Kam za kulturou?

     Kam za kulturou?-szól a cseh, azaz jössz művelődni? Mi mentünk és nem is bántuk meg, remélem te is követsz engem, és hasonlóan nem fogsz csalódni Dél-Csehország újabb szépségein!

Felkerestük a budapesti ˝Orosz különlegességek boltját˝. A hely stílusosan a Moszkva térhez közeli Fény utcában található, jellegzetes orosz temékekkel, elfogadható árakkal és barátságos eladóval.

   Nos, ha nem is Csehország, de Václav Klaus újabb érdekes fantazmagóriákkal tömi a sajtót! Az elnök célja azért lehet a kilépés, mert hazája így nyerhetné vissza szuverenitását, ami csorbát szenvedett jelentősen, mióta EU-tagok. Legalábbis ezt nyilatkozta Petr Hajek, az elnöki hivatal helyettes vezetője, aki nem mellesleg Klaus kenyerespajtása és mindennap találkozik az elnökkel, talán a villásreggelit is együtt költik el nap-nap után a Hradzsinban és mindent megvitatnak a világ dolgairól.

   Mik is az előzmények? Nem nagyon akarok belemenni, a lényeg annyi, hogy készült egy bizonyos tervezet, hogy hogyan lehetne működőképesebbé tenni az EU-t. Ez a gondolat 2004 tájékán született meg, tehát már jó 5 éve! Mint ismeretes, ekkor 10 új tagállamot vettek fel az EU soraiba, csakhogy az EU működése nagyjából 15 tagországra korlátozódott, és ahhoz, hogy működőképes legyen, változásokra volt szükség. Megalkották a Lisszaboni Szerződést (azért Lissszabon, mert ott hozták össze), hogy megújítsák az EU működését. A tagállamok szép lassan kezdték ratifikálni a dokumentumokat. Az első komolyabb akadályt az írek jelentették, akiknek az elnöke egy népszavazástól tette függővé a ratifikálást. Az írek NEMet mondtak, így megindult az első kálváriája a szerződésnek. Végül idén, meggyőző (több, mint 60%-os) többséggel az írek ratifikálták és elfogadták a szerződést.

   Ekkor jött képbe a mi Václav Klausunk. A cseh parlament egyöntetűen elfogadta a tervezetet, és a cseh kormányfő ennek megfelelően alá is írta a dokumentumot, már csak Klaus aláírására volt szükség, csakhogy habozott. Okát igazán máig nem ismerjük, legalábbis a valós okát, mert mindenfélét mondott. Húzni akarta az időt, hogy a briteknél kormányváltás legyen, mert az új elnök népszavazást rendelt volna el, amelyen biztos elbukott volna a tervezet. Szerencsére erre nem került sor, mert a most már lassan elsőszámú közellenségnek számító Klaus aláírta a szerződést, így valószínűleg decemberben életbe is fog lépni a Lisszaboni Szerződés.

   Klaus nem tud beletörődni ebbe az EU-s dologba, mikor döbbent rá, hogy az EU-n kívül is van élet. Biztos fárasztó lehet mindenféle kongresszusi rendezvényeken részt vennie és diplomatákkal jópofiznia, miközben csorba esik a cseh nép szuverenitásán, hiszen mindenféle diplomáciai szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. De végülis lehet, hogy igaza van... Inkább lemond több milliárd koronás fejlesztési pénzről, beruházásokról, infrastruktúráról azért, hogy a népe szuverenitása visszaállítódjon.

   Sajnálom, lehet, hogy bántó amit írok, de Klaus pajtás viselkedésére nincs ésszerű magyarázat, számára csak saját maga létezik a Földön, és ezért nem veszi észre, hogy a cseh nép nem ő egymaga, mert ők biztos, hogy nem ezt akarják...

     Az 1830-40-es éveket a nemzeti mozgalom egészét tekintve inkább mennyiségi, mint minőségi változás jellemzi. Növekszik a „nemzetébresztők” száma, szaporodnak a kulturális események, 1840-ben J. K. Tyl szervezésében megtartják az első cseh bált, 1842-től sorra nyílnak a polgári társaskörök („besedák”), ahol hazafias vagy egyéb témájú cseh verseket („deklamovánkákat”) és énekeket adnak elő.

