Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök egy szentpétervári jótékonysági gálán állt a színpadra, hogy "megcsillogtassa" zenei tudását. A rákos gyerekeknek szervezett találkozón előbb a zongorán játszott, majd énektudását is megmutatta a közönségnek, akik között olyan hírességek vettek részt, mint Kevin Costner, Gerard Depardieu, Mickey Rourke, Sharon Stone, Kurt Russell, Vincent Cassel, Monica Belucci, Ornella Muti, vagy Goldie Hawn. Putyin karaoke-szerű fellépése persze nem volt benne az eredeti programban; a műsorvezető spontán kérte fel az orosz miniszterelnököt, hogy énekeljen a közönségnek, Putyin azt hitte, viccel. Aztán persze nem volt nehéz rávenni, hogy elénekelje az általa jól ismert Blueberry Hill-t. A közönség hatalmas tapssal nyilvánította ki tetszését a dal végén.

    Kedves Olvasóink! Közeledik már a Karácsony, habár szerintem még van addig bőven idő, mindenesetre mi sem maradhatunk ki a felvezetésből. Azt találtuk ki, hogy tudósítunk Prága és Krakkó karácsonyi vásáráról, élőben! Noha ez csak annyit jelent, hogy mi ott voltunk élőben, és dokumentáltuk az eseményeket, live broadcast nem lesz -egyelőre. Mivel én Prágában vagyok, ezért okosan  rám (I Empire) osztottuk ennek a helyszínnek a feltérképezését, Nietoperz kolléga pedig Krakkóról fog értekezni.

• PRÁGA: Vánoční trh (Karácsonyi vásár), ahogy a cseh mondja. Először is megdöbbenésemről kell beszámolnom, ugyanis ennyi embert még nem láttam, pedig már minden évszakban jártam a cseh fővárosban. Az óváros téren megrendezett vásár tömegével vonzza az embereket. Nyilván a sok bódé foglalja a helyet, így még zsúfolttabbnak tűnik az egész, de legtöbbször csak libasorban lehet haladni, ami számomra gyakorta idegesítő. Nem csak turisták vannak, azaz bőven lehet találkozni helyiekkel, cseh párbeszédet kilesni. Családi program is, rengetegen családostul látogatnak ki. A szervezők figyeltek erre is, hiszen a gyerekek számára is kialakítottak szórakozási lehetőséget. Természetesen a felnőtteknek is jutott a jóból, hiszen forralt bort szinte minden második bódénál lehetett kérni, de szerintem pofátlanul sok pénzért (körülbelül 600 HUF két deci), és ráadásul a csehek nem a jó boraikról híresek. Én jómagam nem szeretem a forralt bort, így nem is ittam, de megkérdeztem pár embert, és a válaszadók egyértelműen állították, ittak már jobbat is. Persze, a nagy hidegben ez számít a menedéknek. Akkor lássuk, mi a kínálat! A kedves vásárló bő választékból csemegézhet. Amiből a legtöbb van, az a kürtős kalács (Trdelník) árus, palacsintás (Palačinky), édességes (Cukraviny), lángosos (Lángoše). Ezek mellett nyilván lehet még mindenfél bizsut, karácsonyi ajándéktárgyat vásárolni, de ezekért én nem mutattam sosem nagyobb érdeklődést, így most sem. A kürtös kalács viszont megcsúfolása a jóféle magyar, székely hagyománynak. Már csak azért is, mert sokkal kisebb, mint azt mi megszokhattuk, és az íze sem az igazi, de legalább friss, helyben készítik, ezt nem vitatom el tőlük. A negatívuma még, hogy drága, de ez azt hiszem nem meglepő. A lángosos pedig számomra elfogadhatatlan, habár szerintem úgy  a magyarok számára is. Miért mondom ezt? Hát azért, mert nem lehet tejfölt rakni a lángosra, nincs is nekik. Az egy dolog, hogy a csehek nem nagyon ismerik, pláne nem használják a tejfölt, de ha már egy ilyen remek magyar terméket hoznak forgalomba, az original verziót meg lehetne tartani, csak úgy mutatóba legalább. Helyette sajt, ketchup és fokhagyma a kínálat. Kevés. Mondanom sem kell, hogy borsos az ára, és kisebb is, mint amit a Balcsin rakunk a szánkba. A hangulatra nem lehet panasz egyébként, van egyfajta meghittsége a légkörnek, tehát végülis el lehet tölteni ott az időt, sőt még jól is lehet szórakozni, hiszen egy színpadot is felállítottak, ahol kórus és különféle előadók szórakoztatták a nagyérdeműt a majdnem -10 fokban. Ám a hideg nem volt visszatartó erő, hiszen mint ahogy mondtam, rengetegen voltak, így bátran lehet azt a szót használni a tömegre, hogy vásári forgatag. Tehát kilátogatni érdemes, elragadhatja az embert a hangulat, de semmi kirívó, különleges nincsen benne, egyszerű karácsonyi vásár, ami a pénzköltésről szól.

