1610-ben Moszkva lengyel kézre kerül. Ekkor kezdődik a Birodalom 3 éves interregnuma (uralkodó nélküli időszak), számolatlan "álcárral" és megannyi csatával.
A látványos történelmi film egy fiatal orosz rabszolgából lett harcos (Andrej) kalandjain keresztül mutatja be a XVII. század eleji Oroszországot.
Rendezte: Vladimir Khotinenko
Írta: Arif Alijev
Főszereplők: Pjotr Kislov (Andrej)
                              Artur Smoljaninov (Kostka)
                              Michał Żebrowski (lengyel hetman)

 
 Érdemes néhány évet visszamennünk a történelemben, hogy megérthessük a film eseményeit. Az 1605-ben kezdődött ún. Zavaros Időszak (Смутное Время) káoszát kihasználva egy magát Dmitrij cárevicsnek kiadó szélhámos 1 évig ült az orosz trónon. Ezzel kezdődött a zűrzavaros álcárok időszaka, talán maguk az oroszok sem tudják, hányat tartanak számon, de minimum tizet. 1610-ben Moszkva lengyel kézre került, így az oroszok (cár nélkül) kénytelenek felvenni a harcot saját hazájuk megvédése érdekében.
A film kissé kétoldalú: egyszer monumentális csatáknak vagyunk szemtanúi, másszor viszont ostobán megrendezett jeleneteket láthatunk. A főszereplő Andrej rabszolga, de hamarosan egy spanyol zsoldos szolgálataiba szegődik. Innen már csak egy szerencsétlenül (számára viszont szerencsésen) végződő csata választja el attól, hogy önmagát tüzérnek kiadva az orosz sereg katonája legyen.
 Amellett, hogy a film történelmileg abszolút hiteles, egy már-már fantasys, szinte Gyűrűk Urára emlékeztető szálat is beleszőttek a történetbe. Az időnként feltűnő Unikornis képe olykor zavaróan hat az egyébként életszerű történetben. Nem tudom, hogy amúgy van-e a fehér szarvú lónak valamilyen vonatkozása az orosz mitológiához, vagy bármihez aminek okán kapcsolódhatna az eseményekhez, éppen ezért néha kizzökkent a film pörgős ritmusából. Az erdőben élő öreg fehér szakállú szerzetes pedig kissé Gandalfra emlékeztetett, de akár Zen mester is játszhatta volna... Ezek a jelenetek kicsit feleslegesek voltak, magához a cselekményhez semmit sem tettek hozzá, és az amúgy hosszú (143 perces) időből is lefaraghattak volna egy kicsit, ha megkímélnek minket tőlük.

  Ettől a számunkra nem teljesen egyértelmű résztől eltekintve a film abszolút elnyerte a tetszésünket. Néha kicsit a Tűzzel-vassal című Sienkiewicz könyvből készült film jutott eszünkbe, főleg Michał Żebrowski kiváló színészi teljesítményét látván (ő a Tűzzel-vassal Skrzetuskija). A legtöbb lengyel harcost amúgy lengyel színész alakította, míg a spanyol tüzért spanyol színész játszotta, talán ennek tudható be, hogy a filmben nagyjából 4-5 nyelven beszélnek: oroszul, lengyelül a legtöbbet, de beszélnek spanyolul, olaszul (Rómában a pápa és a szerzetes), de még magyar szót is hallunk; persze nem a főszereplőktől. A filmben sok-sok látványos csatajelenetet láthatunk, egy percig sem unatkozunk. Az orosz filmkészítők minden egyes másodpercet aprólékosan kidolgoztak.

 
 Érdekes, hogy a film anno (2007-ben) nem került a magyar mozikba, holott kaptunk már sokkal rosszabb filmeket is az oroszoktól. Pedig az 1612 bőven megérdemelné, hiszen ha nem is életünk filmje, de mindenképp érdemes megnézni.

                                                                                               A film előzetese