 Božena Němcová (1820-1862) a negyvenes években egy cseh vámhivatalnok fiatal feleségeként kapcsolódott be a nemzeti mozgalomba és az irodalmi életbe. Folklórgyűjtő munkája és szociográfiai jellegű publicisztikája, valamint népmesék egyéni hangvételű átírása után Babička (1855. Nagymama) c. regényével egycsapásra a cseh próza élvonalába kerül. A témát és az alakokat az írónő saját gyermekkorából és annak idillikus falusi környezetéből merítette. Az évszakok váltakozását követő, életképeken alapuló regény, mely a nagymama alakjában egy dolgos, viszontagságokkal és szenvedésekkel, de csendes, apró örömökkel is teljes emberi életet mesél el, az emberi utak és választások általános kérdéseit is megszólaltatja. Němcová prózája a faluregény, a szociális tematika és a lírai próza irányába számos kezdeményezést tartalmaz. Életútja a korabeli írói pálya általános bizonytalansága mellett a hagyományos női szerepből kilépni vágyó kimagasló egyéniség keserves küszködését is példázza.

Itt látható a híres Babička könyv, persze rengeteg módon megjelent már, ez csak az egyik borító, amit találtam, de az tény, hogy a mű értéke kimagasló, hiszen megteremtette a cseh irodalmi nyelvet, legalábbis sokan azt vették alapul a korban. Nemzedékek nőttek fel a Babička történetein, és nőnek fel mind a mai napig...

A magyar címe egyébként a Nagyanyó.

   Ebben a cikkben beszámolok nektek az őszi szünetben tett kirándulásomról, amit Dél-Csehországban töltöttem el kastélyok és műemlékvárosok nyomában. Csehország ezen részén még nem jártam, így izgatottan ültem be pénteken a buszba, és nem is csalódtam, hiszen lenyűgöző látványban volt részem a röpke 3 nap alatt.

Először Český Krůmlov-ba vitt az utunk ( az UNESCO világörökség része, reneszánsz műemlékek városa). Közös séta során bejártuk, ezt a roppant középkorias hangulatú várost(szűk utcácskák, alacsony házak, takaros, tiszta utak). Hamar megszerettük, ezt a kis ódon települést, ahol nem laknak sokan, teljes mértékben a turizmusra építenek, hiszen lépten-nyomon panziókba botlunk. Külön öröm volt a Potraviny(élelmiszerbolt)-ben használni a kis nyelvtudásomat. Megnéztük a várat, ami engem egy pöppet a Commandos II-ből jól ismert Castle Colditz-ra emlékeztetett.

  Cardiff, 2007.április 18.:Ezen a napon nyerte meg a 2012-es Labdarúgó Európa Bajnokság rendezési jogát a lengyel-ukrán közös pályázat. Ám az ünneplés kissé talán még korai volt: A lengyel-ukrán szervezők már nem sokkal a rendezési jog elnyerése után jelentős elmaradásban voltak a pályázatban meghatározott célkitűzéseikhez képest. 2007 nyarán a lengyel sportügyi miniszter jelentette be, hogy a stadionok csak jelentős késéssel készülnek el. Az UEFA elégtelennek tartotta a kijevi olimpiai stadion tervezett átépítését is. 2008 januárjában az UEFA elnöke, Michel Platini nyomatékos hangú üzenetben szólította fel a társrendezőket a késések mérséklésére. Ma már az UEFA-n belül egyre többen szorgalmazzák az új házigazda kijelölését. Mi lesz veled foci eb?

  A 60-as évek Szovjetuniójában egyre inkább elkelt volna már egy korszerű, középkategóriájú gépkocsi - hogy teljesülhessenek a ,,társadalmasított,, egységek igényei, sőt a magánszemélyekéi is. Ezt az egyre határozottabb alakot öltő szükséget elégítette ki a Lada.

