Ezúttal a balti népekkel foglalkozunk, noha tisztában vagyunk vele, hogy nem szlávok, de mégis szláv közegben zajlott le a történelmük, amiről érdemes egy-két szót ejteni.

-Elnevezés: Első említés aesti a Kr. e. I-II. századból. Ez azért érdekes, mert élnek arra észtek, de ők ugye nem balti nép->ráhagyják a balti népekre, később mégis rájuk használják mind a mai napig). Ám kb. még 11 vagy 17 elnevezés vonatkozik a balti népekre.

-Elhelyezkedés: Nem rögtön a Balti-tenger partján éltek, eleinte ők is a szláv őshaza feltételezett részén (Dnyeper felső folyása, Visztulától délre) laktak.

-Életmód: Akárcsak a legtöbben ilyenkor, ők is földműveléssel, állattartással foglalatoskodtak fejletlen szinten, emellett vadásztak és gyűjtögettek. Nincs törzsi szerveződés. A IX. századig nem tudunk külső fenyegetettségtől, ekkor is csak a Kijevi Rus novgorodi része a kényes terület. Később differenciálódik a társadalmuk, mert egy részük kijut a tengerhez, míg mások a jól bevált gyűjtögetés mellett maradtak. Mivel nincs körülöttük ellenség, ezért bátran terjeszkedhettek északra (őket legáloknak hívjuk, ma:lettek), habár arrafelé már livek (finnek), észtek is éltek, de kolonizálják őket hamar.

-Tehát a balti népek: Poroszok (borusszi, prusszi stb. elnevezések); jatvin, jadzsvin; litvánok->kúrok (Courland, magyarul kursok); szemigálok; letgálok, galindok.

    X. századra felduzzad a lakosság, köszönhetően annak, hogy nincs ellenségük. Kereskednek, melynek folyamán jó kapcsolatokat építenek ki a skandinávokkal->telepek a baltiak között pl.: a Visztula környékén skandináv-balti együttélés bontakozott ki, majd az előbbi beolvadt teljesen. A baltiak sokat tanultak kollégáiktól pl.: tengeri közlekedés (kalózkodás). Eljutnak egészen Dániáig, sőt gyarmatokat is próbáltak szerezni (Gotland), de kevés sikerrel. Ez olyan jövedelmezőnek tűnt, hogy megkezdték szomszédaik (lengyelek, Kijevi Rus) módszeres kirablását is a XIII. századig.

-Vallás: Dievas a főisten, aki mindenhol fellelhető; Perkunas az áramért felelős, azaz a villám főistene (hasonlatos a szlávok Perunjához. Sajnos keveset lehet tudni a vallásukról, de léteznek régészeti leletek szakrális helyekről->babák: antropomorf jellegű, faragott, melyek körül állatcsontok, gabonamaradványok, azaz áldozatokat is mutattak be (termékenységi kultusz). Más vallást nem toleráltak, a hittérítőket erőszakosan távozásra bírták.

    A helyzetük akkor változott meg, amikor a lengyelek és a Kijevi Rus megelégelte a sok rablást és a sarkukra álltak-> bosszúhadjáratok: 983-ban Vlagyimir; Ferdeszájú Boleszló (Pomeránia biztosítása miatt); 1015-ben Vitéz Boleszló a poroszok ellen.  Az egy ilyen bosszúhadjárat során a Kijevi Rus meghódítja a galindok területét (Dnyeper-Oka folyása). Kaunas és Vilnius időközben  a folyók mentén a XI-XII. századra várossá duzzadtak (már nem csak a tengermente fejlődik).

    Konagis, Kuningas, Kungs: 'Előkelők'. Így nevezték el saját magukat. Konung= király karddal, hadak ura; Kunenzi= fejedelem? A gazdagabbak közül való. Azaz ki lehet venni a 'király' szót. Kereskedelemben, gazdaságban ügyes, vagyonos ember a kuningas, de a termékenységhez is köthetők-> áldozások vezetői. Emellett létezik széles papi réteg, és ez a szakrális élet az oka, hogy nem keresztelték meg őket, vagy csak nagyon későn (XIII. sz.) Miért voltak ilyen ellenségesek a térítőkkel szemben? Valószínűleg azért, mert a szakrális vezetők (előkelők) féltik a hatalmukat, vagy mert a hittérítők nagy szervezettségben jöttek, de a baltiak épp a törzsközösség lépcsőjére próbáltak fellépni.

