Két arcú Kijev - ezt a címet is adhattuk volna bejegyzésünknek.A főváros ámulatból ámulatba ejt csodálatos épületeivel (a görögkeleti templomok szépsége magáért beszél), s egyszerre okoz döbbenetet helyenkénti visszamaradottságával. A társadalom is egyre jobban kettéválik: néha azt hihetjük, hogy Ukrajna a multimilliárdosok és a nincstelenek országa egyszerre.Nem gyakori az utcákon a cigarettát, virágot, akármit áruló idős nők látványa: az ukrán nyugdíj alsó határa 544 hrivnya (kb.12.000 HUF). A parlamenti képviselőik ennek akár a százszorosát is megkereshetik havonta. Nem is lepődünk meg a parlament előtti tüntető tömegek látványától.

 Ismerős a látvány, sajnos ez nem új a magyar embernek. Kijevi ismerősünk szerint ez megszokott, minden hétre jut tüntetés, mi a Parlament előtt találkoztunk néhányukkal (száz-kétszáz ember), de leggyakrabban a Függetlenség Téren gyülekeznek, ott azért jóval többen, ritkán akár ezrek is összegyűlnek. A politikusok irreálisan alacsonyan tartják a nyugdíjakat, dolgozók fizetését, miközben köztudomású, hogy ők a többszörösét keresik meg ennek. A bolti árak amúgy hasonlóak a magyarhoz (pestihez), találunk olcsóbbat is, drágábbat is. Termékekben utolérték - ha nem is a nyugatot - de minket biztos (gyakran találkoztunk magyar termékekkel is a nagyobb boltokban).Már nem csak az orosz, ukrán termékek találhatóak meg a polcokon. A nagy plázák viszont itt (még?) nem jellemzőek, egyedül az Ukrajna (Україна) névre keresztelt bevásárlóközpont hívogatja a sopizni vágyókat. Az életszínvonal persze teljesen más mint nálunk: a városban nem látunk mást csak hatalmas méregdrága autókat vagy többtízéves moszkvicsokat,ladákat (tegyük hozzá, ez csak a fővárosra igaz - Ukrajna más részein általános a szegénység).

A szocializmusból persze nem csak a halhatatlan moszkvicsok maradtak meg: meglepődve tapasztaljuk (majd 20 év elteltével) a régi rendszer maradványait: talán a város egyik legforgalmasabb útján, a Sevcsenko sugárúton Lenin még mindig figyel minket, nem mindenki örömére: az emlékművet június 30-án megrongálták: letörték az orrát és levágták a karját is. Öt embert vettek őrizetbe, mindannyian az Ukrán Nemzeti Párt tagjai. Szeptemberben az Ukrán Kommunista Párt tagjai pénzgyűjtésbe kezdtek a megrongált Lenin-szobor restaurálására.
 Időnk sincs megdöbbeni a kommunista emlékműven, máris szembe jön velünk a Közgazdasági Egyetem sarló-kalapácsos homlokzata. Az illetékesek szerint a jelképet ˝nem tudják eltávolítani˝.

 Azért persze nem csak ez érdekelt minket: a város igazi látványosságaira is kíváncsiak voltunk. Következő utunk a Szent Mihály székesegyházhoz vezetett, állíthatom, ez a város leggyönyörűbb nevezetessége. A világoskék épület aranyszínű hagymakupolái száz meg száz felé tükrözik a nap szerteágazó sugarait. Ehhez fogható látványt csak egy ortodox templom tud nyújtani.

 A Parlament közvetlen közelében találjuk az 1870-ben újjáépített Marijinszkij-palotát, az aktuális köztársasági elnök otthonát. Aztán felfedezzük a Dinamo stadionját, a közeli árusnál olcsón jutunk hozzá a szurkolói sálhoz. Apropó foci:2012-ben Ukrajna Lengyelországgal közösen rendez EB-t, látszik is, már elkezdték a nemzeti stadion felújítását, több hotelt is felépítettek már, bár állítólag az ukránok az infrastruktúra fejlesztésével vannak nagyon lemaradva. Később beülünk a legközelebbi teraszra egy kvaszt (квас) meginnni. Ez a hűsítő ital a sörhöz hasonlít, igaz alkoholtartalma alig van (max. 1 %), így az íze is jóval édesebb. A színe szinte ugyanolyan mint a söré, ezért volt talán furcsa látni az utcán szembejövő rendőröket kvasszal a kezükben. A kvasz amúgy mindenhol megtalálható - éttermekben,boltokban egyaránt - akár az utcán is ihatunk egy korsóval (ezt is öreg nénik árulják kis mobil autókról) ha megszomjazunk.

           
Kijevi utazásunk során igyekeztünk minél többet kommunikálni a helyiekkel: már az elején feltűnt, hogy mindenki nagyon jól beszélt oroszul. Tudom-tudom a Szovjetunióban ez volt a ˝követelmény˝, de azért a mi társaságunkban általában jóval 30 alattiak voltak, mégis minden családban a szülők megtanították a gyerekeiket oroszul is. Ritkán hallotunk ukrán szót, az pedig egyenesen kizárt dolog, hogy valaki (Kijevben!) ne beszéljen oroszul. Ha épp aktuális kijevi híreket akartunk olvasni, nem volt nehéz orosz nyelvű napilapot találni. 3 hír ami nekem nagyon megmaradt (ezeket mondjuk pont a Kiev Postban olvastuk): 1.elfogták a hírhedt kijevi ˝taxis sorozatgyilkost˝ több év után. 2.Beszámolt a fiatalok túlzott alkoholfogyasztásáról: a keleti országokban divatos kioskokban állítólag a legfiatalabbak is hozzájutnak bármilyen italhoz. 3.óva inti Kijev lakosait a Dnyeperben történő fürdőzéstől: szakértők szerint a víz még mindig fertőzött (Csernobil). Ennek ellenére rengetegen járnak a nyilvános kijevi strandokra, nem meglepő, hiszen napközben gyakran volt 30 °C felett a hőmérséklet (június közepe).

 
 Sok minden emlékeztet minket és a kijevieket egyaránt a világháborúra: a második világháború hőseinek emlékére emelt szobor a város legmonumentálisabb alkotása. De több világháborús emlékművet is találhatunk a fővárosban. Szintén kedvelt látványosság az orosz-ukrán baratság jelképe. Az utolsó napra hagyjuk az ajándék, souvenir vásárlást, Kijev népszerű sétálóutcájában gyakorlatilag bármit megkaphatunk néhány hrivnyáért. Veszünk is egy Matrjoska-babát, utoljára kisgyerek koromban fogtam a kezemben ilyet. Azért látszik, a nyugat tényleg elérte Ukrajnát is: találunk Bush-os, Obama-s babát is (persze nyilván több volt a Medvegyevesből, Putyinosból). De megmaradtak a régi szokások is, majd mindegyik árus próbált eladni nekünk egy lenines kitűzőt, vagy épp egy vörös csillagos usankát. Vásárlás közben véletlenül botlunk bele Bulgakov szülőházába (bizony, kijevi születésű volt). A múzeummá alakított ház persze pont nincs nyitva, így csak Behemót szobrát nézegetjük. Mindegy, eggyel több ok, hogy visszajöjjünk!

      Bulgakov Behemótja a Mester és Margaritából