     Miután a tél hivatalos beköszöntével a havazás is megérkezett Európába, sokak végre újra hódolhatnak téli szenvedélyüknek: az első havazásokkal egy időben a síszezon is megkezdődik – a magyar téli sportkedvelők számára ideális helyszínek lehetnek a közeli Szlovákia síparadicsomai.

     A szlovákiai síszezon nagyjából 130-160 napon keresztül tart az évben, az időjárástól függően az ősz végétől tavasz elejéig. Több mint 950 felvonó, 63 sípálya, 20 nagyobb, 40 közepes, valamint 250 kisebb sícentrum várja az érdeklődőket (az idei szezonban még legalább 100 ilyen központ épül, plusz 200 km pályával). A napi jegy átlagosan 10-25 € között van, megéri inkább a többnapos jegyre költeni (árakról még később, bővebben).

     Több szempontból is érdekesnek ígérkezik egy szlovák téli ,,vakáció,, - azok, akik síelni ugyan nem tudnak, de kellemes helyen töltenének el néhány emlékezetes napot a téli monotonitásból kiszakadva, szintén megtalálják a módját a pihenésnek. A szlovákiai geotermál fürdőkben kicsik és nagyok egyaránt kipihenhetik az óév fáradalmait.

        November 15-én Lengyelország a tizenegyedik európai uniós országgá vált, ahol betiltják a zárt helyeken való dohányzást (idáig az Egyesült Királyságban, Írországban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban, Szlovéniában, Lettországban, Svédországban, Finnországban, valamint Bulgáriában hoztak rendeletet a zárt közhelyeken való dohányzásról – az Eu egyébként 2012-ig szeretné elérni, hogy az összes tagállamban hasonló döntést hozzanak).
     