    Persze, próbálkozások azért voltak: Kverfurti Brúnó 1005-06-ban befejezi Szt. Adalbert életművét és a jatvigoknál sietett, de a vesztébe rohant... Ezért inkább a finneket keresztelték meg, hogy északról is nyomást gyakoroljanak a baltiakra (1180. Livlandi püspökség). Ezzel párhuzamosan hadjáratokat is indítanak ellenük, de sikertelenül. A keresztes hadjáratok egyik színezete is őket kívánta megtéríteni pl.: Szandomíri Henrik (megjárta a Szentföldet) 1165-66 között a poroszok megtérítésén fáradozott, de ez volt élete utolsó állomása. Igazságos Kázmér is fittyet hányt a statisztikákra, és 1192-93 között útra kelt, hogy megtérítse a balti népeket, de szintén kudarcot vallott, igaz, legalább életével nem fizetett érte.

    Üksküllben (1187) püspökséget állítottak, ami 1201-re Rigába kerül!. A keresztények ráébretdnek, hogy a "rendet" (kereszténység) csak állandó katonai felügyelett mellett tarthatják fönn, ezért lovagrendeket lapaítottak: Livóniai Lovagrend; Kard Testvérek Rendje; Német Lovagrend (Szentföldről jöttek). Kettős eredménye volt ennek. Egyrészről kiirtották a poroszok nagy részét (kisebbik rész a litvánokhoz menekült, ahol betagozódtak), azaz masszív ellenállásba ütköztek, másfelől behódoltatták a gyengébbeket (tűzzel-vassal keresztelés)-> Rigai püspökség elnémetesedik. Nem túl jó hatékonyság...

     Beszéljünk most egy kicsit a litvánokról. 1009-1220 között szinte egyáltalán nincs róluk hír, hiszen messze vannak a keresztény államok. A környező országok eseményeiből lehet következtetni pl.: sok szövetséget kötöttek: 1219-ben béke a Halics-Volhínia Fejedelemséggel. A litván oldalról 20(!) fő írta alá. 5 név fenn is maradt, legfontosabb közülük Mendog. Ez az ember 21 évvel később eltakarítja a maradék 19 nevet a papírról (azaz a másik 19 fejedelmet behódoltatja, megöleti), ami valljuk be, elég lenyűgöző teljesítmény. 1240-ben megkoronáztatja magát I. Mindaugas néven. Litvánia területe gyors növekedésnek indult: szomszédos orosz fejedelemségek, Észtország, Lettország, Belorusszia, Ukrajna nagy része. Mi tagadás, szépen kikerekedett az ország, de volt hátulütője is a dolgoknak, hiszen a litvánok kisebbségben voltak az országukon belül. Rengeteg pravoszláv között ők pogányok voltak. De a pravoszlávok megtanultak írni a litván előkelők nyelvén, így kultúr-keresztény ország benyomását kelthették.

    Mindaugas ükunokája Gememinas addig küzd a lengyelekkel, amíg elismerteti országát egyenrangú szomszédnak. Fiai pedig az utolsó Piasztokkal házasodtak, és így a hadjáratoktól sem kellett félniük. Később lengyel királyokat is adtak (Jagellók). Sok család emelkedett ki, akik Mindaugas leszármazottai (fejedelmi családok), de királyi címet nem viselhettek.

Egy nép saját magára használt nevének eredete nem minden esetben egyértelmű. Különösen igaz ez a szlávságra. A szlavisztika tudománya máig nem tudott általánosan elfogadott konszenzusra jutni a kérdést illetően.

