A történetírás jelenlegi álláspontja szerint a mai szlovén nép szláv ősei még a VI. században, az avar invázió elől menekülve telepedtek le először a Kárpát-medencében: a Dunántúlon, illetve ettől délre, a mai Szlovénia területén. Itt a VII. század idején jött létre az első szlovén, és egyben az első szláv állam: Karantánia. 745-ben ez a Karantánia a Frank Birodalom részévé vált, és ennek hatására a helyi szlávok többsége lassan felvette a kereszténységet. 1000 körül keletkeztek azok az úgynevezett Freising-kéziratok, amelyek az első írásos szlovén és szláv nyelvemlékeknek tekinthetők.

 

Karantánia a Német-Római Császárság részeként fokozatosan, immáron Karinthia néven azon osztrák örökös tartományok közé került, amely előbb a Babenbergek, majd a Habsburgok tulajdona és öröksége lett. E vidék a szomszédság okán az egészközépkorban élénk kapcsolatokat tartott fenn a Magyar Királysággal, már csak azért is, hiszen az akkori szlovénségnek – egyesek szerint – legalább a negyede ebben az időszakban Magyarországon élt. Így tehát a szlovén kultúra formálódásában nagy szerepet játszottak az osztrák-német és magyar kölcsönhatások. Az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában szlovének lakták Krajna, Görz és Gradišče nagy részét, valamint Isztria és Stájerország egyes területeit.

 

A monarchia 1918-as összeomlása után a szlovének a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatlakoztak, amely 1929-ben a Jugoszláv Királyság nevet vette fel. A II. világháború idején, 1941-ben német, olasz, bolgár és magyar csapatok rohanták le Jugoszláviát. Ekkor Szlovénia területéből a Muraköz ismét Magyarország része lett 1945-ig, míg a többi részén a németek és olaszok osztoztak meg. A világháború után megalakult a második Jugoszlávia, amely népköztársasággá alakult. Ebben a tagköztársasági státuszát visszakapó Szlovénia területe némileg növekedett, mivel a második Jugoszlávia megszerezte Olaszországtól az Isztriai-félszigetet, és ezen a szlovén, illetve a horvát tagköztársaságok osztoztak meg. Így jutott Szlovénia tengerparthoz.

 

A szocialista blokk felbomlása maga alá temette a második Jugoszláviát is, amelynek teljes felbomlása azzal kezdődött, amikor a szlovének 1991. június 25-én kikiáltották a függetlenségüket. Ekkor a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) katonai erővel próbálta megakadályozni a szlovének kiválását, de kudarcot vallottak, és július 7-ére elhallgattak a fegyverek. Szlovénia NATO-ba 2004. március 29-én, az Európai Unióba 2004. május 1-jén lépett be. 2007. január 1-jétől az euro lett a hivatalos fizetőeszköz. Az ország 2008. január 1-től az Európai Unió soros elnöki tisztét töltötte be, elsőként a 2004-ben csatlakozott tíz új tagállam közül. Gazdasági kultúráját és teljesítményét tekintve jelenleg Szlovénia a legfejlettebb és leggazdagabb szláv állam.

 


A szlovén nyelv (szlovénül: slovenski jezik vagy slovenščina) az indoeurópai nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokonai a szláv nyelvek, közülük is a horvát és szerb nyelv, ám ezektől is lényegesen jobban különbözik, mint ahogy azok egymástól. Körülbelül kétmillió ember beszéli, túlnyomó részük az anyaországban, valamint Ausztriában (Karintiában), Olaszországban (a Friuli határ menti területeken, és Trieszt környékén), illetve Magyarországon, Szentgotthárd környékén. Ez utóbbi helyen a szlovén egy nagyon különleges dialektusát a vendet beszélik, ugyanúgy, mint a Muravidéken. Olaszországban is létezik egy másik izolált szlovén dialektus, a réziai nyelv.

A szlovén azon kevés indoeurópai nyelvek közé tartozik, amely megőrizte a kettős számot. Nyelvtana meglehetősen bonyolult. Nyelvjárásainak száma hetven fölötti. A keleti nyelvjárások szinte átmenet nélkül váltanak át az északi horvát nyelvjárásokba. A szlovén irodalmi nyelv XVIII. században kezdett el kialakulni, de csak az első világháborút követően rögzült. A szlovén irodalmi nyelv megteremtésében France Prešeren (Vrba na Gorenjskem, 1800. december 3. - Kranj, 1849. február 8.) költőnek és jogász jutott az úttörő szerep. Mindmáig a szlovén irodalom egyik legnagyobb, nemzetközileg is elismert költőjének tartják. Egyik legfontosabb alkotása a Zdravljica (Pohárköszöntő, 1844), amely a független Szlovénia himnusza lett.

