Rég jelentkeztem cikkel, úgyhogy most épp itt az ideje, hogy komolyra fordítsuk a dolgokat. Újfent a művészetek világába kalauzolom olvasóinkat, hiszen itt Prágában rengeteg ilyen jellegű kiállításban lehet részem, és én nem is kerülöm ki ezen lehetőségeket. Nem régen Jan Saudek cseh fotós kiállításán jártam. Előtte nem igen ismertem, csak annyit tudtam róla, hogy ő a leghíresebb cseh fotós, de most saját szememmel is meggyőződtem róla, hogy valóban érdemes figyelemmel követni a munkásságát. Fotóit a világ legfontosabb kollekciói közt tartják számon.
Jan Saudek 1935.05.13-án született Prágában, apja zsidó származású volt, amiért a család több tagját is elhurcolták különféle koncentrációs táborba. Sokan közülük nem élték túl, ám Jannak (ikertestvérével) sikerült, de ez örökké benne maradt, és a képein is gyakran visszatükröződik az ott szerzett negatív élmény. Az '50-es évektől nyomdászkánt kezdett el dolgozni, első fényképezőgépe egy KODAK BABY Brownie volt, amivel az első kísérleteit is végezte. 1952-ben elkötelezi magát a fotózás mellett, de 1983-ig egy nyomtatóboltban dolgozik. 1959-ben ,,igazi" kamerát használ (Flexaret 6x6), és festeni, rajzolni kezd. 1963-ban óriási hatást gyakorol rá Edward Steichen Family of Man című kiállítása. 1972-ben megtalálja az úgynevezett Falat, ami több munkájának hátteréül, kompozíciójául szolgál később. 1983-től szabadúszó fotós, csak a munkájának él. 1990-ben film is készül róla (Jan Saudek - Czech photographer). 2005-ben megjelenik az ő 14-ik, legnagyobb, SAUDEK névre keresztelt kiállításán Prágában. Még ma is él. A Művészet és Irodalom lovagja cím tulajdonosa (1990 óta).
Imádott és megvetett, rajongott és átkozott-> ez mind ő, és még rengeteg ellentétes jelzőt lehetne rá aggatni. Különleges, egyedi helyet foglal el a világ és a cseh fotográfiájának fejlődésében. Nem tartozik semmilyen irányzathoz, nem hasonlítható senki munkásságához, így osztályozni sem lehet. Leginkább az emberi érzéseket, benyomásokat, tudattalanságot és a tudatalattit vizsgálta. Már akkor manipulált a képekkel, mielőtt a manipulálás divatba jött volna.
Az egész munkássága nézőpont kérdése: személyes világ, ahol az emberi álmok, érzések, kívánalmak -még ha perverz is, de teljesíthető. Soha nem készített képet másról, mint a saját élete és világa. A '70-es évektől főleg az "emberi család" fogalma érdekelte, hogy milyen nőnek, férfinak, gyereknek, öregnek, szerelmesnek lenni. Vonzódott a serdülőkor témájához, a születés-halál kérdéséhez. Ezek a komoly érzések pátosszal és apró humorral jelennek meg Saudek képein.
'80-tól a kettősség, azaz a dualizmus foglalkoztatta, főleg a szerelem-gyűlölet; őszinteség-képmutatás; csúnya-szép; öreg-fiatal. Iróniával, néha cinizmussal ábrázolta a NŐ és a FÉRFI kapcsolatát, hiszen ő ezt egy játéknak, harcnak fogja fel, hogy ki tudja átvenni az irányítást a másik felett. Ez idő alatt az erotika egyre intenzívebben jelent meg munkáin.
'90-es évektől aztán teljesen a hedonizmus felé fordult, ami még több örömöt és erotikát hordozott magában. A feszültség az erőszak, atrocitás, szexualitás között gyakran sokkoló, így pályájának ennek a szakasza egyre bonyolultabbá vált. A képeken szereplő alakok száma nőtt, a pokol visszhangja uralkodóvá vált képein, mintha a Paradicsomhoz vezető utat a Poklon keresztül kéne megtenni. Ez az a periódus, amikor a tragédia és a komédia a csúcspontjára ér karrierjében.
Az egész munkássága nagyon intim, sőt saját magára nézve sebezhető is. Mindig megragadja a lehetőséget, hogy a néző nevessen vagy óriási harag kerítse hatalmába képei nézésekor, természetesen tisztában van ezzel a kockázattal. Nagyon természetes, provokatív imádottság jellemzi a férfikort, és hogy semmi furcsa nincsen az emberi lényben -na, kérem szépen EZ adja Saudek esszenciáját, mint művész.
Egyes képek elég rosszak, azért elnézést kérek, de csak illusztrációul szolgálnak, és remélhetőleg meghozták a kedvet ahhoz, hogy elmenjenek egy ilyen kiállításra, mert tényleg lehet Saudeket kedvelni és utálni, de egy biztos, munkássága érdekes.
