Mielőtt belefognék, egy kis előzményt adok arról, hogy milyen körülmények közepette is fejtette ki munkásságát Neruda: A század második felében a nemzeti, népnevelő célzatú irodalom részben átadja a helyét a nyugat-európai ösztönzéseket követő irányzatoknak. A kor stílusát a késői romantika kiteljesedése, valamint ezzel párhuzamosan a realista törekvések jellemzik.

             Fellépett az igény, az irodalom modernizációja felé, ennek volt az egyik képviselője a Május nemzedéke mozgalom: Az irodalmi modernizáció szükségességének első szószólói 1858-ban az  almanach Máj-jal (1858. Május almanach) léptek fel. Programjuk a jelen és Európa felé fordulás, a szociális problémák iránti érzékenység és az alkotói szabadság elveire épült.

              A nemzedék egyik vezéregyénisége, Jan Neruda (1834–1891) pályája elején inkább a nemzeti liberális, „ifjú cseh“ Národní listy újságírójaként vált ismertté, élete végére azonban már az egyik legnagyobb cseh költőként tisztelték. Költészete a kezdeti keserű, ironikus és érdes hangvételtől [Hřbitovní kvítí (1858. Temetői virágok), Knihy veršů (1868. Verseskönyvek)] fokozatosan a nemzeti értékek vállalásához [Písně kosmické (1878. Kozmikus dalok), Balady a romance (1883. Balladák és románcok), Zpěvy páteční (posztumusz kiad., 1896. Nagypénteki énekek)] és az intim lírának bensőségesebb fajtájához [Prosté motivy (1883. Egyszerű motívumok)] jutott el. Jen dál! (Csak tovább!) c. verse az egyik legismertebb cseh hazafias vers.

Prózájára az egyszerű, beszélt nyelven alapuló hajlékony stílus jellemző. Legjobb elbeszélései mesterien tömör, drámai szerkezetűek. Malostranské povídky (1878. Kisoldali történetek) c. kötetében szülőhelye, a prágai Malá Strana egyedi hangulatát, valamint lélektanilag hiteles portrékban az ott élő embereket örökítette meg.