Manapság a reformkonyha hívei esküsznek rá, hogy a sajt az egyik legegészségesebb és legtáplálóbb eledel. Az európai – és benne a szláv – sajtkultúrának persze sok-sok évszázados hagyománya van, és úgy tűnik a népszerűsége töretlen. A borivók régóta a sajtot tekintik a legkitűnőbb borkorcsolyának, és ehhez a nézethez újabban a sörivók is csatlakoztak. A sörivók főként a keményebb füstölt sajtokra esküsznek, amelyek állítólag jót tesznek a megterhelt gyomornak, sőt egyesek szerint a természetesen csak „véletlenszerű balesetként” bekövetkező másnaposság „elűzésére” is nagyon alkalmasak tudnak lenni, ráadásul a sörrel ellentétben még csak nem is hizlalnak.
A lengyelek már bebizonyították, hogy megy nekik a humoros reklámok készítése, most a szlovákok is megnevettettek bennünket.
A biztosító cég korábban is vicces reklámmal hívta fel magára a figyelmet
Lipica (olaszul Lipizza) egy nagyon kis település Szlovéniában, Trieszt közelében, az olasz határ mellett, Sežana járásban terül el. Lótenyésztése miatt hosszú idő óta az úgynevezett Karszt régió egyik legkiemelkedőbb turistaközpontja. A település tehát az itt található lovászatról és lovasiskolájáról (szlovénül Kobilarna Lipica) híres. Innen származnak a világhíres lipicai lovak. A lipica majorságot még 1580-ban alapították, és manapság a Szlovén Köztársaság egyik fő büszkesége. Ma már nem csak egyszerű lovászatot, hanem teljesen kiépített turisztikai központot találunk itt, szállodákkal, teniszpályákkal, egy 18-lyukas golfpályával, valamint uszodával és kaszinóval.
A balkáni háború kitörése óta először indítottak közvetlen járatot a szerb és a bosnyák főváros között. Az érdeklődés egyelőre nem csapja ki a biztosítékot, az első járatra (január 10.) mindössze 17 utas váltott jegyet, de végül csak kilencen tették meg a teljes, ötszáz kilométeres távot.
A történetírás jelenlegi álláspontja szerint a mai szlovén nép szláv ősei még a VI. században, az avar invázió elől menekülve telepedtek le először a Kárpát-medencében: a Dunántúlon, illetve ettől délre, a mai Szlovénia területén. Itt a VII. század idején jött létre az első szlovén, és egyben az első szláv állam: Karantánia. 745-ben ez a Karantánia a Frank Birodalom részévé vált, és ennek hatására a helyi szlávok többsége lassan felvette a kereszténységet. 1000 körül keletkeztek azok az úgynevezett Freising-kéziratok, amelyek az első írásos szlovén és szláv nyelvemlékeknek tekinthetők.
Ha hazánkban ugyan az idei tél (még?) nem a is legfagyosabb, több szláv országban már javában küzdenek a mínuszokkal. Hosszú posztot írhatnánk a Moszkvában hirtelen leszakadt hóról, vagy a cseh és szlovák vasútvonalakat megbénító viharról, ám ilyenkor beszédesebbek a képek. Fotóösszeállításunk következik.
Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjetunió. A XX. század végére egyértelműen kiderült, hogy a szláv országok tömörülése kudarcot vallott, mind a déli-, nyugati-, keleti-régióban. De vajon volt-e alapja az egyes szláv országok egyesülésének? A pánszlávizmus ötlet eredetét kutatjuk egy kis "zászló-történettel" fűszerezve.
Gyorsan vághatnánk rá a "milyen színek vannak Oroszország zászlajában" kérdésre a fehér-kék-piros trikolór választ, de az már korántsem olyan biztos, hogy a szlovák, a szerb, vagy a szlovén zászlók színeit is ugyanígy sorrendbe tudnánk állítani. Miért ennyire gyakori ez a három szín a szláv országok lobogóiban, és hogyan néztek ki korábban a nemzeti zászlóik?