1951-ben a sztálini Szovjetunió északnyugati szegletében, az ősi keleti szláv állam, a Kijevi Rusz kultikus központjában, Novgorodban a régészek, Valentyin Lavrentyevics Janyin vezetésével páratlan (nyelv)történeti forrásokra bukkantak, az egykori novgorodiak nyírfakéregben megőrződött írásos feljegyzéseire (oroszul ’Берестяные грамоты'). A leletek nyelvtörténeti jelentőségét azt gondolom, különösebben nem kell magyarázni, hiszen, ezek a levelek ugyanis a közös keleti szláv nyelv, az ún. óorosz nyelv egy sajátos nyelvjárásának 11-16. századi nyelvállapotát tükrözi, melyek perdöntő bizonyítékként estek és esnek természetesen a mai napig is a latba az orosz nyelvtörténet kutatásakor. Az eltelt több mint fél évszázadban évente bővül a források száma, illetve eközben Novgorod mellett még további tíz középkori városból is kerültek elő e becses nyelvtörténeti forrásokból.
De pontosan hogyan is néz ki egy ilyen nyírfakéregbe írt levél? Fontos megjegyezni, hogy a nyírfakéreg roppant sérülékeny anyag, ezért a feltárásig eltelt hosszú idő alatt természetesen kisebb-nagyobb mértékű veszteséget szenvedtek el a leletek. Méretüket tekintve nagyjából 15-40 cm hosszúak, és 2-8 cm szélesek. A betűket direkt az erre a célra készített fém, illetve csontból készült eszközzel (az ún. stylus-szal) vésték bele a nyírfakéregbe. Ezek feliratok a nyírfakéreg (a fatörzshöz képest) belső oldalára
kerültek, mivel ott jobban meglátszott az írás, ráadásul sokkal puhább is volt, mint a külső a része. Viszont előkerültek olyan leletek is, melyeken a kéreg mindkét oldalára írtak.
Egy viszonylag épen megmaradt levél a 14. századból
A leletek egyik alapvető csoportosítási szempontja természetesen a lelőhely szerinti felosztás, ezenkívül mindegyik lelet kap egy azonosító számot is, valamint egy adott időintervallumban is elhelyezésre kerülnek, hiszen sok esetben nem lehet megmondani teljes bizonyossággal, hogy melyik évben íródott. Ezeken kívül tartalmuk szerint is osztályozva vannak ezek a dokumentumok. Megkülönböztethetünk hivatalos, tanulási célt szolgáló, irodalmi-kultikus, illetve egyházi jellegű forrásokat. Tehát ezen osztályozási 
szempontok alapján dolgozták fel a Kijevi Rusz korának e becses forrásait, amelyek az internetnek hála, bárhol a világon elérhetőek a www.gramoty.ru címen, s szabadon tanulmányozhatók.
A leletek datálását illetően alapvetően két módszert alkalmaznak: az egyik a stratigrafikus módszer, amely a leletek relatív kronológiáját képes meghatározni, ami praktikusan azt jelenti, hogy a legfelsőtől a legalsó réteg felé haladva nő a leletek kora. A források abszolút korának meghatározásához pedig az ún. dendrokronológiát használják, mely módszer hibahatára viszont jelentősnek mondható (néha 50-60 év is lehet). A legrégebbi leleteket egyébként a 11. század közepére datálják a szakemberek.
Rövid esszémben tehát a méltán híres és jelentős novgorodi nyírfakéregre írt levelekről szerettem volna rövid, a teljesség igényét a terjedelmi korlátok miatt természetesen nélkülöző, áttekintést adni, s ha a kedves olvasó kedvet kapott, ahhoz hogy szánjon ezekre a páratlan kincsekre egy kis időt, akkor ez az esszécske máris elérte célját.