  

A húszezer négyzetkilométernyi és kétmillió lakosú Szlovénia kicsi mérete ellenére az egyik legváltozatosabb természeti adottságokkal rendelkező ország.  Négy nagy európai földrajzi régió találkozási pontjában helyezkedik el, ezek az Alpok, a Dinári-hegység, a Kárpát-medence és a Mediterrán-tengerpart. Legjelentősebb folyói a Mura, a Dráva, a Száva és a Krka. Az ország északi csücskét alkotó és a Pannon-medencéhez tartozó Muraköz síkvidéki jellegű. A nyugati, Ausztriával és Olaszországgal határos területeit az Alpok látványos vonulatai uralják. Ezek legszebb csúcsai a Júliai-Alpokban vannak. Itt található az ország legmagasabb pontja a Triglav (2 864 m) is. Az ország középső és keleti részeit a Dinári-hegységhez tartozó Szlovén-Karszt szabdalt vonulatai foglalják el. Az itt megfigyelhető jellegzetes karsztjelenségek közül turisztikailag a cseppkőbarlangok a leghíresebbek, kiemelkedik közülük Postojna óriási, európai hírű barlangrendszere. Az ország legdélebbi csücskében megbújó szlovén tengerpart az Isztriai-félsziget északnyugati végződése. Az országban sok, többnyire aprócska tó található, ezek közül a táj rendkívüli szépsége miatt a Bledi- és Cerknicai-tó emelkedik ki. Az országnak mintegy a felét (10 124 km²) erdő borítja, és ezzel Szlovénia az erdőterület százalékos nagysága alapján a harmadik helyen áll Európában, Finnország, valamint Svédország után.

A Magyarországhoz hasonló népsűrűségű Szlovénia lakóinak döntő többsége kistelepüléseken él, nagyobb városok szinte alig vannak. Legnépesebb települése a főváros: Lubljana (egykor: Laibach), amely ma több mint háromszázezer lakosú, valamint a tőle északra lévő Maribor (egykor: Marburg), amelynek lakói valamivel meghaladják a százötvenezret. A települések kicsinysége ellenére Szlovénia épített öröksége hihetetlenül gazdag és figyelemreméltó. Az osztrák fennhatóság idején emelt középkori eredetű várak sokasága, a tengerpart olasz-reneszánsz építészete, a barokk korszak egyházi épületei és városi palotái, illetve a XIX-XX. század fordulójának belvárosi eklektikája ugyanolyan elképesztő változatosságot és gazdagságot mutatnak, mint maga az egész táj.

Szlovénia tengerpartja az Adria partvonalát követve 46 kilométer hosszú, légvonalban pedig ennek alig több mint a fele, tehát nagyon kicsiny. Mindössze a Koperi-öböltől a Pirani-öbölig tart, Olaszország és Horvátország szorításában, az Isztriai-félsziget északnyugati részén. 1993 óta Szlovéniának komoly határvitája van e térségben Horvátországgal. Ennek az oka az, hogy a felbomló Jugoszlávia tagköztársaságainak határait az utódállamok megtartották ugyan, a tengeri határokat viszont nem vonták meg. Ebből az a probléma keletkezett, hogy Szlovéniának tengerpartja rövidsége miatt mindössze egy keskeny kijárása lett a Pirani-öblön keresztül a nemzetközi vízi-utakra. Horvátország azonban 1993-ban igényt emelt a Szlovéniával szemben a Pirani-öböl felére. Ha Szlovénia engedne ennek a követelésnek, akkor végképp el lenne vágva a nemzetközi vízi-utaktól, és vagy Olaszország, vagy Horvátország jóindulatára lenne utalva, ezért a horvátok követelését elutasítja. Ez a vita nagyban nehezíti Horvátországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását is, mert Szlovénia, mint tag, ennek a kérdésnek a megoldásához köti engedélyező szavazatát.

