Krisztus születése után 862/863-at írtak, amikor egy ismeretlen ország, Morávia fejedelme, Rasztiszláv követeket küldött Bizánc bíborbanszületett császárához, Konstantinhoz. A morvák uralkodója szláv nyelvű térítőket kért Konstantinápolytól, hogy országának lakóit megkereszteljék. A bizánci uralkodó jó lehetőséget látott a vallási misszióban, hogy a morvák országát birodalma fennhatósága alá vonja, így hát teljesítette Rasztiszláv kérését.

Szláv nyelvű hittérítőket nem volt nehéz találni a Bizánci Birodalomban, lévén a VI. századtól a délszláv népek ősei elözönlötték a Balkánt, Thesszaloniki városában is nagyszámú szláv kolónia élt. A császár választása így a város legműveltebb, a szláv nyelvet is jól ismerő testvérpárjára Konstantin-Cirillre és Metódra esett. A testvérpár útra kelt és sikeresen meg is érkezett Moráviába, ahol el is kezdték a hittéritést, valamint Konstantin nekilátott a szláv nyelv különleges hangjait is tartalmazó, saját írásrendszer megteremtéséhez. Konstantin-Cirill nevéhez nagy valószínűséggel nem a cirill írás megteremtése fűződik, hanem a korábbra datált glagolita írás. Emellett azt az érvet hozzák fel, hogy az ún. palimpszeszteken mindig cirill írással írtak a lekapart glagolita helyére, tehát a glagolita az ősebbi. Ezt az elméletet eddig még senkinek sem sikerült megcáfolnia. 

A szláv írásrendszer megteremtése után Konstantín nekilátott a Biblia szláv nyelvre való lefordításához. Ezzel azonban megsértette a triglosszia (vagyis a három szent nyelv ( héber, görög, latin) elvét, ezért Rómába kellett zarándokolnia, kieszközölni a római pápa, II. Adorján engedélyét. A legenda szerint Konstantin egy korábbi, krími missziójában megtalálta Szent Kelemen ereklyéit is, így biztos, ami biztos, magával vitte azokat is az Örök Városba. Az ereklyék, na és persze Konstantin érvelő tehetsége megtették a maguk hatását, a pápa engedélyezte a szláv nyelv használatát. Konstantin egyébként nem tért már vissza Moráviába, Cirill nevű szerzetesként élte le hátralévő 2 évét.

Moráviába való visszatérésük után Cirill tanítványai  folytathatták ugyan tevékenységüket, azonban a német eredetű, katolikus klérus féltékeny szemmel nézett ortodox liturgiájú riválisaira. Az új morva fejedelem, Szvatopluk aztán, pápai parancsnak eleget téve, kiüzte Moráviából Cirill és Metód tanitványait. Az üldözötteket Bulgária fogadta be, amely nem oly régen csatlakozott az ortodox kereszténységhez, fejedelmének, Borisznak pedig kapóra jöttek a becses tudással megáldott hittérítők, hiszen a saját nyelvű, nemzeti egyház kiépítésében kulcsszerepet szánt nekik.

A bolgár fővárosban, Preszlávban a tanítványok megalkották a cirill írást, az unciális (nagybetűs) görög ábécé és a glagolita írás szintéziséből, s mesterük Konstantin-Cirill iránt érzett tiszteletükről nevezték el. Bulgária történelmi tettet hajtott végre azzal, hogy befogadta a szláv hittérítőket, hiszen megmentették a szláv írásbeliséget, valamint lehetőségük nyílt a szláv liturgikus nyelv kidolgozására is. Ez a nyelv az ún. óegyházi szláv, melynek még fontos szerepe  lesz egy másik szláv államalakulat, a Kijevi Rusz történetében is. A cirillica egyszerűbb elsajátíthatósága miatt fokozatosan felváltotta a glagolicát, és a szlávság egyik része írásbeliségének hordozójává vált.

Jelentőségüket felismerve II. János Pál  Európa társ-védőszentjei nyilvánította Cirillt és Metódot, ünnepnapjuk február 14-én van.

A téma iránt jobban érdeklődő olvasónak az alábbi könyvet ajánlom: 

H. Tóth Imre: Konstantin-Cirill és Metód élete és műkődése. Bp.,Magvető, 1981.