Sorozatunkban már olvashattak a Sparta Praha, Crvena Zvezda csapatáról, most újabb szláv csapatot veszünk górcső alá. Ez a klub kissé kilóg a sorból, mert ennek a csapatnak, azaz a Shaktarnak (Шахтар Донецьк) inkább jelenje van, mint múltja, talán a legjobb szláv csapat jelenleg a világ mezőnyében. Ezt leginkább azzal tudnám alátámasztani, hogy az utolsó UEFA kupát ők nyerték meg tavaly (2009)! Ha nem is a legrangosabb kupasorozatot hódították el, de akkor is, nagy dolog, hiszen lássuk be, magyar csapatnak erre nem lesz belátható időn belül esélye (pláne, hogy már Európa Liga van helyette).
A klub először Stakhanovets (1936-1946) néven futott. Stakhanovets helyi bányász híresség volt Donbasban, aki propagandaszerepet játszott. Egy helyi munkásklub is alakult ezen a néven, amely később megalapította ezt a futball klubot(1936). Sajnos nem indult fényesen a csapatnak. Rögtön volt két helyi vetélytársa is a klubnak: Dynamo Horlivka és Stalino. Az első nem hivatalos mérközésüket elveszítették, majd később a hivatalosat is 4:1-re, ami nagy csalódást okozott, hiszen az első -nem hivatalos- meccsre 15 000 ember volt kíváncsi! Ezután megvették Donbas tartomány legjobb játékosait, így a csapat 1938-ra máris a top klubok közé tartozott. Ekkortájt a klub mégis a szovjet bajnokság (USSR) 11-12. helyét bérelte ki. 1941-ben, a világháború alatt a klub különleges időszakot élt át. Rögtön megverték a bajnokot (Dinamo Moszkva), a második helyezettet (Minszk), de kikaptak a leggyengébb Traktortól. Rengetegen hagyták el a csapatot, és mentek a frontra harcolni, vagy a földekre dolgozni (5-en nem is tértek soha vissza szeretett klubjukhoz). A német megszállás végetérése után (1943. szept. 8.) történt meg az első mérkőzés megrendezésére. Stakhanovets csapatában ekkor már csak 3 olyan labdarúgó volt, aki a háború előtt is tagja volt a gárdának. A klubot szinte a semmiből kellett újjáépíteni, nem is az élvonalban indultak a bajnokságban.
A háború utáni időszak nem csak a csapat összetételében hozott újítást, hiszen új nevet kapott a csapat: FC Shakhtar Stalino (1946-1992), de röviden csak Shakhtyor. A csapat teljes újjáépítésen ment keresztül, és most már megújult ambíciókkal vághatott neki az évnek 1949-ben, amikor is feljutottak az élvonalba. Igen ám, de az élvonal nem hozott sikereket, 34 meccsből 24-en alulmaradtak.... A következő szezonban már a 11. helyet csípték el, de arról már ők sem álmodtak, hogy 1951-ben bronzérmesek lesznek! Ez volt az első alkalom, hogy a bajnokság dobogóján végeztek. Ezután újra vesszőfutás következett, ismét másodosztálybe kerültek két évre.
Az '50-es években úgy röpködtek az edzők a klub háza táján, mint a legyek. A klub teljesítménye mégis a kulcsjátékosok szereplésétől függött: van Boboshko, Alexander Alpatov, Ivan edosov, Valetin Sapronov, Vyacheslav Alabyev és Peter Ponomarenko. 1960-ban a klub 8. lett a 11-ből, és új edzőt is köszönthettek: Oleg Oshenkov. Első évében (1961) megnyerték a Szovjet Kupát (USSR Cup), amit megismételtek egy évvel később, de még 1963-ban is döntősök voltak. Ekkor ragadt rájuk a "Kupacsapat" becenév, és a bajnokságban is megbízhatóan teljesítettek.
Oshenkov lemondása után 1971-ben a Donbas tartomány élcsapata kihullott az élvonalból, és egy év után csatlakozott ismét a nagyokhoz. De addig is az edzők egymás kezébe adták a kilincset, olyan sűrűn jöttek és távoztak. Bazilevich-nek sikerült stabilizálnia a helyzetet, aki ekkor 34 éves. 1973-ban második helyig vezeti az együttest, így újra az élvonalban találják magukat. 1975 az ezüstév, amikor végre sikerül a második helyre behozni a gárdát, ezzel pedig elérték, hogy európai kupasorozatban képviselhessék a Szovjetuniót: Előbb egy német, majd egy magyar (Honvéd) csapatot intéztek el, ám a 4 között a Juve megálljt parancsolt nekik.