Nem mellékes e kérdésben az sem, hogy Piran (olaszul: Pirano) város Szlovénia egyik legnagyobb turisztikai látványossága, mediterrán stílusával télen is kellemes sétákra csábít. A Római birodalom születése előtt Illíriai törzs lakta a Piran környéki hegyeket, akik a gazdálkodás és vadászat mellett kalózkodtak is, ezzel akadályozva észak Adria kereskedelmét. A középkor évszázadaiban többnyire a Velencei Köztársasághoz tartozott, és lakói ekkoriban leginkább olaszok voltak. Ma ez a város nyüzsgő turisztikai központ, a tengerparton szállodákkal és éttermekkel. Utóbbiak természetesen halakat és más tengeri étkeket kínálnak nagy mennyiségben. A szomszédos Portorož modernebb stílusáról és kaszinóról, míg az északra található Koper Szlovénia legnagyobb kikötőjéről nevezetes.

 

A szlovén konyha ugyanolyan változatos mint a táj. Sokmindent átvett a szomszédos országok étkezési szokásaiból. Északon az osztrák, a tengerparton az olasz, keleten a magyar hatások érvényesülnek.

A virsli, a disznósült és a savanyúkáposzta Szlovéniában is kedvelt. Ízletesek a levegőn szárított sonkák, kolbászok. A kiterjedt erdőknek köszönhetően sok vadhúst (szarvas, őz) is fogyasztanak.

A húsokhoz köretként szívesen kínálnak burgonyát és tésztát. Helyi specialitás a hajdinadarából készült galuska. A tengerparton a friss hal is gyakran szerepel az étrenden. Legjellemzőbb az aranykeszeg, a tengeri fogas, a tengeri sügér és a szardínia. Kagylót, osztrigát és rákot is fogyasztanak.

Az olaszos tésztaféléket is megtaláljuk. Raviolik, rizottófélék és pizzák minden üdülőhelyen kaphatók. Szeretik és gyakran használják a mediterrán fűszereket, a fokhagymát és az olíva olajat.

Saláták közül kedvelt a paradicsom és a laktató vegyes saláták. A hegyvidéken ízletes sajtspecialitásokat készítenek. Az édességeik osztrákok hatására honosodtak meg: palacsinták, torták és rétesek.

Az italok közül a sör elengedhetetlen kísérője az étkezésnek. Ismertebb márkáik: Union Pivo, Lasko Pivo, Zlatorog Pivo. A szlovén borok ízletesek, de kevésbé ismertek. Szlovénia területén három ismert borvidék található: a Podravje (Kelet-Szlovénia), a Rosavje (a horvát határ vidéke) és a Primorska (tengerpart).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szerző: I Empire  2010.01.17. 12:44 10 komment

Címkék: szlovénia szlovén ljubljana jugoszlávia alpok maribor pirano karntia

A bejegyzés trackback címe:

https://szlawirtus.blog.hu/api/trackback/id/tr811679041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.19. 08:43:01

Szlovénia tényleg szuper.

"A szlovén azon kevés indoeurópai nyelvek közé tartozik, amely megőrizte a kettős számot."

Erről lehetne valami bővebbet? Példamondatokat?

Savigny (törölt) 2010.01.20. 11:03:07

"A szlovén azon kevés indoeurópai nyelvek közé tartozik, amely megőrizte a kettős számot."

ez tényleg érdekes dolog lehetett, a cseh-ben ennek már csak elvétve vannak nyomai, pl. a száz többszöröseinek ragozásánál (egész pontosan a 200nál): sto, dvě stě, tři sta, čtyři sta, pět set, stb...

Zajka · http://szlawirtus.blog.hu 2010.01.20. 12:43:58

A kettős szám a szláv nyelvek közül már csak a szlovénban van meg (habár az ószlávban még megvolt). Nagyjából az a lényege, hogy a főneveknél az egyes és többes szám mellett használnak egy kettes/kettős (dualis)számot (ami nyilván eltér a többes számtól). Általában az olyan főneveknél használják, amiket gyakran párban említenek,pl. testrészeknél: kezek, lábak, szemek, fülek stb.
És akkor egy példa: asztal (egyes szám)=miza; többes szám: mize; de kettős számban: mizi. És persze a kettős számot akkor használják, ha kettő darab valamiről beszélnek :)

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.20. 12:57:37

@Nietoperz:

Értem, van az egyes szám 1
a kettes szám 2
és a többes szám. 3-tól
Használnak plurál genitívot?

Öt asztal az míz, vagy marad mize?