         Az egész országra vonatkozó tiltásról a lengyel Szejm május 14-én döntött, s hat hónappal a szavazás után most lépett életbe a törvény, mely a következőket tartalmazza: az olyan helyeken (bár, étterem, kocsma, stb.) ahol kettő vagy több terem van, egy terem kinevezhető dohányzó-résznek, de csak abban az esetben, ha megfelelő távolságra van a nemdohányzó résztől, valamint a hely rendelkezik megfelelő szellőztető rendszerrel (ami egy bártulajdonosnak nagyjából 20-50 ezer złotyjába fog kerülni, kb.3 millió forint).
       A dohányzásra ,,nem kijelölt,, helyeken rágyújtóknak sokba kerülhet a káros élvezet: helyi bírságként 500 złoty (35 ezer HUF) szabható ki a törvényt megszegő cigisre. De az étterem, söröző, vagy akár éjszakai bárok tulajdonosait is 2000 złotys pénzbírsággal sújtják, ha nem tájékoztatják kellően vendégeiket az új szabályról. A tulajdonosok persze aggódnak: egy krakkói söröző pultosa így nyilatkozott: ,,Mit csináljak velük? Dobjam ki a kocsmából a dohányzó vendégeket?,,
       Kérdés, hogy az éjszakai életéről, hangos kocsmáiról, reggelig tartó bulijairól híres Krakkó vendéglátó ipari egységeit mennyire viseli meg a tiltás. Vajon járnak-e ezután majd a dohányzó vendégek a sörözőbe (ahol egyébként gyakran vágni lehet a füstöt, annyian cigiznek), vagy jelentősen visszaesik a dohányzó részleggel nem rendelkező helyek látogatottsága. Sokan egyáltalán nem örülnek a tiltásnak: ,,egyből megnéztem az interneten, melyik helyeken lehet rágyújtani, csak oda fogok járni,, nyilatkozza egy lengyel egyetemista. A nem dohányzók persze fellélegeznek: végre le lehet menni a kisebb légterű bulihelyekre is anélkül, hogy megfulladnának a füsttől, vagy hazaérve csikkszagú legyen a ruhájuk.
        A cigaretta gyártó cégek rögtön a törvény bevezetése után hangot adtak nem tetszésüknek: érthető is, hiszen a nemdohányzó helyeken cigarettát sem fognak árulni.
       A krakkói Fundacja Bulwary Sztuki (ulica Mostowa) kávézó, galéria tulajdonosa viszont egyáltalán nincs elkeseredve: ,,Az emberek így is, úgy is járni fognak a bárokba, éttermekbe. Senki sem marad otthon, csak azért mert nem szabad rágyújtani; akinek nagyon kell az kimegy az utcára,, - és valamennyire igaza is van, az egy hete életbe lépett törvény óta lépten-nyomon látni a krakkói utcákon, sörözök, kávézók előtt dohányzó embereket, akik két sör között éppen kiszaladtak rágyújtani. Nem mintha ez jobb megoldásnak tűnne: azokban az országokban, ahol már évek óta él a törvény, eltérően nyilatkoznak az emberek: egy angol kocsmatulajdonos szerint például reggelente temérdek csikket kell felsöpörnie a sörözője előtt, de előfordul, hogy a vendégek gyakran kiviszik/elviszik/összetörik az éppen cigarettázás közben kezükben maradt korsót, poharat. A helyiek szerint éjszaka már hangosabb is az utca a kint dohányzók miatt, ami Krakkóban például eddig sem a nyugodt éjszakai életéről volt híres.

        A törvényt korábban már bevezető országokban elmondható, hogy általában elégedettek az emberek a rendelettel. Egy felmérés szerint például Angliában 2008-ban az eddigi legnagyobb visszaesés volt tapasztalható a dohányzók körében: több, mint 2 milliárd cigarettával kevesebbet szívtak el, valamint 400 ezer ember hagyott fel a káros szokással. Valószínűleg Lengyelországban, 9 millió dohányos országában (majdnem a lakosság negyede, és ezek csak azok, akik napi átlag 15-20 szálat szívnak el) is örülnének a hasonló visszaesésnek – dohányosok és nemdohányzók egyaránt.
 

Az ukrán parlamentben ezúttal az adók megváltoztatásáról vitáztak a képviselők - képen: az egyik indulatos képviselő vödörnyi aprópénzt önt politikai ellenfele asztalára

    570 nappal a lengyel-ukrán közös rendezésű foci Európa Bajnokság előtt bemutatták a kontinensviadal kabaláit. A 2008-as, svájci-osztrák eb-hez hasonlóan most is két figura lesz, a nevükről pedig még e hónapban a szurkolók dönthetnek: nyílt szavazást indít az UEFA hivatalos honlapja. 

A Varsói Lengyel Színházban (Teatr Polski) került sor a bemutatóra

     A kabalákat a szurkolók nevezik el, három verzió adott. Szavazni lehet az UEFA hivatalos honlapján, vagy a résztvevő országok helyszínein (a meccseknek otthont adó városokban). A szavazás november 16-től december 4-ig tart.