Négy alapvető változat kristályosodott ki az idő folyamán:

            I.      Egyesek az angol ’slave’ szóból próbálják levezetni, ami a nem túl hízelgő a szlávság számára, hiszen rabszolgát jelent. Az ugyan történelmi tény, hogy a kora középkorban egyes népek (többek között a magyarság is) előszeretettel kereskedtek rabszolgákkal, melyek között a szlávok aránya jelentékeny volt.

Ezen elmélet ellen viszont a legfőbb ellenérvként szolgál az az általános tanulság, hogy egy nép sohasem más népek rá használt elnevezését veszi át önelnevezésére, hanem saját alkotását. Példaként a magyar és a német népet jelölő mellékneveket említeném:

magyar = ’hungarian’ /ang./, ’ungarisch’ /ném./, ’hongroise’ /fr./, ’ungherese’ /ol./, венгерский /or./

német = ’german’, ’deutsch’ , allemannd , tedesco , немецкий

(Nem tartom érdektelennek megjegyezni, hogy a magyar nyelv ’német’ szava szláv eredetű, jelentése ’néma’)

A többi változat, már „belülről” próbálja értelmezni az önelnevezést, felkutatni az eredetét:

         II.      Az első ilyen a közszláv ’slava, slawa, слава'[1]szóból próbálja levezetni az önelnevezést, a szó jelentése ’dicsőség’, mely kétségkívül a leghízelgőbb a szlávság számára.

     III.      A második elmélet szerint a szintén közszláv ’slovo, slowo, слово', melynek jelentése ’betű, szó’. Ezen elméletet főként a kultúrtörténet hívei vallják, akik szerint az első, ószláv nyelvre lefordított bibliai szó a 'Слово', melynek jelentése ebben az értelemben az Ige, s az Igéről, vagyis Jézus Krisztusról neveztetett el a szlávság.

     IV.      A mai szláv nyelvtudomány álláspontja szerint a ’slav-, slow-’, слов-' szógyöknek az ősszláv nyelvben ’mocsár’ jelentése is volt, hozzátéve az eredetre utaló szuffixumot, a ’Slaven’, ’Słowian, Славянин’ szavak eredeti jelentése: ’mocsárlakó ember’. A mai szlavisztika álláspontja szerint a közös szláv őshaza központi területe a Pripjaty mocsaras vidékével esik egybe, ez az elmélet tehát azt sugallja, hogy az egykori őshazáról nevezték el magukat a szlávok.

Amint látható, tehát nincs teljes konszenzus a szlavisztikában belül a szlávság önmegjelölésének eredetét illetően, azonban azt mondhatjuk, hogy a hipotézisek között vannak tudományosan megalapozottabbak is, és inkább a fantázia világába tartozók is.

    Javában zajlik a 2010-es dél-afrikai világbajnokság, és már a csoportkörökön is majdnem túl vagyunk, de nagyon úgy tűnik, hogy a szláv csapatok közül egyedül Szlovákia volt képes túllépni a csoportkörön. Szerbia és Szlovénia elvérzett....

    Ki hitte volna ezt. Nyilván a legreálisabb szurkolók egy szláv csapat továbbjutásában sem bíztak, de arra a legkevesebben, hogy ez pont szlovák szomszédainknak sikerülhet. Hiszen Szerbia és Szlovénia is magasabb játékot űz, mint a szlovák kollégák.

    Szlovénia indított a legjobban: egy győzelem és döntetlen, de Angliával már nem bírtak. Pedig szimpatikusan fociztak, pláne USA ellen, ám mindez kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz.

    Szerbia pedig saját magát ejtette ki tulajdonképpen azzal, hogy nem vette komolyan az auszikat. 2-0 után ébredtek rá arra, hogy nem jutnak tovább ezzel az eredménnyel, pedig micsoda fegyvertény volt az, hogy megverték a németeket, ám utazhatnak ők is haza.

