Hová, hová? Látogassunk el valamelyik közeli szláv vidékre. Tengerpart, nyaralás? Nem, nem, ezúttal a horvát főváros mellett döntöttünk.

 

 A Száva-folyó és a Medvednica-hegy között elterülő Zágráb nem éppen egy turista paradicsom, hiszen nyáron mindenki a tengerpartra, télen a pedig a hegyekbe igyekszik. Ettől csak egzotikusabban hatott, így hát július elején, egy napsütötte reggelen neki is indultunk a nagy (kb. 6 órás) utazásnak. Útitársaim nővérem és egy barátom volt, így hárman érkeztünk meg a déli órákban a Glavni Kolodvor-ra (vagyis a pályaudvarra). Kedves vendéglátónk, nevezetesen Davor már ott várt ránk. Először is enni akartunk. Sokat, finomat és persze valami horvátot. Így természetesen a burek mellett döntöttünk, amihez Koktát (gyógynövényekből készült horvát kóla) vagy Ožujsko sört szürcsöltünk. Jóllakottan foglaltuk el a szállást (vagyis Davor hálószobáját, aki nagyon odaadó vendéglátóként kölcsönadta erre a nem is annyira ’csak egy pár’ napra). Egy kis pihenő és a vendégágy sikeres felfújása után bementünk a városba ismerkedni egy kicsit a környezettel és ismételten a helyi gasztronómiával. Ezúttal štruklit habzsoltunk és pálinkát meg sört kóstoltunk a Jelačić tér közelében. Ez a tér az Alsóváros központja, az ember mindig ide lyukad ki, ha a város centrumában sétál (érdekes tudnivaló, hogy Zágráb ezen körzetében ingyenes a villamos használat).

 

 Gasztronómiai utunkat egy cukrászdában fejezzük be. Horvátországban érdemes kipróbálni egy fagyos nyalatot, hiszen itt a fagyit a jobb helyeken nem gombócban, hanem lapáttal mérik. Teli hassal kocsiba ugrottunk és Davor végigszáguldott velünk az éjszakai városon hozzáfűzve egy-két érdekességet az adott látványosságokhoz.

 

 A nem túl termékeny első nap után eldöntöttük, hogy másnap bajárjuk az óvárost és ellátogatunk a Zágráb északi felén található közel 1000 m magas Medvednica-hegységbe. Reggeli után a Jelačić tér felé indultunk. Bejártuk az Alsó- és az óvárost, megtaláltuk a nemzeti bankot, a különböző követségeket (persze magyarral nem találkoztunk) és a mindent mérő óraszerkezetet. Megnéztük a dómot, majd bejártuk a hal-, virág-, zöldség- és gyümölcspiacot. Mikor kellően kifáradtunk beültünk a Medvedgrad Pivnica -ba (Medvevár Söröző), hogy megismerkedjünk közelebbről a horvát sörkínálattal.

 

 Tervünkhöz hűen délután kocsival felmentünk a Medvednica-hegyre. A hegy tetejére már gyalog mentünk (tekintve, hogy ez Tájvédelmi Körzet). A látvány magáért beszélt, amit meg is örökítettem, így meséljen helyettem a kép.

 

 Egy kis pihenő után Medvedgradot (Medvevár) is meglátogattuk a hegy déli oldalán. Ez egy középkori várrom, amit igyekeznek minél szebb, jobb állapotában fenntartani. (Egy kis érdekesség: itt hunyt el Jannus Pannonius 1472-ben.) Kalandos járatok vezetnek körbe a romok között, sziklamászásra hívogat. Sajnos tilos a romokra felmászni, mivel egyaránt veszélyes az emberekre és a műemlékre. A kötelező fotózkodás végére besötétedik, kivilágítják a várat. Izgalmas látvány a reflektorfényekben játszó Medvevár.

A hegyi séta után irány vissza a városba. Tettünk még egy röpke sétát az óvárosban. A vár helyén elterülő városrész éjszaka felettébb múltidéző hangulatot varázsolt körénk, kikövezett utcáival, kovácsoltvas kapuival és olajlámpásaival. Illatától még távolabb érzed magad a XXI. századtól.

 

Vacsorára, nem tudtuk megállni, megint štruklit ettünk az óváros tövében egy pici vendéglő utcára nyíló kinti részén. Elfáradtunk, de alig vártuk a következő napot. (folyt.köv)