O2 Arena az egyik legszebb sportkomplexuma az egész Cseh Köztársaságnak. Voltam olyan szerencsés, hogy eljutottam oda (és még szerencsésebb, hogy belülről is láthattam, de erről később). Valóban lenyűgöző létesítmény, és rengeteg rendezvényre lehet használni, nem csak sporteseményekre, talán a Papp László Arénához lehetne hasonlítani (hazai viszonylatban). A névadó az O2, ami egy mobilszolgáltató cég szerte a világon, így máshol is létezik még O2 Arena (pl.: London, Berlin).

    Az épület két részre van osztva: Nagy Aréna és a Kis Aréna. Az előbbi terme 135 méter széles és 17.3 méter magas. Hat emelettel rendelkezik, plussz még a tető is szabadon variálható az esemény kilététől függően, hiszen majdnem 33 méter magasan van a tető csúcspontja (meg az épületé is). A berendezések gyorsan mozgathatók és variálhatók, attól függően, hogy sport, szórakozás, közösségi program van-e terítéken. 17 092 ember befogadására alkalmas a létesítmény. Az épület könnyen megközelíthető több oldalról is. Lehet metróval (Českomoravská), villamossal (3, 8) is próbálkozni. Mellette pedig egy óriási bevásárlóközpont van, úgyhogy minden adott a jó kikapcsolódáshoz, szórakozáshoz. Nálunk is lehetne ilyesmivel próbálkozni.

    Most pedig egy élményemet szeretném megosztani a nagyérdeművel. Nem véletlenül jártam én ebben az épületben, hiszen egy rangos sportesemény zajlott le ott nem régen. Ez pedig a HC Slavia Praha - HC Sparta Praha jégkorongmérkőzés volt. A cseheknek tulajdonképpen két nemzeti sportja van, amit elég magas szinten űznek: labdarúgás, jégkorong. Ezekre a legbüszkébbek is, persze, főleg a hokira inkább (pláne, hogy ők a 2010-es világbajnokok! Az oroszokat gyűrték le a fináléban, óriási ünnep volt szerte Csehországban). Nemzeti bajnokságuk Európa talán 3-4. legerősebb bajnoksága, habár a legnagyobb sztárok a tengerentúlon, az NHL-ben űzik az ipart, és belőlük elég sok van, hogy csak pár nevet említsek: Jágr, Vokoun, Ručinský, de Hášek neve még mindig jól cseng, noha már hazatért védeni.

    Slavia és a Sparta csapatát a sport szerelmeseinek olyan nagyon nem kell bemutatni, akik nem annyira jártasak, azoknak egy egyszerű Fradi-Ute párhuzammal írom körül. Az év legjobban várt rangadója, legyen szó hokiról vagy éppen fociról. Habár a jégkorongban ezen két csapat inkább az alsóházat erősíti, de a rangadó, mint tudjuk, tabellától független, más dimenzióban zajlik. Ez itt sem volt másképp. A mérkőzésre közel 9 ezer ember látogatott ki, így mondanom sem kell, remek hangulat uralkodott. A vendégszektorban kaptunk/vettünk jegyet (jómagam inkább a Spartát kedvelem), ami tele volt. A mérkőzés egy gyors góllal indult, amit a hazaiak szereztek, ez alapvetően befolyásolta a játék menetét, noha lankadatlan zajlott a szurkolás mindkét oldalról (mi hamar kiismertük a Sparta rigmusokat, mert nem olyan ördöngőssek, így együtt skandáltuk a többiekkel. A 2. harmadra leült a találkozó, már-már unalmas volt, rangadóhoz méltatlan, és az állás 3-0-át mutatott a harmad végeztével. Közülünk egyvalaki haza is ment unalomra panaszkodva. Megbánta. Az utolsó játékrészben a Sparta hamar gólt szerzett, és valami elképesztő hajrába fogott. 2 perccel a vége előtt 3-2-re módosult az állás, de a kapus lehozatala sem hozta meg a várt egyenlítést. Jó meccs volt így a végére nagyon, az egész stadion felállva izgult. A közönség mindkét oldalról fantasztikus volt, rengeteg élőképet formáztak, transzparenseket hoztak, ez utóbbiban főleg a Slaviások serénykedtek. Persze, mindegyik tartalmazott egy kis fricskát. Abszolút megérte, ráadásul balhémentesen zajlott le az egész -nálunk ez ritkaságszámba menne. A meccs után mindenki együtt ment haza a metróval, és a Spartások nem akarták szétkapni az egészet...

    Most pedig képekben illusztrálom az eseményeket, és egy videóval is kedveskedem, hogy el lehessen képzelni a hangulatot.