    De vissza a szlovákokhoz. A szlovákok indítottak a legpocsékabbul. Döntetlen Új-Zéland ellen, vereség Paraguay-tól. Ekkor mindenki elkönyvelte a szlovák kiesést. Valószínűleg ők is lefoglalták már a jegyet hazafelére. Ám összeszedték magukat, és elhitték, hogy meg lehet verni a nem túl acélos olaszokat. Nem is tettek másképp: kulturáltan, lelkesen, taktikusan focizva legyőzték az azúrkékeket. Szlovákia VB újoncként jutott tovább, ezzel mennybementek és a játékosok nemzeti hősként térhetnek haza, független bármilyen további eredménytől. Gratulálunk és drukkolunk nekik, mint utolsó szláv csapat a világbajnokságon!

  Emir Kusturica talán legismertebb filmje méltán korszakalkotó mű. A színészek szereplők, helyszínek, jelenetek már-már annyira élethűek, hogy az ember könnyen azt hihetné, csak improvizáció az egész, holott a rendező komoly munkája van a filmben. Kusturica nagyságát jelzi, hogy közel-távol a filmvilágban nem találni olyan rendezőt, akinek ennyire egyedi, utánozhatatlan stílusa lenne. A Macskajaj (1998) előtt már számos nagysikerű film került ki a szarajevói születésű Kusturica keze alól (A cigányok ideje-1988, Arizona Dream-1993, Underground-1995), mégis ez a film hozta meg számára igazán a nemzetközi sikert: 1998-ban három díjat zsebelhettek be a Velencei Filmfesztiválon.

 
  Grga Pitic - a cigány keresztapa és szemétdombkirály - és Zarije, egy cementüzem büszke tulajdonosa, régi jó barátok, bár vagy 25 éve nem találkoztak. A már nyolcvanas éveiket taposó, betegségekkel küszködő két zsivány kölcsönös tiszteletben élt át együtt bűnt és bűnhődést. Zarije fia, Matko, a semmirekellő naplopó, mivel saját apját nem meri megkérni, Grgától kér pénzt kölcsön egy vonatrakomány benzin megszerzésére. Matko, sikeres trükkjén felbuzdulva felajánlja Dadan Karambolónak, a cigány gengszterek kábítószeres királyának, hogy beveszi a benzinbuliba. A gátlástalan Dadan azonban becsapja, így nincs más választása, mint elfogadni Dadan kárpótlási kérését, vagyis hogy hozzáadja fiát, Zarét Dadan húgához, Afroditához. Az akaratuk ellenére tartandó esküvő azonban sem a leendő feleségnek, sem a férjnek nem tetszik - mind a ketten mással kötnék össze az életüket. Így nem is csoda, hogy az esküvővel összekötött lakodalom nem éppen problémamentesre sikeredik...

          A film állandó kelléke az utánozhatatlan balkáni muzsika

   Krakkóban sajátosan igyekeznek kihasználni az árvíz adta lehetőségeket...

  Még áprilisban indult neki a több mint 16 ezer kilométeres útnak a szerb Saša Jović. A belgrádi fanatikusnak két hónapba telt, hogy a szerb fővárosból szeretett csapatának első meccsére érjen Pretoriaba.Egy hátizsákon és egy térképen kívül csak egy nemzeti zászlót vitt magával a nagy útra szülővárosának feliratával (Csacsak). Elmondása szerint alig használt tömegközlekedési eszközt, inkább a stoppolást választotta, vagy gyalogszerrel folytatta az útját - nyílván többet ült autóban, hiszen két hónap alatt ekkora utat megtenni azt jelenti, hogy napi áltag 200 km-t utazott; átgyalogolni a sivatagos Afrikán valószínűleg nem lenne ilyen egyszerű.

  A 39 éves szurkoló még áprilisban megígérte a sajtónak, hogy jelentkezik útközben, de végülis csak néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt adott hírt magáról és a sikerről, hogy odaért Fokvárosba, melyet egy fotóval azonnal dokumentált is.