    Legújabb cikkemben egy -remélhetőleg- érdekes témát boncolgatok, mégpedig az igen megosztó Vadakról. Gondolom ismerős ez az irányzat a legtöbbeknek, de ha nem, akkor mondom, hogy ez egy művészeti irányzat, nem ténylegesen vadállatokról fogok írni. A többség általában nem szereti ezt az irányzatot a sejtelmessége, kirívósága miatt, de nekem a szívem csücske, és talán a cikk elolvasása után többen kedvet kapnak, hogy egy ilyen tematikájú kiállításra elmenjenek.

    Mivel Prágába költöztem egy időre, kénytelen vagyok kicsit beszámolni az élményeimről, látottakról. Először a Kommunizmus Múzeumról fogok értekezni, merthogy nagy hatással volt rám a kiállítás. Röviden: nagyon tetszett, hamar elrepült az a majdnem két óra, amit benn töltöttem.

    Főleg turisták látogatják, én személy szerint egyetlen cseh nyelvű emberrel sem találkoztam benn, meg is lepődtek az alkalmazottak, amikor csehül kérdeztem meg, hogy szabad-e fotózni (egyébként szabad). Nem is igazi múzeum ez, inkább csak egy kiállítás, és bepillantást enged a nem is olyan régmúltba. Hogy miért hozták létre? Erre a kérdésre Glen Spicker, az intézmény alapítója személyesen válaszol:

November közepére készül el a rekord nagyságú szobor a lengyelországi Świebodzinben

     36 méter magas, a kitárt karjainál 24 méter széles lesz a világ legnagyobb Jézus-szobra (összehasonlításként: a világhírű Rio de Janeiro-i szobor 30 méter magas). A szobrot meglepő módon nem egy lengyel nagyvárosban, hanem a Lubuski Vajdaságban lévő (német határhoz közeli) Świebodzinben állítják fel. Még inkább érdekes, hogy a talapzat nem egy hegy, esetleg magaslat tetején lesz, hanem az A/2 autópályához közeli sík területen, mindössze egy 16 méter magas földből készült alapon fog állni. 

     A szobrot az egyház pénzéből, valamint adományokból készítik: különböző részeit a helyszínen kell majd összeilleszteni, mivel egyszerre képtelenség lenne egyrészt szállítani, másrészt felállítani - ehhez valószínűleg helikoptereket is használnak majd, illetve egy 400 tonnás emelődarut. A valamivel több, mint húszezer lakosú város új büszkeségét - melytől magas turisztikai forgalmat remélnek - november 21-én adják át hivatalosan, de az előkészületek már most elkezdődtek.

A helyiek büszkesége lehet az új szobor
 

     Öröm volt visszatérni Krakkóba két hónap után, hogy újabb félévet tanulhassak a híres-neves Jagelló Egyetemen (Uniwersytet Jagielloński).  Az előző félév szép emlékeit és kellemes tapasztalatait azonban gyorsan elhomályosították az érkezésem óta eltelt néhány hét eseményei.
 

