Mivel Prágába költöztem egy időre, kénytelen vagyok kicsit beszámolni az élményeimről, látottakról. Először a Kommunizmus Múzeumról fogok értekezni, merthogy nagy hatással volt rám a kiállítás. Röviden: nagyon tetszett, hamar elrepült az a majdnem két óra, amit benn töltöttem.
Főleg turisták látogatják, én személy szerint egyetlen cseh nyelvű emberrel sem találkoztam benn, meg is lepődtek az alkalmazottak, amikor csehül kérdeztem meg, hogy szabad-e fotózni (egyébként szabad). Nem is igazi múzeum ez, inkább csak egy kiállítás, és bepillantást enged a nem is olyan régmúltba. Hogy miért hozták létre? Erre a kérdésre Glen Spicker, az intézmény alapítója személyesen válaszol: „Mert ilyen még nincs”. Egy cseh emigránst kért fel, hogy dolgozza ki a múzeum koncepcióját, a végeredmény pedig ma is látható. Időrendi kiállításról van szó eleinte, hiszen megismerhetjük a kommunista ideológia elterjedést Csehszlovákiában az I. világégéstől kezdve. Eléggé hiányosak azért a történelmi leírások, de gondolom nem is az a lényeg itt. Kapunk egy kis biográfiát Marx-ról és Leninről is, melyből nagyjából az derül ki, hogy az előbbit a személyes bosszú, utóbbit pedig lánglelkületű költői pályafutásának kudarca ösztökélte abban, hogy milliók sorsát megpecsételje.
A múzeum térben hármas osztású: álom, a valóság, végül a rémálom. Ezeknek megfelelően tekinthetjük meg a kiállított tárgyakat. Személyes kedvenceim a plakátok és a propaganda, valamint a karikatúrák (amik jobbára a kapitalista USA-t zrikálják). A végén majd lesznek képek bőven ezekről. Természetesen a hármas osztáson kívül tematikák vannak, úgy mint gazadaság, sport, besúgás, honvédelem stb, stb. De a kiállított tárgyak koránt sem nevezhetők bőségesnek (ezalól a plakátanyag kivétel, de többségük másolat, valamint a Lenin, Sztálin relikviák is szép számmal megtalálhatók). Tehát elég egyszerű a kiállítás, mégis magával ragadó. Nyilván, aki járatos a témában, annak nem fog túl sok újat mutatni vagy mondani, de az érdeklődők kellemesen eltölthetnek ott másfél órát.
Van egy moziterem is, ahol egy rövidfilmet lehet megtekinteni. Ha jól emlékszem a film címére (csehül volt angol felirattal): Szégyen, hallgatás, remény. Ez 1968-1976 (ebben az évszámban nem vagyok biztos, de mindjárt kifejtem, miről szólt)-1989. május. Az első évszámot gondolom nem kell túlmagyarázni, a ,,prágai tavasz"-ról van szó. A csehek is felkeltek a rendszer ellen, akárcsak mi tettük '56-ban, de a Varsói Szerződés tagjai (kiv. Románia) megszállták Prága városát, így fojtva el a lázongók hadát. Az egy évvel későbbi eseményekről is szó esik, amikor a Vencel térre kivonult a nép, hogy tüntessen a megszállás ellen és az egy évvel ezelőtti események ellen. Jan Palacha, 21 éves egyetemista, a Vencel tér közepén felgyújtotta magát, ezzel demonstrálva. Nagy visszhangja volt a dolognak, hőst faragtak belőle, persze a rendszer gondosan próbálta eltussolni. Ma pedig a Károly Egyetem Bölcsész Kara a Jan Palacha névre keresztelt téren áll. A második szám az óriási szennyezés idején készült, amikor rengeteg vegyszert alkalmaztak azért, hogy hatékonyabb legyen a termelés, eközben a levegő szennyezettsége borzasztó magas lett, ami miatt több tüntetés is zajlott. Legvégül a '89-es május eseményekről volt videóösszeállítás szintén a Vencel téren történtekről. Az emberek teljesen megvadultak, összezavarodtak. Sokan összetűzésbe kerültek egymással, de főleg a hatósággal, akik kőkemény eszközöket vetettek be a tömeg megfékezésére. Érdekes képsorok voltak, ajánlom megtekintésre, ha valaki betéved.
Természetesen a legvégén elérkezünk a Bársonyos Forradalomnak nevezett eseményhez. Van egy mondat, ami idevág: Lengyelországban 10 évig tartott a rezsim megdöntése, Magyarországon 10 hónapig, NDK-ban 10 hétig és Csehszlovákiában 10 napig. Az emberek elképesztő lelkesedéssel gyűltek össze a Vencel téren (több ezren), hogy a gyűlölt rendszert felszámolják. Minden utat eltorlaszoltak, hogy tankokkal ne lehessen gyorsan bejutni a térre és elfoglalni a város főbb pontjait (okultak 1968-ból), de a hatalom úgy döntött, hogy nem rendez mészárlást a tüntetők között. A főbb vezérei a pártnak lemondtak (Husák is), és felajánlottak egy gyengébb, szolidabb rendszert, amiből az emberek nem kértek, mert nem bíztak bennük. Sokkal inkább bíztak Václav Havelben, és a demokratikus ellenzékben, akik szépen átvették a hatalmat (erőszakmentesen), ezért nevezik ezt ,,bársonyos forradalom"-nak.
A múzeumon kívül létezik egy úgynevezett Propaganda étterem, söröző, ahol 200 eredeti cseh kommunista műtárgyat lehet megtekinteni, miközben 7 féle csapolt sör közül választhat a nagyérdemű. A múzeumi belépővel 15%-os kedvezményre tehetünk szert. Így ajánlatos ezt a helyet is felkeresni a vizuális értékeken kívül. Most pedig jöjjenek a megígért képek!
A 30 méteres Sztálin szobor a legmagasabb ilyen jellegű szobor volt a vasfüggönyön belül. A Letná parkban húzták fel, de Sztálin már nem élte meg a szobor elkészültét, akárcsak maga a főszobrászkészítő, mert öngyilkos lett.