Uruguayi szurkolókkal, Fokvárosban

  Saša Jović számára a legnehezebb feladatot a vízumok beszerzése jelentette: már egy évvel a nagy utazás előtt elkezdte intézni a szükséges papírokat. Elmondása szerint azért választotta az utazásnak ezt a módját (a két hónap alatt többek között hajón, vonaton, teherautón, de legtöbbször autóstoppal utazott) mert nem volt elég pénze az utazásra (joggal merülhet fel amúgy a kérdés, hogy akkor a jegyre hogyan volt pénze?...). De a két hónapos kaland valószínűleg felejthetetlen élmény lesz a szurkoló számára - nem úgy a szerbek első meccse, ahol 1-0-ra kaptak ki Ghana csapatától.

Tuti Kartúm szigetén még a szerbekért szorító afrikaiakkal is találkozott
 

Jović útja Dél-Afrikába - 16000 km

 - Szerbia válogatottja pénteken Németországgal játszik világbajnoki mérkőzést -

   Jó fél éve még arról írtunk (itt), hogy az Afganisztánban állomásozó lengyel katonák számát 600-zal megnövelve 2600-ra emelnék. Vasárnap viszont szóba került a haderők kivonása, miután életét vesztette a 17. lengyel katona Afganisztánban - Donald Tusk miniszterelnök megerősítette a híreket.

   A miniszterelnök a Radio ZET műsorában elmondta: a tizedes (Miłosz Górka) halálától függetlenül a kormány nem váltogathatja álláspontját a kinti katonák létszámát illetően, de mindenképp a mielőbbi kivonás mellett vannak. Mindemellett hozzátette, a NATO-hoz mindenképp hűségesek maradnának és csak közös megegyezés alapján vonnák ki a lengyel erőket az országból.

   A 25 éves Miłosz Górka szombat reggel páncélos konvojjal tartott a Warrior bázisról a lengyelek fő hadiszállása, a Ghazni bázis felé. A háborús övezet egyik főútján (Highway 1., amely az egyik legellenőrzöttebb útvonal az országban) haladva, 12 km-re a bázistól futott hatalmas aknára a járművük.

   Még szombaton tálib rakétatámadás érte a lengyel bázist (Warrior) - szerencsére áldozatok nélkül. Mieczysław Cieniuch tábornok elmondta: nehéz helyzetben vannak a kinti haderők, idén jóval több a lengyel katonák elleni támadás mint tavaly. Véleménye szerint a tálibok most még jobban próbálják megmutatni az erejüket az országban: nemsokára jönnek a választások, ezért az ellenállók igyekeznek minél nagyobb zűrzavart kelteni. Megjegyezte továbbá, a tálibok tudják és ki is használják, hogy a lengyeleknél most volt csapatváltás, és még tapasztalatlan az új haderő - a tábornok szerint ez a legnehezebb időszak a katonák számára.

   A lengyel államfőjelöltek is egyhangúan a kivonás mellett vannak. Lengyelországban június 20-án elnökválasztást tartanak, minekután Lech Kaczyński korábbi államfő életét vesztette a smoleński katasztrófában. Bronisław Komorowski (aki mellesleg fél éve még a csapatok növeléséről szóló papírokat írta alá) a sereg minél előbbi kivonásának tervéről beszélt még szombaton. Elmondta, hogy csak jól megszervezett - semmiképp sem elsietett - terv alapján lehet kivonni a lengyel erőket Afganisztánból, a NATO-val együttműködve. Komorowski választási fő ellenfele, Jarosław Kaczyński is a kivonás mellett emelte fel a hangját: nem is lenne okos dolog mást mondani egy héttel a választás előtt: egy még tavaly készített felmérés szerint a lengyelek 76%-a hazahívná a lengyel katonákat Afganisztánból.

