Újabb foci eb-s posztot olvashattok, ezúttal Dávid Feri helyszíni beszámolója következik a lengyel-oroszról. Köszönjük!
A történelmi múlt, a közelmúlt, az ezekből fakadó egymás iránti szívből jövő gyűlölet, az hogy a meccset pont az oroszok nemzeti ünnepén rendezik, egy szóval minden adott volt a balhéhoz.
Az oroszok nemzeti ünnepük alkalmából kitalálták, hogy felvonulnak a városközpontból a stadionig. Ha nem lett volna ez az enyhén szólva is provokatív felvonulás, valószínű, akkor is megtalálták volna őket a lengyel huligánok, de így még a helyet és az időpontot is megadták nekik, hogy hol lehet őket megtámadni. A felvonulásig egyébként tényleg nem is volt semmi incidens, legalábbis én nem láttam. Oroszok, lengyelek együtt söröztek, vodkáztak, vidáman heccelve énekelgették egymásnak saját dalaikat, tényleg semmi nyoma nem volt a gyűlölködésnek a Rynektől egészen a Nowy Swiatig.
Aztán kiérve az ul. Jerozolimska-ra, amely a belvárosból a stadionhoz vezet, teljesen megváltozott a kép. A szituáció olyasmi volt, mint egy meleg felvonuláson. Rohamrendőrök által lezárt főutca, a felvonulással nem szimpatizálók a rendőr kordont támadják, és azon kívülről dobálnak befelé mindent. Igen ám, de volt egy kicsi, de annál viccesebb rés a pajzson. Egyrészt, mielőtt a rendőrök lezárták a mellékutcákat, aki már benn volt, az ott maradhatott. Másrészt a Nowy Swiat végén lévő egyik ház felújítás miatt éppen körbe volt állványozva, és a rendőr sorfal érthetetlen módon, csak az állványig tartott, így alatta, szabadon mozoghatott mindenki... Így jutottam be én is a csatatérre, és így láttam, ahogy a zászlókkal vonuló oroszokat maszkos lengyelek megtámadják, zászlóikat, mezeiket, széttépik, a rendőrök megjelenéséig ütik az oroszokat. A rendőrök viszont szinte azonnal megjelentek, könnygáz, gumilövedék, futás!!!
A Kultúra Palotájánál lévő „Strefa Kibica” (szurkolói zóna) felé tartva ismét békés lett a hangulat, pedig itt is vegyesen voltak oroszok és lengyelek. Aztán elkezdődött a meccs. Több mint százezer lengyellel valami hátborzongató érzés volt nézni, és szurkolni. De jól lehetett hallani, hogy a kerítéseken kívül zajlik egy másik meccs is. Lövések, petárdadurrogások hallatszottak végig. A meccs után ennek jól látható és érezhető nyomai voltak az utcán: kövek, széttört üvegek, útjelző táblák, szétzúzott buszmegállók, leégett kukák mindenfelé, illetve fojtogató könnygáz a levegőben. Csak hazaérve az újságokból tudtam meg, hogy a huligánok egy csoportja megpróbált betörni a szurkolói zónába. Azóta azon gondolkodom, hogy miért? Gondolom nem meccset nézni akartak, mert azt békés bejutással is megtehették volna. Verekedni? Kivel? A zónában szinte csak lengyelek voltak…
Huligánból maradt még a meccs utánra is. Volt jó néhány összecsapás, köztük és a rendőrök között a Jerozolimskán. Újra gumilövedékek, könnygáz, szirénázó mentőautók. A végeredményt ismerjük: rengeteg letartóztatott és sérült.
Meg kell azonban jegyeznem, hogy egy percig nem éreztem magam veszélyben. Igaz nem egyszer szaladnom kellett a tömeggel együtt a rendőrök előtt, nyeltem én is a könnygázt rendesen, de egyszerű járó kelőt nem akart itt bántani senki. És ez általában így is van. Lehet, hogy nagyon veszélyesek a lengyel huligánok, de csak egymásra, kívülállót a legritkább esetben támadnak meg.