     Mindig is úgy voltam vele, hogy a lengyel egy barátságos, segítőkész nép, tegyük most félre a magyar-lengyel két jó barát agyonismételt szlogent, ettől függetlenül jó véleménnyel vagyok (voltam?) a lengyelekről. Február óta (akkor mentem ki az első félévre) szinte csak jó tapasztalataim voltak, ha nehézkesen is, de mindent megoldottunk a szállástól kezdve a tanulmányokon keresztül, tényleg alig volt problémánk. Szeptember végén is úgy érkeztem Krakkóba, hogy nagy baj nem lehet, voltam itt már, kiismerem magam, meg amúgy is, lengyelekkel csak megérteti magát az ember, ha már polonyisztikát tanul az egyetemen. Aztán sorra jöttek a nem várt meglepetések, bár remélem ezek csak azért voltak ennyire megdöbbentőek, mert az előző félévben mindent sikerült könnyen elintézni. Még a nyáron derült ki többek között, hogy a félig lengyel, polonyisztikát tanuló egyetemi hallgató nem kap szállást a kollégiumban, hogy aztán felajánlják neki havi 1400 złotyért (majdnem 100 ezer forint) a lakásbérlést, amit a német, francia erasmusos kollégáknak biztos kifizeti anya-apa, de egy magyar diáknak már nem nagyon telik rá. A szállás még hagyján, egy ennyire diákközpontú városban nem ritka, ha nincs hely a kollégiumban, de az, hogy az iskolában még kifizettetnék a tanulmányainkat, már tényleg ledöbbentett minket. Az alap intenzív kurzus 1200 € (igen, euro), de az erasmusosoknak szánt kevésbe intenzív tanfolyam (értsd: kevesebb óra) is fizetős (800złoty). Ezt persze kifizettetik a félig lengyel diákokkal is (akik ezek szerint csak pénzért tanulhatják az anyanyelvüket, ha nem Lengyelországban élnek?).
 

     Az, hogy az erasmusos koordinátor  hetekig nem válaszol a levelünkre (kb. egy eldöntendő kérdésre kéne egyszavas, igent vagy nemet írnia), már nem is idegesít, hozzászokik az ember, az, hogy a hozzám rendelt ,,Opiekunkát,, (egy tanár a szakodon aki segít kiigazodni a tanulmányi ügyekben) nem lehet elérni, és még a tanár kollegái sem tudják, hogy melyik szobában dolgozik szinte már röhejes. Az USOS rendszerben (ez a lengyel Neptun, vagy ETR) még a lengyelek sem tudnak órákat felvenni, akkora az összevisszaság, órák vannak meghirdetve egy tanár neve alatt ugyanabban az időben, de több helyen (ez ismerős, igaz?), szintén elárul valamit a lengyel oktatási rendszerről.
 

     Végül, megkoronázandó az eddigi kintlétet, szombat este bementünk a városba, hogy néhány sörrel feledtessük a mérgelődésünket. Néhány ismerőssel egy közeli bulihelyre indultunk (még nem voltunk ott előtte), de gyorsan elment a kedvünk: a bejáratnál - ki tudja miért - két 120 kilós vadállat (mármint a beengedő,,fiúk,,) úgy megcibált, hogy hirtelen azt se tudtam hol vagyok (ide írom a hely nevét, hogy még véletlenül se tévedjetek be erre a helyre, ha Krakkóban jártok: AFERA). Igaz, a bejárat előtti földön lévő vérfoltok intő jelek lehettek volna, hogy nem a legkedvesebb emberek fogadnak majd minket. Így korai véget ért a krakkói szombat esténk, lévén hogy nem sok kedvünk maradt a további vendéglátó ipari egységek látogatására… Tudom, hogy Pesten is vannak kopasz ostoba vadállatok egyes bulihelyeken, de itt, Lengyelországban tényleg átlagon felül agresszívak és kötözködősek – legtöbbször tényleg ok nélkül. Ahhoz persze már hozzászoktunk, hogy a krakkói szórakozóhelyeken minimum 8 złoty egy sör (kb 560 forint), de inkább 9-10 (ez már 700 fölött van forintban). Ez megbocsátható lenne, ha arra gondolunk, hogy Krakkó kifejezetten turista város, de az, hogy az egyetemistáknak is ennyiért csapolják a sört, azért már nem semmi.
 

     Mindezek ellenére örülök, hogy kint vagyok, ritkán adatik meg az embernek, hogy ilyen sok időt tölthet külföldön.  Igyekszik az ember persze nem panaszkodni, de csak azért mert külföldön vagyok, még nem muszáj szemet hunyni az ilyen dolgok felett. Ahogy egy régi lengyel tanárom sokszor mondta: Nie martw się, jutro będzie gorzej! (Ne aggódj, holnap talán még rosszabb lesz!) Hát, fő a pozitív hozzáállás.