  Miközben a fociőrületben tomboló világ Dél-Afrikára figyel, Európa közepén fontos események zajlanak: Szlovákia választ. Szombaton végre eldőlt, hogy északi szomszédaink nem kíváncsiak a fröcsögő, kirekesztő, magyarellenes politikára: több esze van a szlováknak, minthogy a megállás és épeszű gondolat nélkül üvöltöző  Slotara tegye a voksát. A nacionalista politikus pártja a parlamenti küszöb (ott is 5% mint nálunk) szélén vergődik, ami azt jelenti, hogy bekerülnek ugyan, de jelzés értékű, hogy Szlovákia nem vevő a soviniszta politikára. Robert Fico -jelenlegi miniszterelnök- szociáldemokrata pártja (Smer-SD) ugyan begyűjtötte a szavazatok 35 százalékát, de amennyiben az ellenzéki pártok koalícióra lépnek -ami pedig igen valószínű- Fico lemondhat a kormányzásról.
 Érdemes megemlíteni, hogy az egykori miniszterelnök, Vladimír Mečiar vezette HZDS (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom) húsz év parlamenti tagság után búcsúzik az országháztól (kevesebb mint 5 %-ot értek el), ezzel Fico elveszítette egyik lehetséges partnerét a koalícióhoz.
 

A kampányban a Fidesz által támogatott MKP (Magyar Koalíció Pártja) nagyot bukott, nem lépték át a parlamenti küszöböt, míg az alig egy éve alapított Híd-Most párt 8 százalékon felül teljesítve jutott be, és esélyesek a koalícióra.

  A Csáky Pál (azóta lemondott elnök) vezette MKP eredményét talán a Fidesz támogatása is ronthatta: az utóbbi idők eseményei - mint például a Trianon-emléknap tárgyalása - arra ösztökélték a felvidéki magyarokat, hogy inkább a megbékélést válasszák: a szlovák szavazókat is megszólító Híd párt a két nép közeledéséért harcol, mint a nevéből is látszik; a híd mint az összekötő kapocs jelenik meg a párt nevében. Míg az MKP jóval inkább csak a magyarokhoz szólt, a tegnapi választáson a Híd párt 8,12 %-nak nagyjából egyharmadát szlovák szavazók alkotják (az MKP-nak korábban sosem volt ennyi szlovák szavazója).
  Elfelejthetnénk végre, hogy minket akkor is minden szlovák utál, és hogy Szlovákiában meg ne merj szólalni az utcán magyarul, mert agyoncsapnak. Felejtsük el a demagóg tévképzeteket - melyeket a nacionalista pártok erőltetnek, itt is, ott is - hogy a két nép gyűlöli egymást. Lehet itt jönni a facebookos I hate Hungary csoporttal (sic!), de ha megnézzük, hogy az ilyen gondolatokat támogatók hányan vannak, nevetséges és ostoba dolog lenne ez alapján megsértődnünk, vagy netán idegeskednünk. - hát még egy egész ország felett itélkeznünk. Hülyék vannak itt is, ott is, mindenhol - ez épp nem hungaricum. De Szlovákia tegnap megmutatta, hogy el lehet indulni a megbékélés útján, hogy nem muszáj mindig köpködni a másikra - főként ha a szomszédunk, és az is marad egy darabig.

A szlovák választásokról részletesen itt: Új Szó

  Jövő héten kezdetét veszi a világ legrangosabb nemzetközi labdarúgó tornája, azaz a focivébé, melynek helyszíne ezúttal a Dél-afrikai Köztársaság. Egy héttel a kezdés előtt a szláv csapatok esélyeit latolgatjuk, de olvashattok a világbajnokságról lemaradókról is.

 Először is, akik ott lesznek: Szlovénia, Szlovákia, Szerbia
 Akik otthon maradnak: Lengyelország, Csehország, Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Horvátország, Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Bulgária
(természetesen jelen esetben csak a szláv országokat vizsgáljuk)