1978-86 közötti időszak inkább a kupáról szólt, a bajnokságban hol így hol úgy ment a csapatnak, ám a kupát ezidőtájt 5 próbálkozásból kétszer (1980, 1983) nyerték meg. Nem véletlen tehát, hogy a csapat főleg a kupasorozatra figyelt oda, és ott probált meg sikereket elérni.
A Szovjetunió felbomlása után(1992) Ukrajnának önálló bajnoksága lett, ami a klubokra is kihatott. Shaktyor legjobb játékosai elmentek más csapatokba, ismét újraszervezésre volt szükség. FC Shakhtar Donetsk néven fut tovább a klub, de eredményeket továbbra sem tud produkálni - még olyat sem, mint eddig a kupában - így Európa kapui zárva vannak előttük. '94-95-ös szezonban sikerül elcsípniük egy második helyet Ez az év jelentette az áttörést, ugyanis a kupát is sikerült zsebre tenni. A klubnak új szimbólumai születtek: Shutkov, Yashenko, Petrov, Sergey Onopko, Smigunov, és a fiatalok - Zubov, Kriventsov, Orbu, Matvyeyev, Voskoboynik, Kovalev, Popov.
1996-ban új elnöke lesz a klubnak, aki mindent elkövetett azért, hogy kijuttassa a csapatot az európai kupaporondra. Háromszor végeznek második helyen, míg végre ráköszönt a klubra az Aranykorszak, ami jelenleg is tart még. Megnyerik az Ukrán Bajnokságot: 2002, 2005, 2006, 2008, majd begyűjtenek újabb kupagyőzelmeket: 1997, 2001, 2002, 2004, 2008. 2005-ben és 2008-ban a Szuperkupát is betehették a vitrinükbe. Az első külföldi játékos 2000-ben érkezett a klubhoz a román Marian Aliuta személyében. Őt aztán sok más külföldi futballista követte. Főleg a brazilok beáramlása szembetűnő, hiszen rengeteg brazil jött az utóbbi években a klubhoz, akikből itt vált remek labdarúgó, hogy csak pár nevet említsek: Brandao, Matuzálem, Fernandinho, Elano, Luiz Adriano etc. Külföldi edzők is érkeztek, akikkel a siker is jött, először az olasz Scala (neki köszönhetik az első bajnoki címet), majd Bernd Schuster (német) jött, és jelenleg a román Lucescu a vezetőedző, akinek sokat köszönhetnek. A bajnoki címek szaporodásával új ambíciók merültek föl, az elnök egy európai kupára ácsingózott!
2009-ben jött el a hőn áhított siker, amikor a klub remek játékkal megnyerte a 2009-es, azaz utolsó UEFA Kupát!
Stadionukról annyit, hogy eleinte az 1936-ban épült Shakhtyor Stadiumot használták, de ma már a cserecsapat használja, miután 4 felújításon is túlesett. 2009-ben adták át a Donbass Arénát, amelyet a UEFA ötcsillagosnak minősített, és 50 ezer ember buzdíthatja kedvenceit benne. A csapatnak van kabalája is: Vakond, hiszen a csapat beceneve a vakondok. A klub története során 3 féle mezben játszott, jelenleg, ami 1961 óta van érvényben így néz ki: narancssárga fölső-fekete ujjal és fekete nadrággal, sportszárral.
A klub hivatalos indulója:
- Glory to you, Shakhtar!
- Heavens of football stars
- Will always be on your side,
- And the light of your best dreams
- Is shining from above.
Refrén:
- Beauty of green fields, that's for you, Shakhtar.
- My fate is in your hands, you are the best, Shakhtar.
- And for you, Shakhtar, the medal of my love
- Will always shine on pitch where you are,
- And forever will protect you from defeat
Legnagyobb riválisuk a Dinamo Kijev, bár ez nem is csoda. Az ukrán derbi mindig teltházas. Van egy másik riválisuk is, a Metallurg Doneck, ami városon is túlívelő rivalizálásról ad tanúbizonyságot, hiszen ezt Donbass tartomány derbijének nevezik a két donecki gárda között.
Most pedig ejtenék pár szót a csapat szurkolóiról, a ZA BOYS ULTRA-król. Ez a lelkes fiatalokból verbuválódott szurkolócsoport 2005-ben alakult, hogy támogasság a klubot némi hangerővel, de más téren is. Hazai meccsek alkalmával kékbe és narancssárgába borítják a stadiont.