Majd egy hónapja hallhattuk, hogy Dmitrij Medvegyev orosz elnök szokásos, nemzethez intézett beszédében az időzónák megváltoztatásának tervéről (is) beszélt. Oroszországban a világon egyedülálló jelenség a 11 időzóna, az oroszok büszkék is erre, s mint sok mást, ezt is saját nemzetük "kuriózumának" tekintik. Arról egyelőre nem nyilatkozott Dmitrij, hogy mennyire csökkentené az időzónák számát, de a téli-nyári időszámítást is eltörölné. Nem számít amúgy korszakalkotónak az elnök ötlete, hiszen többek között a szintén hatalmas kiterjedésű Kínában is csak egy (!!) időzóna van (a kommunizmus kezdetén álltak át ötről egyre); az Egyesült Államokban szintén kevesebb időzónát használnak, erre hivatkozva igyekezett Medvegyev az ötlet megvalósíthatósága mellett érvelni.
Az időzónák
Egy időzónába tulajdonképpen az a földrajzi terület tartozik, ahol az időmérő eszközök azonos időt mutatnak. Ez elég triviálisnak tűnik, mégis sokszor szabálytalanul változnak az időzónák, általában az országhatárok, a politika miatt (itt említettük példaként Kínát). Az időzónákat egységesen Greenwich-hez igazítják (Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló - itt halad át a 0. hosszúsági kör), a greenwichi középidőt számítják alapul, azaz: GMT (Greenwich Mean Time). A moszkvai időzónában GMT+3, azaz Greenwich+3 óra van, Oroszországban pedig a különböző időzónákat a fővárostól való eltérésük alapján adják meg.
Az alábbiakban megpróbálom egy (buta) példával illusztrálni, miért pattanhatott ki az időzónák megváltoztatásának terve Medvegyev (vagy inkább valamilyen hozzáértő ember) fejéből: Alekszej Kalinyingrádban lakik (a Lengyelország és Litvánia közé "beékelődött" rész, amely ettől még az Orosz Föderáció része), reggel 8 órakor (GMT+2) csipás szemmel fogyasztja a reggelijét. Anasztaszija Tomszkban ekkor már végzett az ebéddel is,lévén itt már 13 óra van (GMT+7). A Kamcsatkán lakó Borisz bácsi pedig végkimerülésében dől le este 6-kor (GMT+12) egy üveg vodkával a molyette kanapéjára. Mindez ugyebár egy időben történik.
Moszkva és Kamcsatka között 9 óra különbség van
Az elnök nem mondta el, mennyire redukálnák az időzónák számát, de a Vlagyivosztoki Közgazdasági Egyetem rektora, Gennadij Lazarev elmondta, valószínűleg négy időzónára csökkentenék az addig tizenegyet: egy külön Kalinyingrádnak, egy moszkvai, egy szibériai és egy távol-keleti zóna létrehozásával.
Jonathan Betts - a Greenwichi Királyi Csillagvizsgáló munkatársa - szerint abszolút kivitelezhető az időzónák csökkentése. Az egyetlen dolog persze - amin se Medvegyev, se Putyin, se az égadta világon senki nem tud változtatni- hogy a nap állása nem ugyanaz lesz a többszáz kilométeres távok között, és a nappali világosság hosszát, idejét is figyelembe kell venni az időzónák felosztásakor (a transzszibériai vasúton Moszkvából Vlagyivosztokba "igyekvő" utasoknak például 7-szer kell az óramutatókat előre csavarniuk).
Oroszországot, illetve Szovjet-Oroszországot 1919-ben osztották 11 időzónára, a téli és a nyári időszámítást pedig 1981-ben vezették be. Medvegyev szerint a téli-nyári időszámítás megszüntetése gazdaságilag is hasznos lenne.
Kalinyingrád
Érdemes néhány szót ejteni Kalinyingrádról, ha már így szóba került az időzónák okozta problémával kapcsolatban, hiszen nyugodtan mondhatjuk, hogy igencsak egyedülálló jelenséget képez a 15100 km2 nagyságú, Lengyelország és Litvánia közé eső Kalinyingrádi Terület (Калининградская область).
A korábban Königsberg (Királyhegy) névre hallgató, ma orosz lakta terület számos megpróbáltatáson ment keresztül a történelem során. A XIII. században a Német Lovagrend, majd Kelet-Poroszország része lett. Korábbi nevét valószínűleg II. Ottokár cseh uralkodóról kaphatta, melyet egészen 1946-ig őrzött meg. Ekkor -a II. világháború után- a terület a Szovjetunió részévé válik, immáron Kalinyingrád néven (Mihail Ivanovics Kalinyin, akkor elhunyt szovjet államfő tiszteletére). A közel 400 ezer (főleg német) lakosú Königsberből még a háború során a németek a Hannibal akció során nagyjából 300 ezer embert telepítettek át Németország nyugati felére, így Sztálin '46-ban egy majdhogynem elnéptelenedett területet kapott. A negyvenes években a maradék német ajkú lakosság is elhagyja az immáron Orosz Föderáció területét, Sztálin megkezdi az orosz és fehérorosz családok százezreinek betelepítését, természetesen az ottani ipar fellendítésének céljából.
A Kalinyingrádi Terület egyedülálló helyzete csak a szocialista rendszer bukásakor vált feltűnővé, ugyanis a balti államok 1991-es függetlenné válása előtt még szomszédosak voltak a Szovjetunióval. Innentől kezdve nevezhetjük Kalinyingrádot exklávé területnek - vagyis az állam része (ez esetben az Orosz Föderációé), de nem határos az anyaországgal. Ma, a Kalinyingrádi Terület népessége az egymilliót súrolja, a lakosság legnagyobb százaléka (82,35%) orosz anyanyelvű, így az egykori Kelet-Poroszország fővárosa napjainkban már csak több száz éves épületeivel emlékeztet minket az egykori Porosz Hercegségre.
Híres "kalinyingrádiak"
Az anyaországhoz képest parányi területen sok híresség fordult meg, emellett Kalinyingrád több-kevesebb híres személyiséget is adott a világnak, de legalábbis Oroszországnak. Itt született többek között a legendás orosz színésznő Svetlana Orlova, vagy Putyin legutóbbi felesége, Ljudmilla. A kalinyingrádi lakosok ennek ellenére is arra a legbüszkébbek, hogy itt született Immanuel Kant, világhírű filozófus (XVIII. század).
Kalinyingrád kikötője