Lipica (olaszul Lipizza) egy nagyon kis település Szlovéniában, Trieszt közelében, az olasz határ mellett, Sežana járásban terül el. Lótenyésztése miatt hosszú idő óta az úgynevezett Karszt régió egyik legkiemelkedőbb turistaközpontja. A település tehát az itt található lovászatról és lovasiskolájáról (szlovénül Kobilarna Lipica) híres. Innen származnak a világhíres lipicai lovak. A lipica majorságot még 1580-ban alapították, és manapság a Szlovén Köztársaság egyik fő büszkesége. Ma már nem csak egyszerű lovászatot, hanem teljesen kiépített turisztikai központot találunk itt, szállodákkal, teniszpályákkal, egy 18-lyukas golfpályával, valamint uszodával és kaszinóval.
A lipicai ménes története 1580-ban kezdődött, amikor a mai szlovéniai Lipicán Habsburg Károly főherceg ménest alapított. A császári udvar számára kívántak itt kiváló, szilárd szervezetű, a pompát, a gazdagságot minden jellegében mutató lovat kitenyészteni. A fajta ősei között vannak kemény természetű hegyi lovak és spanyol-nápolyi mének is. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat képvisel, és a tenyésztés ezekre épül. Az első tervek a lipicai lovak szélesebb körű elterjesztésére II. József uralkodása (1780-1790) idején születtek meg, aki rendeletet alkotott a magyarországi lótenyésztés megerősítéséről. Ekkor az állomány áttelepítésének megvalósítására mégsem került sor.
Később, a napóleoni háborúk idején kényszerből a lipicai ménest kétszer is Magyarországra menekítették át, így alakult ki azután nálunk elsőként a mezőhegyesi lipicai jellegű állomány. Ezeket a lovakat később, 1876-ban Alsószombatfára költöztették, majd onnan 1912-ben Bábolnára. Innen kerültek az 1950-es években újra hegyi környezetbe, Szilvásváradra.
A lipicai ló valódi nemzetközi fajta, az egész világon elterjedt. Négyszáz éve fajtatisztán tenyésztik, az 1800-as évek elején alkalmazott egyetlen arab cseppvér-keresztezéstől eltekintve idegen fajtát soha nem alkalmaztak tenyésztése során. A magyarországi állomány kiemelkedő genetikai értékével tűnik ki. Tenyésztőszervezete a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesülete.
A magas, kecses, fehérszínű telivér lipicai lovak ma is Szlovénia egyik legnagyobb nemzeti büszkeségének számítanak. A Lipicai nagyon intelligens, szeret tanulni és kivételesen jól nevelt ló. A kifejezőfejhez gyakran társul kosorr. A nyak nem túl hosszú, erőteljes megjelenésű, magaillesztésű. A test a kerek farral és nehéz vállakkal erőt sugároz. A farok derékszögben tűzött, a lábak rövidek és szilárdak, a paták jó formájúak. A Lipicai Major a jugoszláv időkben a délszláv államalakulat egyik fő turisztikai attrakciója volt évi négyszázezer látogatóval. A délszláv háborúk miatt a látogatók száma jelentősen csökkent egy időre. Szlovénia uniós csatlakozása óta a látogatók száma megint növekedni kezdett, és manapság eléri az évi százezret.
