Eddig nem sok szót ejtettünk a volt jugoszláv tagköztársasásgról, Bosznia-Hercegovináról vagy ahogy lakói nevezik Bosna i Hercegovinaról. Pedig ebben a kicsi dél-szláv államban 2 entitás, 3 etnikum és 3 vallás keveredik. És hogy hogy élnek meg békében egymás mellett? Nem egykönnyen az biztos...

A Balkán-félsziget nyugati felén fekvő Bosznia-Hercegovina 1992. április 5-én  vált függetlenné. A horvát, bosnyák és szerb ellentétek a jugoszláv utódállamok térségének legvéresebb háborújához vezetett. A daytoni béke óta nemzetközi ellenőrzés alatt áll.

A 4 milliós lakosság három államalkotó nemzetből áll: bosnyák, horvát és szerb, valamint három különböző vallást gyakorló polgárból. A horvátok csökkenő létszáma azonban csökkenő befolyásukhoz is vezet. A bosnyákok, aki a lakosság közel felét alkotják, általában muzulmánok, a horvátok római katolikusok, míg a szerbek az ortodox egyház hívei (ezeken kívül kis számú protestáns lakosság is fellelhető). Itt érdemes megemlíteni a "boszniai" és a "bosnyák" kifejezések közti különbségeket. Boszniai, aki Bosznia-Hercegovinai, bosnyák viszont, aki muszlim hitű vagy ilyen családból származó boszniai (vagy horvát vagy szerb) nyelvű délszláv. 1993 előtt a "muszlim" kifejezést még etnikai megjelölésként használták.

Az országot alkotó két entitás a következőképpen alakult: az ország 51%-a a Bosznia-Hercegovinai Föderáció, melyet bosnyák és horvát többségű kantonok alkotnak, valamint a közigazgatásilag egységes Szerb Köztársaság. Mindkettőnek fővárosa Szarajevó, de utóbbinak kormányzati központja a gyakorlatban Banja Luka.

 A középkorban - hasonlóan a többi szláv államhoz - Bosznia is a római katolikus egyházhoz csatlakozott. 1463-ban azonban a törökök elfoglalták az országot, és előbb a gazdagabb, majd a szegényebb sorsúak is áttértek. A török uralom általános jólétet és virágzást hozott, így az emberek könnyebben váltottak vallást. Így alakulhatott ki az a zavarbaejtő helyzet, hogy ugyan egy délszláv államról beszélünk (és  a szlávok köztudottan keresztények), a lakosság közel fele mégis muzulmán. Kelet és nyugat - fütyülve a többmérföldes különbségekre - keveredik az országban. Persze senki sem állítja, hogy ez könnyű. Ahogy az itt élő horvátok szeretnek horvát zászlót lengetni vagy kunával fizetni, úgy a szerbek és bosnyákok is szeretik felhívni a figyekmüket hovatartozásukra. Hiszen mindenki szeretne tartozni valahová.

Van, aki szerint együtt tudnak élni (főleg, ha nem zavarják meg kívülről békéjüket). Sokan inkább önálló nemzetállamban vagy Szerbiához, illetve Horvátországhoz csatlakozva képzelik el a jövőt...