Zajka · http://szlawirtus.blog.hu 2010.01.20. 13:08:23

miz lesz birtokos esetben (többes számban), de pl. a dualisban más a birtokos esete (meg a többi eset is) mint többesben. na, szóval nem egy könnyű nyelvtana van a szlovénnek :)

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.20. 13:11:05

@Nietoperz:

ja, elfelejtettem, hogy nem használnak "í" betűt.

Bácskai peregrinus · http://img6.indafoto.hu/3/7/65417_30cdde245ca734f3a637b1ad22419b90/5970575_a62b198cb6d4c8fd8a1097667 2010.01.25. 12:45:30

Annak idején, még Milosevics országrontása alatt, amikor szorult a kapca, bennünket - bácskai magyarokat - erősen foglalkoztatott a kérdés, hogy ha megjelennek a golyószóróba öltözött csetnikek, akkor melyik országot jelölhetjük meg emigrálásunk célországaként. Már akkor sem Magyarország volt a nyerő, mint hihetnék azt sokan, hanem - mit tesz Isten? - Szlovénia. Egyrészt: Szegeden legalább annyi gyanús pofájú szerbbel lehetett találkozni, mint mondjuk Újvidék főterén, másrészt a Csongrád megyeieknek annyira hiányoztunk, mint üveges Slotának a seggreesés, és ezt a tudtunkra is adták, lépte-nyomon.
Bezzeg Szlovénia!
Etnikailag majdnem tiszta a balkáni söpörcöktől! A hetvenes évek eleje óta még a tiszti iskolába is csak szlovén nyelvtudással jelentkezhettek! Tito idejében reformkedtek!
Van és volt ugyan bennük egy jó adag nagypofájúság, de sikereiket látva ezt még némileg jogosnak is érezzük.
Ennek ellenére Lendava környékén még tizenezres magyar közösség virul. Mivel kevesen vannak, az államra kvázi nem jelentenek veszélyt (másutt ezért irredenta-gyanús elemek vagyunk...), és ha nem is ajnározzák őket, de jóindulatú kisebbségi politika nyilvánul meg irányukba. Ami persze kirakat, mert nehogy az olasz is elkezdjen követelőzni...

Már nem az vagyok, mint aki voltam! (törölt) 2010.01.25. 13:12:21

@Bácskai peregrinus:

A szerbhez képest nem nagyon más a szlovén nyelv?
Persze biztosan egyszerűbb szerb után szlovénül tanulni, mint pl. svédül.

Amúgy rengeteg boszniai menekültet utasították ki a szlovénok, Ti is járhattatok volna így.

Bácskai peregrinus · http://img6.indafoto.hu/3/7/65417_30cdde245ca734f3a637b1ad22419b90/5970575_a62b198cb6d4c8fd8a1097667 2010.01.25. 14:50:53

@Jobb híján MDF-es:
Hallgatom a Kossuth Rádióban, hogy a mai angol tizenéveseknek cirka 800 szóból áll a szórongyuk. Azért nem írom szókincsnek, mert ez olyan kevés, hogy minden, csak nem kincs.
Egy épelméjű ember naponta 50 új szót, fogalmat akár szuahéliül is képes megtanulni. Pláne, ha szelíd erőszakkal a körülmények is erre kényszerítik. (A legjobb módszert a légiót megjárt fürdőmester barátomtól hallottam, aki ötven évesen is a falra fölszalad, ahonnét szaltót bucskázik, erről híres, meg a rettegett kondíciójáról, de nyelvérzéke nulla. A franciát másfél hónap alatt alapszinten sikerült abszolválnia. Kicsit brutális, helyhiány miatt nem részletezem, de nagyon didaktikus ismeretgazdagító folyamat volt. Sok veréssel.)
Szóval, MDF-es vérem, azzal a lepkefingnyi szláv tudással elboldogultunk volna valahogy. Írtam már ugyanitt, hogy az egy éves macedóniai seregszemlém alkalmával is ragadt rám a helyi nyelvjárás. A szlovénokban lelkileg benne van egy adag a töppedt valagú germán szellemből, a magyaros virtusból, a tiroli olasz meg osztrák történelmi tudat fölényéből, meg a - talán csehekre leginkább hasonlítható - nyugati szláv ármányból. Amit manapság racionalitásnak, helyzetfölismerésnek szokás nevezni.
Akárhogy is: mi magyarok csak tanulhatunk tőlük. Magyarország meg hangosan biflázva mondhatja utánuk a leckét. És nem csak gazdasági téren. Nemzetstartégiailag. Emberileg.
Sajnos.
süti beállítások módosítása