Ugye nem kellett sokat várni a folytatásra? A mese folytatódik. Az előző epizódban megismerhettétek Krakkóba jutásom történetét, körülményeit, valamint az első napom kisebb kalandjait, amit most nagyobbak váltanak fel. Csapjunk is hát bele a lecsóba!
Andrus Ansip Észtország miniszterelnöke határozottan ellenzi azt a tervet, hogy Narva településen szobrot állítsanak I. Péter orosz cár emlékére. Az észt kormányfő egy televíziós interjúban kijelentette, hogy Péter cár szobrának "nincs helye az észt talajban." Ansip korábban már nagy port kavart azzal, amikor az észt fővárosból száműzni akarta a szovjet katonai szobrokat. Az orosz sajtó szerint a kormányfő új ellenséget talált magának I. Péter személyében és tovább fokozza a feszültséget a két ország között.
Filmajánló rovatunk első részében a szovjet mesterlövész, Vaszilij Zajcev történetét bemutató angol (!!!) készítésű Ellenség a kapuknál (Enemy At The Gates,2001) című filmet ajánljuk figyelmetekbe.
Kissé bizalmatlanul vettem kezembe a Jude Law nevével fémjelzett film dvd-korongját.A szereplőgárda amerikai, közép - 
vagy inkább átlag kategóriás színészekkel (Ed Harris, Rachel Weisz, Joseph Fiennes). Egyedül a rendező francia, Jean-Jacques Annaud, akiről először a Hét Év Tibetben (Brad Pitt, David Thewlis) című film kapcsán hallhattunk. Vaszilij Zajcev (Jude Law) Szibériában született, ahol a napi betevő falatokat saját magának kellett elejtenie puskájával. Rákényszerül tehát a mesterlövészet alapos elsajátítására, hogy ezt később,a sztálingrádi csatában (1942) hazája megmentése érdekében kamatoztathassa. Rövid idő alatt híres lesz mind a szovjetek, mind a német katonák körében. A szovjet harcosok tisztelik és elismerik tudását, míg a német táborokban félve suttogják a nevét. Egyes állítások szerint Zajcevnek több mint 225 halálos találata volt a frontvonalon.
1976. jún. 20-át írunk. Az V. Európa-bajnokság döntőjét fejezték be ezen a napon. A döntő résztvevői nem kisebb csapatok voltak, mint az NSZK és Csehszlovákia. Hogy miért írunk erről? Ekkor nem csak Csehszlovákiát ünnepeltük, mint EB győztest, hanem egy legenda születését, amit úgy hívunk: Panenka!
Nem is tudom, hol kezdjem utazásom elmesélését, hiszen oly sok minden történt. Miért pont Krakkó? Nyugatra menni manapság nem túl olcsó kiruccanás, pláne egyetemi pénztárcához mérve, pedig eredetileg Münchenbe (is) akartunk utazni, de aztán újfent Prágát választottuk, hogy oda megyünk, de aztán nem jött össze. Tanakodtunk, hogy hova menjünk, keletet leszavaztuk, így maradt Közép-Európa. Én már jártam korábban Krakkóban, meg Lengyelországban is kétszer, így rávettem a két legjobb barátomat, hogy Krakkó lesz az ideális hely számunkra.
A résztvevő országok közül is sokan tiltakozásképp nem saját, hanem az olimpiai lobogó alatt vonultak be. Az orosz tankok és katonák az egész olimpia alatt a sportlétesítmények közelében állomásoztak, rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítva.Minden olimpián nagy rivaldafényt kap az aktuális kabala: a moszkvai ötkarikás játékok Misa Macija az utóbbi idők legnépszerűbb kabalájává vált (az 1968-as mexikóvárosi játékokon szerepelt először az aktuális országot, kultúrát képviselő figura); a kis plüssmackó hetek alatt mindenki kedvence lett, s örökre beírta magát az olimpiák történelmébe.
Az eredetileg Mihail Potapics Toptig névre hallgató mackó megalkotója Viktor Csizikov szovjet grafikus volt.Az ő nevéhez köthetjük a kabalák meghonosodását az olimpiákon, hisz igaz, hogy Mexikóvárosban már '68-ban megszületett az első kabala figura, mégis mindenki a moszkvai olimpia óta emlékszik a figurákra. 
Az olimpiákkal párhuzamosan a kabalaállatok életében is fejlődést vehetünk észre: míg moszkvában csak egy, klasszikus medve volt hivatott meghozni a versenyzők szerencséjét, a 2004-es athéni játékokon már két -rajzfilmfigurának is nehezen nevezhető - ,,alak˝ (Athéná és Phévos) buzdította mind a versenyzőket, mind a szurkolókat. Pekingben pedig szokás szerint minden a fejére állt: itt már öt kabala az olimpia öt színében ijesztgette a nézőket (Beibei, Yingying, Nini, Jingjing, Huanhuan...).
Érdemes elgondolkozni azon, vajon emlékezni fogunk-e 30 év múlva Phévosra vagy Beibeire - mert bizony Misa Maci jövőre 30 lesz - és azon, hogy miért kell egy természetes (bár lehet csak ,,átlagos,,) mackó helyett Teletábikra emlékeztető figurákkal reklámozni a világ legnézettebb műsorát.
18:43, Budapest, Keleti Pályaudvar. Innen indul a moszkvai ,,gyors˝ majd 40 órás útjára. Mi csak Kijevig utazunk, bár ez is több mint 1200 kilométer. A jegy elfogadható áron kapható, oda-vissza megússzuk 130 euróból (repülőjegyeket csak jócskán 200 € felett találunk). A vonat az Oroszországi Vasutak (Российские железные дороги) vagonjaiból áll, a kalauz sem MÁV-os. Mogorván vizsgálja meg a menetjegyünket, majd felenged a vonatra. A folyosó szűkös, a kabin kisebb talán nem is lehetne 3 utas számára. Hálókocsiban utazunk, rögtön meg is kapjuk a tiszta ágyneműhuzatokat. A kabin ablakát nem lehet kinyitni, marad az ajtós szellőztetés. Kisvártatva megjelenik az orosz kalauz robosztus alakja az ajtóban, elveszi a jegyeinket, ezeket csak az utazás végén kapjuk vissza. Eseménytelenül telik az út, késő este érünk Záhonyra, megismerkedhetünk a barátságtalan határőrökkel Ukrajnából. Átnézik a kabinokat, a folyosót,még a mosdót is. 3-4 óra múlva indulhatunk csak tovább, ez nem a határőrök miatt van, Ukrajnában (és Oroszországban is) már más nyomtávon közlekednek a vonatok. Este nyolc után érkezünk meg a kijevi vasútállomásra, 25 óra utazás után.Kik azok a szlávok? Hol élnek és mit csinálnak? Mit olvasnak és mit írnak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük és próbáljuk megadni a választ ezen a blogon. Kultúra-sport-történelem-utazás: minden ami szláv. Kérdéseitekkel és ötleteitekkel nyugodtan forduljatok a szerzőkhöz:
I Empire: modanoo9@msn.com
Nietoperz: sackermann@mailbox.hu
