt készen kell bevinnünk, amire az ordasajt kiválóan alkalmas. Ma már ennek a sajtnak a grillezhető és panírozható változata is kapható. Az ordasajt egyébként a könnyen szeletelhető, túrós állományú friss sajtok közé tartozik. Kiválóan alkalmas saláták kiegészítőjeként, vagy különböző húskészítményekkel, vajas kenyérrel, pirítóssal, paradicsommal, de önmagában fogyasztva is pompás étel tud lenni.
A csehek romadur nevű sajtja igazi különlegesség. Olyasmi, mint a pálpusztai sajtunk, csak háromszor olyan hosszú. Ezt fogyasztás előtt félbevágják, és közé olajon dinsztelt hagymát, illetve majorannát tesznek, majd az egészet olajban pácolják, néhány hagymakarika, valamint ecetes-paprika társaságában. Egyesek szerint magányos, esti sajt, amely színekkel, szagokkal, és illatokkal tölti meg a sötétbe borult konyhát.
A cseh-morva vidék büszkeségei közé tartozik az úgynevezett olmützi-kvargli. Erős, némelyek szerint „felejthetetlen aromájú” sajt, amelyet sovány túróból érlelnek. Juh-, kecske- és tehéntejből készíthető. Legerősebb aromája persze a juhtejből készültnek van. Markáns íze miatt ma Csehországban kétféle ember létezik: vannak, akik imádják és esküsznek rá, és akik kimondhatatlanul utálják. Ennek a különlegességnek természetesen saját múzeuma is van.
A csehek beskydy (magyarosan: beszkidek) nevet viselő sajtja nem más, mint füstölt, zöldségekkel együtt pácolt sajtkülönlegesség, amelyet az egykori cseh pásztorok receptje alapján, kézzel, fűszeres olajban pácolva készítenek. Érdekes ízhatású, teljesen különbözik a megszokott sajtoktól, és tehéntejből készül. Többfajta ízesítésűt is ismerünk, ezeket a pácanyagok összetételének változtatásával érik el.
A szlovákok híres sajtjának, a brindzának (juhtúró) gyártási az alapját a nem kezelt juhtej képezi. Belőle először gomolyatúró készül, majd ezt a brindzakészítőben jellegzetes ízű, lágy sós anyaggá dolgozzák. Történelmi okokból nálunk a brindzát „Liptói sajt“ néven ismerik, az osztrákok meg Liptauernek nevezik. A brindzát a szlovákok nemzeti eledelnek számító juhtúrós vagy brindzás étkek készítésére is felhasználják. Ezek közül a brindzás galuska (sztrapacska) a legismertebb, amelynek számtalan ízesítése-változata van. Hihetetlenül finom, laktató étel, és persze nem fogyókúrásoknak való.
Ugyancsak szlovák eredetű sajtféle az ostyepka. Régen nagyon kedvelt sajt volt. Az ostyepka tetszetős, körülbelül fél kilogramm súlyú, legtöbbször orsó alakú, domborműdíszítéssel csinosított aranysárga, kéreg nélküli gyúrt, füstölt sajt. Gomolyából készül. A korai puffadás elkerülése érdekében vajjal érlelik. Az utósajtolásig a tej feldolgozása teljesen megegyezik a gomolya készítésével, de itt az utósajtolás elmarad.
Remélem mindenkinek sikerült kedvet csinálnom ahhoz, hogy egy jó sör mellé, néhány kiváló sajtfélét is megkóstoljon. Tudom, hogy az itt szereplő sajtok csak példák, és még számos remek aromájú „szláv” sajtféleség létezik, éppen ezért kommentbe várom a további javaslatokat, sörkorcsolyákat, tapasztalatokat. Elő a farbával!