1976. jún. 20-át írunk. Az V. Európa-bajnokság döntőjét fejezték be ezen a napon. A döntő résztvevői nem kisebb csapatok voltak, mint az NSZK és Csehszlovákia. Hogy miért írunk erről? Ekkor nem csak Csehszlovákiát ünnepeltük, mint EB győztest, hanem egy legenda születését, amit úgy hívunk: Panenka!

       
 
 Csehszlovákiát nem igen tartották esélyesnek a végső győzelemre, nem úgy mint az NSZK-t, ahol óriási kaliberű játékosok játszottak, mint: Maier - Vogts, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Dietz, U. Hoeness. A döntőt Jugoszláviában játszották, a Crvena Zvezda csapatának stadionjában, 30 ezer néző előtt (ez ma már nem számítana nagy durranásnak, amikor olyan stadionok telnek meg hétköznaponta, mint a 90ezres Camp Nou).

  A 2-2-es rendes játékidőt követően a hosszabbítás sem hozott döntést, így jöhettek a tizenegyesek, az örök lutri, lélektani játék. A csehek 4-3-ra vezettek, amikor Uli Hoeneß állt a labda mögé, aki a Bayern Münchenben sem szórta a 11-es gólokat(a bajnokságban csak egy ment be neki, ahogy a válogatottban is), így nem lepődhetünk meg azon, hogy bizony Ulinak megremegett a lába. A döntés Panenká-ra maradt. Ekkor látott olyat a világ, amilyet még nem:

 Antonín Panenka a Bohemians Prague csapatában kezdett el futballozni, majd a nevelőegyesületét egy osztrák csapatéra cserélte: Rapid Vienna(1981). Ez jó döntésnek bizonyult, mert 3x nyertek Bundesligát és egyszer kupát. Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjében is szerepet kapott csereként, de 3-1-es vereséget szenvedtek az Evertontól. Ezután nem sokkal átigazolt a St. Pölten csapatához, két évet húzott itt le, mielőtt szögre akasztotta volna a stoplist. Életrajzából csak egy fontos dolgot hagytam ki, 1976. jún. 20-át. Sepp Maier állta Panenka útját, akit teljesen megbolondított azzal, hogy elküldte a sarokba gombát szedni, míg ő lágyan alálöbbölt a labdának, ami falevélként hullott a hálóba. A francia újságírók csak egyszerűen „költőnek” nevezték, és az ilyen típusú tizenegyeseket Panenka nevével fémjelezték, és ez a mai napig így van, hiszen ki ne tudná, hogy mi az: bepanyenkázta!

 Még egy kis érdekesség, hiszen azóta rengeteg „újító” jelent meg, akik szeretnének nevet szerezni magukkal a különféle legurításokkal, emlékezhetünk pl.: Pires és T. Henry tizenegyeskísérletére, vagy amit az alábbi linken tekinthettek meg, igencsak érdekes, hogy szabályos-e, mindenesetre a bíró megadta: