Néhány nappal ezelőtt agyonlőtték Jurij Budanov egykori orosz ezredest Moszkvában. A katona Csecsenföldön szolgált, s a háborúk után azzal vált a médiában ismertté, hogy túszul ejtett, majd megfojtott egy csecsen fiatal lányt, s ezért bíróság elé állították. Pénteken minden bizonnyal leszámolás történt: délután egy óra körül egy épületből kifelé jövet hat golyót kapott a később nyomtalanul eltűnő gyilkostól.

Budanov halála után szimbolikus alakká változott Oroszországban: a csecsen ellenállók szemében gyilkos volt, az orosz nacionalisták szerint háborús hős. A merénylet most újra bebizonyította, hogy korán sincs vége az orosz-csecsen konfliktusoknak, s hogy a törékeny béke bármikor megszakadhat egy-egy hasonló esettel. A kaukázusi szeparatisták ezzel jelzésértékűen üzentek Moszkvának: senki sem gyilkolhat büntetlenül ártatlan csecseneket.

Kik a csecsenek? Terroristák, vagy csak egyszerűen szabadságukért harcoló felkelők? Kik mertek szembeszállni a gigászi Oroszországgal?

Csecsenföld

A Csecsen Köztársaság a Kaukázus mentén helyezkedik el, szomszédos többek között Grúziával, Észak - Oszétiával, Dagesztánnal, az Orosz Föderáció része. Az itt élő, kb. 1,2 millió lakó szinte kivétel nélkül iszlám vallású. 1858 óta orosz befolyás alá tartozik a terület, s jóformán állandóan háborúban álltak egymással. Az ellentéteket fokozta a mindenkori orosz vezetőség csecsenellenessége, Sztálin például több ezer lakost küldött Szibériába a világháború után, hazaárulás vádjával. 1991-ben, a Szovjetunió bukásakor sok tagállam – köztük Csecsenföld – gondolta úgy, hogy itt az ideje a függetlenség kivívására. Soha jobbkor, a hatalmas birodalom most hanyatlik, ha akarnak se tudnának annyi helyre figyelni, ahányan el akarnak szakadni tőlük. Az újonnan megválasztott Dzsokar Dudajev egyből ki is kiáltotta a csecsen függetlenséget ’91-ben.

Csecsenföld helyzete az orosz kormány szemében azonban más volt, mint a többi elszakadó országé. A balti államok (Litvánia, Lettország, Észtország), amelyek a leghangosabban küzdöttek a függetlenség elnyeréséért, a Szovjetunió előtt sosem tartoztak Oroszországhoz, így a kormány ha nem is könnyen, de lemondott róluk. Csecsenföld azonban majd kétszáz éve a birodalom része volt – így Jelcin kormánya elkerülhetetlennek érezte 1994-ben a fegyveres erők beavatkozását.

 

A csecsen-orosz háborúk - Dávid és Góliát harca

Az 1990-es évek egyik legvéresebb harcai következtek az iszlám ellenállók és az orosz erők között. 1994 decembere és 1996 között többszázezer katona, illetve civil vesztette életét a háborúban. Az oroszok egyszerűen képtelenek voltak bevenni a gerillák által védett Groznijt. Mire többhetes harcok után a csecsen fővárosba értek, egyetlenegy ép épület sem volt már a városban.

Miért veszítették el az oroszok az első csecsen háborút?

Az orosz hadseregben jórészt fiatal, tapasztalat nélküli katonák szolgáltak, sokszor alultápláltan, megfelelő felszerelések nélkül. Sokuk azt sem tudta, miért és hol harcol: a morál nélküli katonák közül többen is pénzért, vagy élelemért a csecseneknek adták fegyvereiket. Az iszlám ellenállók ezzel szemben jól felkészült, tapasztalattal rendelkező, elszánt, hazáját védő katonák voltak, akik bármit megtettek volna a függetlenség kivívásáért. A területet jól ismerték, a Kaukázusban otthon voltak. Groznijban a nagy túlerőben lévő orosz páncélosokat is úgy győzték le, hogy egyenként csalták be őket szűk utcába, ahol mindjárt könnyebb volt őket felrobbantani.

A kegyetlenség és a civil áldozatok háborúja

A csecsenek elleni harcok szokatlanul nagy civil áldozatokkal jártak. Több százezer csecsen gyerek, asszony, idős ember vesztette életét a háborúk során. A számokhoz talán csak annyit, hogy egész Csecsenföldön kevesebb, mint tized annyian élnek, mint Moszkvában. Az első csecsen háborúk során több mint 200 ezren hagyták el Csecsenföldet, Európa biztonságosabb országaiban keresve menedéket.

A háború során a kegyetlenség, illetve az egymás iránti emberi méltóság semmibe vétele egyaránt jellemző volt mindkét félre. Az iszlám csecsen terroristák semmilyen módszertől nem riadtak vissza, hogy megalázzák, kivégezzék, megcsonkítsák az addigra már ősi ellenségnek számító oroszokat. Nem nehéz az interneten olyan videót találni, ahol több csecsen katona végez ki különös kegyetlenséggel fiatal, életükért sírva könyörgő orosz katonákat. A csecsen katona röhögve kamerázza amíg társa félméteres késsel fejezi le a 18-20 évesnél nem idősebb orosz katonákat. Több eset is mutatja: a csecsen terroristáknak soha sem jelent gondot embert ölni. A ’90-es években heti rendszerességgel robbangattak, vagy túszokat ejtettek különböző orosz városokban a csecsenek.  

Groznij

Csecsenföld fővárosa szenvedte el az egyik legnagyobb pusztulást a háborúk során. Az első csecsen háborúk után szinte teljesen lerombolták a várost, rengetegen elmenekültek, akik nem, azokkal sokszor az oroszok végeztek. Ha a második csecsen háború idejére valamelyest fel is épült a város, újra szétlőtték, főként az orosz repülők szőnyegbombázásai által. Az orosz légierők nem kímélték a civileket sem: a város épületeit válogatás nélkül lőtték halomra.

A második csecsen háború végén (2000 február) az oroszok szabad kivonulást ajánlottak a katonáknak Groznijból. A megfogyatkozott csecsen erők beleegyeztek az átvonulásba. Az orosz haderők a kivonulás napján aláaknázták a város főutcáját, s koncentrált tűz alá vették a kivonuló csecseneket. Meghalt többek között a város polgármestere, s a csecsen haderők legfőbb vezetői is. Február 6-án az orosz hadsereg bevonult a kiüresedett, lebombázott Groznijba, hogy kitűzzék az orosz zászlót a központ egyik romba dőlt épületére. 2003-ban az ENSZ szerint Groznij volt a világ leginkább elpusztított városa.


Groznij ostroma 1995-ben

2011-re sokan gondolták úgy, hogy normalizálódik a helyzet a csecsenek és az oroszok között. A múlt heti merénylet azonban azt mutatja, hogy a kaukázusi nép képtelen feladni a függetlenségért folytatott harcot, az orosz erők viszont ragaszkodnak a területhez. Több-kevesebb időre béke van a két fél között, de a csecsen nép mindig küzdeni fog a szabadságáért, akiknek a vérükben van a függetlenség iránti kötődés. A mindenkori orosz kormánynak nehéz megtalálni a középutat Csecsenfölddel: a 2003-ban életbe lépő új csecsen alkotmány például nagyobb autonómiát biztosít a köztársaságnak, de egyben meg is erősíti az Orosz Föderációhoz való tartozását. 2007-ben a Kreml által is támogatott Ramzan Kadirovot választották Csecsenföld elnökének, 2009-ben az orosz kormány szerint a helyzet „normalizálódott” a köztársaságban. 

Még többet a csecsen-orosz konfliktusokról itt

Szerző: Zajka  2011.06.14. 14:52 1 komment

Címkék: oroszország csecsenföld groznij

A bejegyzés trackback címe:

https://szlawirtus.blog.hu/api/trackback/id/tr682983290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Makk Satt 2011.06.18. 13:40:16

Hááát, ez elég silányra sikerült. Előszöris, vicces, ahogy a szerző használja "az oroszok" kifejezést. Ha nem tudná, Oroszország kezdetektől fogva egy soknemzetiségű birodalom. Aszlan Maszhadov nem lenne orosz? Akkor Tata csecsen megszállás alatt volt az 1980-as évek elején, vagy mi? A csecsenföldi konfliktusokat oroszok és csecsenek közöttinek beállítani vagy ostobaság vagy szándékos gyűlöletszítás.
A csecsen társadalom még mindig törzsi szervezésű és az egyes tejpek (így hívják a törzseiket) folyamatos hatalmi harcot vívnak egymással, amibe a birodalmi hatalom bele-bele szól. Azoknak a konfliktusoknak mindkét oldalán harcolt elég sok etnikai csecsen. Sőt, a második csecsen háborúban konkrétan több csecsen harcolt az Oroszországi Föderáció oldalán, mint Icskéria Csecsen Köztársaság oldalán, ugyanis a két legnagyobb tejp átállt a birodalomhoz.
És a sztálini kitelepítést sem "az oroszok" csinálták, hanem a kedves kaukázusi szomszédaik (akik pontosan ugyanannyira oroszok vagy nem oroszok, mint a csecsenek). Egyszerűen a szovjet államhatalom régi törzsi-etnikai ellentétek szolgálatába lett állítva. A 2008-as ötnapos grúziai háborúból is derekasan kivették a részüket a csecsen egységek: nem kellett nekik kétszer mondani, hogy bevonulhatnak egy kis szabadrablásra Sztálin szülővárosába. Azt persze "az oroszok" csinálták, nem "a csecsenek".

Mekkora baromság az, hogy "a kaukázusi nép képtelen feladni a függetlenségért folytatott harcot"?! Néhány terrorista lenne "a kaukázusi nép"? Ugyan már! Meg mi az, hogy "a csecsen nép mindig küzdeni fog a szabadságáért"? He? Aki államhatárt akar erőszakkal csinálni ott, ahol addig nem volt, az a szabadság ellensége. Jelenleg, bármilyen szomorú is ez, az Oroszországi Föderáció a szabadság letéteményese csecsenföldön. Ugyan túl sokat nem tudnak tenni, de még így is fényévekkel szabadabban él csecsenföld megmaradt lakossága a Kadirov-klán kiskirályságában, mint Icskéria Csecsen Köztársaságban. Aki ezt a nyilvánvaló tényt nem képes felismerni, annak vagy nagyon elborult az elméje, vagy aljas céljai vannak. Esetleg mindkettő.
süti beállítások módosítása