 Rögtön látni, hogy a kvalifikációs tornán nem szerepeltek túl eredményesen a szlávok. Személy szerint a szlovák kijutás számomra meglepetés, míg a csehek, oroszok (akiket amúgy a pótselejtezőn Szlovénia vert ki), horvátok lemaradása igen csalódást keltő. Igaz, már a selejtezők előtt biztos volt, hogy lesznek nagy lemaradók, hiszen a 3. számú csoportban (melyet a foci szakértők is csak szláv-csoportnak hívtak) együtt szerepelt a szlovák, szlovén, cseh, valamint lengyel nemzeti válogatott - a gyengélkedő észak-írek és az örök pofozógép San Marino mellett; így egyértelmű volt, hogy a négy szláv ország dönt a biztos kijutást érő első, illetve a második, azaz pótselejtezős hely sorsáról. A lengyelek egész évben nem találták a helyüket, 10 meccsből 5-ször jöttek le vesztesen a pályáról, a végére esélyük sem volt a vb szereplés kivívására. A csehek ugyan jobban szerepeltek, de a nagy meccseket rendre elbukták, vagy nem tudtak nyerni, így az első két hely a szlovákok és szlovénok között dőlt el. Északi szomszédaink hozták a kötelezőket és a rangadókon is remekeltek, így történetük során először kivívták a futball döntőn való részvételt. Szlovénia a második helyről várhatta a pótselejtezőt, ahol aztán bravúrosnak mondható győzelemmel küzdötték ki az afrikai részvételt.

Május 14-30. között került megrendezésre a Cseh Sörfesztivál Prága külső kerültében a Letňanyn. 10 000 ülőhely, 35 sörfőzde, 4 sörsátor, 3 koncert egyidejűleg. A kéthetes fesztiválon minden elképzelhető sörfajtát és félét megtalálhat az idelátogató. Sörkóstolás csakis cseh módra.

A fesztiválon inkább a külföldieknek talán ismeretlen, de elismert cseh sörfőzdék vesznek részt. Ide nem Pilsnert vagy Straroprament jön inni az ember. Mivel a csehek elsősorban csapolt sört isznak és nem szívesen fizetnek üveges sörért a kocsmában, összvissz egy pultnál vásárolhatunk szuvenír söröket (persze nem azokat, amiket a fesztiválon is csapolnak). Amit meg szeretnél kóstolni, arra itt és most van alkalmad. Főleg, hogy a rendezvény minden napjának van saját témája is. Például búzasörök, ízesített sörök, bok... stb. Persze az állandó sörkínálatban is találunk jó párat a felsoroltak közül. Személy szerint a Minipivovary (Minisörfőzdék) sátrat látogattam erőszeretettel, ilyen söröket ugyanis csak a turisták előtt jól elrejtett, csak a helyiek látogatására  fenntartott helyek kínálnak. Nekem szerencsém van, és volt kitől kitanulnom, hol találhatók az ilyenek.

A sörfeszt felvonultat pár a magyar cseh sörfesztiválokról már jól ismert sörfőzdét is, mint például a Hrabal fényképével díszített üvegeiről ismert Postřížinské vagy éppen a koronás Krušovice, vagy az otthon is kapható Ježek (Sün). Családi sörfőzde az U Rybíček, Minisörfőzde például a Permon, a Kocour vagy a Zvíkov. Ezeken kívül rengeteg cseh sörfőzde az ország különböző részeiről, valamint jó pár különleges söröket árusító, valamint csapoló hely képviselteti itt magát (például a Pivovarský Dům, avagy 'Sörös ház' és a Zlý Časy, avagy az 'Ördögi idők').

Igazi fesztivál hangulat a koncertekkel, plafonról lelógatott hatalmas kolbászokkal, korsókkal, zászlókkal. Söröskorsó-cilinderben, cseh zászlóval integető jó kedélyű csehek, valamint egy pár ügyes turista, akik rájöttek, hogy hol kell eltölteni ezt a két szeszélyes tavaszi hetet.

A sörital a feszten prágai viszonylatban egyáltalán nem olcsó, de a magyar árakhoz szokott vendégnek még mindig egész kíméletes (40 Kc a legtöbb 0,5 l-es sör). Azonban Tolárral (a fesztivál saját pénzneme) lehet csak fizetni, amit csak ötösével lehet vásárolni. Ügyes! Ezért is érdemes barátokkal nagy csapatban érkezni, vagyis minél több látogatót kicsalogatni. A fesztivál vurslival, egy-két vásári bódéval és egész nagy zöld területtel hívogat. És persze rengeteg, rengeteg sörélménnyel.

Összegezve: kihagyhatatlan!

www.ceskypivnifestival.cz