Vannak-e macedónok?

            Ha vetünk egy pillantást Európa térképre, és azon belül is a Balkán térségére, könnyedén rávágjuk a címben megfogalmazott kérdésre az egyértelműen adandó választ: persze hogy vannak, hiszen a Balkán-félsziget déli részén ott található a kicsiny Macedón Köztársaság. A trianoni békeszerződés óta (jogosan) oly érzékeny magyar lélek azonban szinte mit sem tud arról, hogy a macedón nép létezését, és önálló állami működésének jogosságát – más-más okokból ugyan – gyakorlatilag valamennyi szomszédja vitatja, sőt tejességgel értelmetlennek és érdemtelennek tartja.

Olyan gyűlölködő szorítás ez, amelynek túlélése az igazi szláv virtus! Mindaz, ami a macedónokkal és hazájukkal történt, és történik valamennyi kisebbségi létben élő európai népcsoport számára megkerülhetetlenül tanulságos, és példaértékű.

Sétálgatok egy barátommal egy forró nyári estén a horvát fővárosban, amikor elhaladunk egy hatalmas kirakat előtt. Túlmegyünk rajta, majd megtorpanunk és "visszatolatunk". A kirakatban a The Bambi Molesters albuma. Érdekes név, a zenéjük is az lehet. Lefényképeztük az album borítóját és a szállásra érve egyből beírtuk a youtube keresőjébe a nevüket. Érdemes ismerni őket.

    Bizony, igaz. A csehek is ráléptek egy ösvényre, ami rengeteg vitát gerjeszt széles e világon: Legalizáljuk-e a drogokat? Vagy legalább a könnyűdrogokat? Mi a könnyűdrog? Stb., stb... sorolhatnám a kérdéseket napestig, de vajon a cseh emberek mit akarnak?

 1978 történelmi év volt Ivan Mládek és társai számára: ekkor robbantak be a köztudatba vicces, vagy inkább komikusnak nevezhető előadásukkal. Jožin z bažin, azaz "Józsi a mocsárból" sokaknak már ismerős lehet, hiszen tavaly nagyjából ilyenkor Mocsári Józsi néven "futott be" nálunk a dal. Jómagam arcpironkodva vallom be, hogy eleddig nem ismertem ezt a szláv csodát, de most annál nagyobbat ütött. Na, de beszéljen helyettem a videó, a cseh nyelvet kevésbé beszélők számára (pl. én) magyar felirattal. Alább az eredeti szöveget olvashatjátok, ha netán kedvetek támadna énekelni.

    Egy kis szláv néprajzi utazásra invitálnánk kedves olvasóinkat, ahol megismerhetnek 4 szláv népcsoportot, jelesül a ruszinokat, morvákat, huculokat és a tótokat.

  Az 1960-as években járunk. Jan Dítě több mint 14 év után szabadul a börtön falai közül. Teljesen elszegényedett, egy - a háború miatt elnéptelenedett - kis faluban talál menedéket, ahol összeismerkedik egy idős professzorral és annak asszisztensnőjével. Dítě elmeséli kalandos élettörténetét, hogyan lett az utcai árusból abesszín császár által kitűntetett felszolgáló a történelem viharában.

  Arbeit macht frei. Ez a felirat fogadta az Auschwitzi haláltáborba érkező zsidókat, lengyeleket, szovjet katonákat, egyszóval mindazokat, akiket a náci hatalom haszontalannak vélt életben tartani. A tábor közel 65 éve bezárta kapuit az agresszió elől, ám az áldozatok lelke mégsem nyugodhat békében: a feliratot (azóta rendőrkézre került elkövetők) ellopták, majd összetörték.

Vajon mivel melengetik szívüket vagy hűtik testüket? Vajon ebben rejlik a szláv virtus???

    Sorozatunkban egy újabb cseh klasszikust mutatunk be, akinek érdemei elvitathatatlanok a cseh irodalom fejlődésében. Borovský(1821 - 1856) neve sajnálatos módon az emberek többségének nem mond semmit Csehországon kívül, ám a csehek nagyon büszkék rá, és minden iskolában tananyag. Újságíró, politikus, író: széleskörű a munkássága, később várost neveztek el róla, ahová iskolába járt (Havlíčkův Brod).

 Újabb év telt el, ezt szeretnénk összefoglalni a következő képsorozattal, a januárban kezdődő gázvitától kezdve a decemberi (orosz diadallal végződő) kézilabda világbajnokságig; természetesen a teljesség igénye nélkül. A fotók egy-egy hónaphoz kapcsolódnak, de a legtöbb esemény az egész évet meghatározta (mint például a gázvita, vagy a szlovák nyelvtörvény ügye). Boldog új évet kívánunk mindenkinek!