 A szocialista tábor országaiban elég szűk keretek között feljődhetett a motorizáció. Az ipar más területei ugyanis jóval nagyobb becsben álltak, mint az autógyártás. Nagyon fontos volt harckocsit, repülőgépet és fegyvert előállítani. Ezen felül a Szovjetunió ki is sajátította az autógyártás fejlesztését: a baráti országoknak csak kisebb súlyú ágazatokat hagyott. Csehszlovákia például az egy nyomvonalú járművek gyártására kapott ˝engedélyt˝. Lengyelországnak a harckocsik gyártására kellett öszpontosítania, Magyarország pedig sikerrel onthatta az Ikarusz buszokat a nagy és biztos szocialista piacra. A hazai autóipar fejlesztésére tett kísérleteket a szovjet elvtársak nagy gyanakvással fogadták, s ha rosszabbul jött ki a lépés, akkor meg is akadályozták. A Szovjetuniónak kellett ellátnia korszerű járművekkel a szocialista országokat - a ˝szövetségeseivel˝ kötött megállapodás szerint. Az egyetlen, egyszersmind ideológiailag helyes és modern műszaki gondolatnak a ˝testvéri népek nagy barátjától˝ kellett származnia. De a tábor vezető országának nem volt túl bőséges a kínálata. Az akkoriban leggyengébb minőségű autóval, a Zaporozseccel (közkeletű magyar nevén ˝Zápor Jóskával˝) kellett - legalábbis elméletben - kielégíteni a statisztikai ˝Iván˝ motorizációs szükségleteit. A Moszkvics már eggyel előkelőbb helyen állt a szovjet autók sorában, s a Volga töltötte be a limuzin szerepét. A gyárak teljes gőzzel termeltek, mégsem győzték az igényeket. Moszkvicsból és Volgából nem volt elegendő a hivatalos kereskedelemben - csak a roppant zajos Zaporozsecből. A moszkvai vezetők végül felismerték, hogy nagy űrt kellene betölteni az autópiacon. A különböző vállalatok, állami intézmények munkatársainak autóigényét egy középkategóriás, korszerű gépkocsival kellene kiegészíteni, s az mindjárt lehetne családi autó is.

Eljött az újabb filmajánló ideje, és ezúttal is egy igen remek filmet szeretnénk figyelmetekbe ajánlani: The Admiral (2009)
Rendezte: Andrei Kravchuk
Szereplők: Elizaveta Boyarskaya, Konstantin Khabenskiy, Sergey Bezrukov
Hossz: 124 perc
Imdb értékelés: 6.8/10
Forgalmazó: Best Hollywood

    A film nagyon látványos, előre szólok mindenkinek, hogy nehogy belefogjon mindenféle hasonlítgatásba, mert tök fölösleges, főleg ne a Titanichoz, mert aki ahhoz akarja hasonlítani, azt megharapom. A film lenyűgöző csatajelenetekkel van tele és valós a történelmi háttér is. Igen, a I. VH idején játszódik a film, orosz szemszögből. Sajnos tettek bele egy igen giccses szerelmi szálat is, ami az oroszoknak nem megy olyan jól, de ne csodálkozzunk ezen, viszont legalább azt tudjuk, hogy az admirális tényleg beleszeretett ebbe a nőbe. A film rögtön meglepő, hiszen 20th Century logóval indít, ami nem jellemző az orosz filmekre, hanem inkább Holivúdi. A csatajelenetek néhol túltesznek az amerikai filmeken, pláne a Pearl Harbor-én.

 Két arcú Kijev - ezt a címet is adhattuk volna bejegyzésünknek.A főváros ámulatból ámulatba ejt csodálatos épületeivel (a görögkeleti templomok szépsége magáért beszél), s egyszerre okoz döbbenetet helyenkénti visszamaradottságával. A társadalom is egyre jobban kettéválik: néha azt hihetjük, hogy Ukrajna a multimilliárdosok és a nincstelenek országa egyszerre.Nem gyakori az utcákon a cigarettát, virágot, akármit áruló idős nők látványa: az ukrán nyugdíj alsó határa 544 hrivnya (kb.12.000 HUF). A parlamenti képviselőik ennek akár a százszorosát is megkereshetik havonta. Nem is lepődünk meg a parlament előtti tüntető tömegek látványától.