Február 14-ről valószínűleg mindenkinek a Valentin - illetve Bálint - nap jut eszébe, azonban ugyanezen a napon emlékezünk meg Cirillről és Metódról, akik azon kívül, hogy a szláv írásbeliség „atyjai” , Európa védőszentjei is egyben. Kik ők, és miért érdemes emlékezni rájuk?
A IX. században, az akkor Bizánchoz tartozó Thesszalonikiben született testvérpár a szláv írásbeliség megteremtője.
Az idősebb Metód 815(?)-ben született, szerzetes, hittérítő munkája mellett számos nyelven beszélt. A fiatalabb testvér, eredeti nevén Konstantin 827-ben született. A Cirill nevet csak halála után kapta, tévesen: a testvérpár nevéhez valószínűleg nem a ma is használatos cirill ábécé, hanem a valamivel korábbra datált glagolita írás köthető (egyes feljegyzések szerint ugyanakkor a Cirill nevet már Rómában vette fel, nem sokkal halála előtt).
A filozófus, hittérítő Konstantin elsődleges feladatának tekintette a keresztény tanok terjesztését. A testvérpár egyik legnagyobb érdeme a szláv nyelvű liturgia megteremtése (elsőként Morvaországban). Csak ezek után kezdődött az egyházi könyvek, szövegek szláv nyelvre fordításra, ekkor már a Konstantin által megalkotott glagolita írásmód segítségével. Konstantin később Rómába utazott, hogy a pápától kérjen engedélyt a Biblia szláv nyelvre fordítására – akkoriban még csak a triglosszia három nyelvén (héber, latin, görög) létezett, létezhetett a Biblia. A szerzetes később haláláig Rómában élt.
A testvérpár tehát a megalkotója az óegyházi szláv (másként óbolgár) nyelvek írásos formájának, mely a mai szláv nyelvek alapját képezte. A cirill ábécét (cirillicát, kirillicát, ahogy tetszik) Konstantin tanítványai fejlesztették ki a glagolita és a görög írásjelek ötvözéséből, így egy könnyebben elsajátítható írásrendszert alkottak meg, melyet a szerzetes tiszteletére cirillnek neveztek el (ez gyakorlatilag a harmadik verzió a Cirill név eredetére vonatkozóan).
Hittérítő misszióik során megfordultak többek között Ratislav fejedelem Morvaországában (aki Bizáncból kért szláv nyelvű szerzeteseket), részt vettek a bolgárok keresztény hitre térítésében, de átutaztak a Kárpát-medencén is, ahol szintén hittérítő munkát folytattak.
Ma Európában a pravoszláv vallású országokban használják a cirill ábácét: Szerbiában (Србија - bár itt a latin abc is elfogadott), Macedóniában (Македонија), Montenegróban (Црна Гора), Bulgáriában (България), Ukrajnában (Україна), Fehéroroszországban (Рэспубліка Беларусь), Oroszországban (Российская Федерация), illetve Mongóliában (Монгол Улс) is hivatalosan cirill ábécével írnak – zárójelbe az egyes országok cirill betűs változatát írtuk. A legtöbb országban ez kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanaz az ábécé, csak egyes betűk térnek el, ennek gyakran történelmi okai vannak. A korábban „kisorosznak” nevezett ukránban megmaradt az „i” és a „ї” , ezek a betűk a „nagyoroszból” kivesztek az 1918-as nyelvreform következtében, amelyet a legnagyobb orosz nyelvreformként tartanak számon Nagy Péter ábécére vonatkozó reformja után. A legenda szerint a cár egyes betűket állítólag saját kezével rajzolt meg. A reformok többsége általában a könnyebb írás és olvashatóság szempontja szerint született.
A cirill írás ellenére – a ma beszélt szláv nyelvek túl sok mindenben különböznek ahhoz, hogy megértsék egymást az egykor ugyanazt a nyelvet beszélő szlávok. Az egy területen élők – pl. délszlávok, szerbek, macedónok – persze megértik egymást, de a legendás „egy szláv nyelvet megtanulsz, és már tudod is az összest” felfogás nem igaz. Az ukrán és az orosz hiába egy nyelvterület (keleti-szláv), az oroszul nem beszélő (pl. Lembergben élő) ukrán nem fogja megérteni a moszkvai oroszt (ez tapasztalat). A lengyel ugyan kézzel-lábbal megérteti magát a szomszédos, nyugati-szláv cseheknél, de egy bolgárnak szinte szavát sem érti. Az egymásra leginkább hasonló szláv nyelvek talán a déli-szlávok, ahol jóformán gond nélkül érti meg egymást a szerb, a horvát, vagy a montenegrói – már ha akarja (bár a szlovén nyelv itt kakukktojás, ahol a megmaradó ősi kettősszám/dualis miatt kissé nehezebben érthető a többi déli-szláv nyelvhez képest).
Tény azonban, hogy a szlávok jóval könnyebben tanulják a szláv nyelveket – nem túl meglepő. A félig orosz, félig ukrán, luganszki (város az ukrán-orosz határon) ismerősömnek négy-öt hónapjába telt eljutni felsőfokú szintre lengyelből (ugyebár mi ezt a nyelvet az egyik legnehezebbnek aposztrofáljuk). A lengyelországi orosz szakosok pedig félév után tartanak ott, ahol a mi végzőseink (ez persze nem a magyar orosz-szakosokat minősíti).
Irigylésre méltó a helyzetük, főleg magyar szemmel, itt élve a szláv bölcsőben fekvő Kárpát-medencében – talán éppen ezért nagy elismerés egy magyarnak megtanulni egy szláv nyelvet.
Cirill és Metód tették lehetővé azt, hogy megszülessen a szláv írásbeliség, ezzel hozzájárulva az irodalom, kultúra és az egész nemzet, nemzetek fejlődéséhez. Tanítványaik továbbvitték a testvérpár örökségét, s azóta is több millióan használják sajátjukként a cirill ábécét.
1980-ban, II. János Pál, elismerve Cirill és Metód munkásságát, Európa védőszentjeinek nyilvánította őket, emléknapjuk február 14.
Az eredeti glagolita abc, alatta a cirill megfelelők - így már érthető, hogy kicsit leegyszerűsítették
Korábban írtuk ugyanebben a témában: A szláv írásbeliség megszületése